Kőkemény mesterhármas

Június utolsó hétvégéje körül a keményebb műfajok rajongói akár be is költözhetnek a PeCsába, annyi lesz itt a látni- és hallgatnivaló: 23-án, pénteken a dark és gothic zenék apostolának tartott Sisters Of Mercy támad fel poraiból, 26-án és 27-én pedig a kaliforniai metál két kiválósága, a Deftones és a Korn örvendezteti meg a nézőket jelenlétével.

A Sisters Of Mercy mintha tetszhalott állapotból ébredt volna: az új zenei irányzatok megjelenése, a sokéves kihagyások és a sorozatos tagcserék nem tettek jót a zenekarnak, azonban úgy fest, épp mostanában lehetünk tanúi a feltámadásnak. Ez év februárja Amerika körbeutazásával telt el, de mi, európaiak is kapunk a Sisters Of Mercyből: alig egy héttel a budapesti szereplés előtt például a nickelsdorfi Nova Rock fesztiválon lép fel a gótikus banda.

A Sisters Of Mercy 1980-ban alakult Leedsben, nevüket (magyarul: a kegyelem nővérei) valószínűleg az azonos címet viselő Leonard Cohen-számból kölcsönözték. A zenekar eredetileg csupán két emberből, a kezdetben a dobos feladatát ellátó (későbbi énekes) Andrew Eldritchből és a gitáros Gary Marxból állt. Hogy azért a színpadon is jól mutassanak, a srácok később maguk mellé vettek még három embert: a dobgépet programozó Doktor Avalanche-ot, a basszusgitáron játszó Craig Adamset és a gitáros Ben Dunnt, aki azonban rövid idő múlva otthagyta a zenekart - a helyére Wayne Hussey érkezett.

Bemutatkozó albumuk, a First And Last And Always csak öt évvel a megalakulás után jelent meg. Az egyéni hang, amit kialakítottak, akkortájt teljesen újszerű volt, leginkább talán a Bauhaus morbidabb változatának lehetett tekinteni. Eldritch síri hangja és a lassú, metállal kevert pszichedelikus dallamok (amikben viszont egészen táncolható felütések is találhatók) együttesen hoztak létre valami olyasmit, amit ma dark-gothic zenének nevezünk - a műfaj klasszikusai a debütáló albumról például a Black Planet és a Marian című számok.

A zenekar tagjai nem húzták sokáig együtt: Marx távozott, hogy megalapítsa a Ghost Dance-t, majd Adams és Hussey is kiváltak - belőlük lett a Mission nevű zenekar magja. A névhasználat körül még sokáig ment a huzavona, végül csak az alapító Eldritch léphetett fel a Sisters Of Mercy névvel, sőt, Adams és Hussey új zenekara is azért lett Mission, mert a jogtulajdonos megfúrta a Sisterhood nevet is. Eldritch maga az évek során aztán rengeteg zenészt gyűjtött maga köré, például a Gun Club korábbi basszerosát, Patricia Morrisont vagy a Babylon Zoo-val is zenélő Chris Sheehant.

Eldritch végül Meat Loaf producerével, Jim Steinmannal készítette el következő lemezét, az 1987-es Floodland-et, melynek maxija az angliai top tízbe is bekerült, az amerikai alternatív rocklistán pedig első lett. Az énekes ezután készített még egy lemezt, amit főleg az amerikaiak szerettek, ez volt a Vision Thing 1990-ből. Így a Sisters Of Mercy még a kilencvenes években is talpon tudott maradni, nem is akárhogyan: egy turné alkalmával például a Depeche Mode-ot kísérték, de a Ramonesszel is játszottak együtt. A kilencvenes évek vége és a kétezres évek eleje már a lassú hanyatlás (és a régi emlékekből élés) kora volt, reméljük, ennek a folyamatnak vetnek véget az idei koncertek.

A Deftones gyakorlatilag a Sisters Of Mercy által üresen hagyott éveket tölti be, hiszen első albumuk, az Adrenaline 1995-ben jelent meg. Persze a műfaj korántsem ugyanaz, de abban az értelemben lehet párhuzamot vonni, hogy a Deftones legalább annyit tett hozzá a kaliforniai metálhoz, mint a Sisters Of Mercy a gothic zenékhez. A legtöbben a Kornt tartják a műfaj alapítójának, de inkább arról van szó, hogy nekik volt a nagyobb hátszelük. Igaz, hogy a Korn debütáló albuma, az egyszerűen Korn címet viselő korong egy évvel korábban jelent meg, mint a Deftones Adrenaline-ja, de a Deftones már 1988 óta csinálja nagyjából azt, amit a Korn csak az énekes Jonathan Davis 1993-as csatlakozásával kezdett el.

A Deftones - mint az a fentiekből is sejthető - 1988-ban alakult egy középiskolai társaságból. A zenekar alapja már ekkor megvolt, és azóta is változatlan: Chino Moreno énekes, Stephen Carpenter gitáros és Abe Cunningham dobos. A srácok aztán több jelölt után megtalálták a megfelelő basszerost is, Chi Cheng személyében. Szerencséjük volt a kezdéskor, Carpenter egy kártérítési ügy kapcsán kapott ugyanis egy nagyobb összeget, amiből elég komoly hangszereket tudtak venni maguknak. Az elején még nagyon a heavy metálra alapoztak, de aztán megismerték az olyan zenekarokat, mint a Faith No More, a Rage Against The Machine és a Tool, amelyek mind más formában, de túlmutattak ezen a műfajon.

Nem kellett sokáig várni, hogy a Deftones is kialakítsa saját stílusát, amit azóta kaliforniai metálnak is hívnak - lévén ők és a Korn is, de például a második generációhoz tartozó Linkin Park is kaliforniai. (Olyasféle helyi sajátosság ez, mint mondjuk Seattle-ben volt a grunge.) A metál eme modern válfajának legfőbb ismertetőjegye a kemény gitárral aláfestett ordítozás és a lágyabb dallamokra való suttogás sűrű váltogatása. A Korn a suttogást már inkább rap-betétekkel helyettesítette, de ez újabban a Deftonestól sem áll távol, Black Moon című számukban például a Cypress Hillből ismert rapper, B-Real működik közre.

Bár első albumuk, a már említett Adrenaline még nem hozta el a kívánt áttörést, furcsamód éppen a nagy öregek mégis elismerték a fiúk tehetségét: így kerülhetett sor közös koncertre például Ozzy Osbourne-nal vagy az L7-nel. A Deftones végül az 1997-es Around The Fur lemezzel robbant be a köztudatba, de akkor már egyből az alternatív metál élcsapatai között tartották számon őket. A banda ekkorra már kiegészült Frank Delgadóval, így az MTV és a rádiók már egy remekül (szinte már telepatikus úton is) együtt játszó ötösfogat slágereit sugározta - itt elsősorban a My Own Summer (Shove It)-ra és a Be Quiet And Drive (Far Away)-re gondolhatunk.

A három évvel későbbi White Pony újabb meglepetésekkel szolgált a rajongók számára. A csapat a lemezt megelőző világ körüli turné során itt-ott felszedett különféle zenei hatásokat, plusz az énekes, Moreno behozta a nyolcvanas évek alternatív kulcszenekarainak, mindenekelőtt a Cure-nak és a Smiths-nek a hangzásvilágát is. Emellett a Deftones zenéjét az tette még változatosabbá, hogy rengeteg számot dolgoztak fel más előadóktól - ezek többsége a B-Sides and Rarities lemezen jelent meg -, csak ízelítőként a repertoárból: Cocteau Twins: Wax And Wayne, Duran Duran: The Chauffeur, Sade: No Ordinary Love. Közben a srácok belefogtak önálló projektekbe is, Cheng például elkészített egy spoken word albumot, The Bamboo Parachute címmel, Moreno pedig megalapította a Time Sleep nevű bandát is, amelyben egy-egy szám erejéig a Faith No More-os Mike Patton és a Hole basszusgitárosa, Melissa Auf Der Maur is vendégszerepelt.

A Korn története már a kezdetekkor is sokban hasonlít a Deftoneséhoz: ugyanúgy a középiskolában alapította négy barát, James "Munky" Shaffer (gitár), Brian "Head" Welch (gitár), Reginald "Fieldy Snuts" Arvizu (basszusgitár) és David Silveria (dob). A bandát akkoriban még LAPD-nek (Love And Peace Dude-nak) hívták, a Korn nevet az 1993-ban csatlakozott Jonathan Davis találta ki, aki addig a helyi Sexart nevű formációban énekelt. Az első lemez egy évvel később már meg is jelent, a zenekar pedig olyan nevek kíséreteként találta magát a színpadon, mint a Deftonest is felkaroló Ozzy, Marilyn Manson, a Megadeth vagy a 311. Az igazi áttörést azonban náluk is a következő korong, a Life Is Peachy hozta el, amely háromszorosan is platinalemez lett.

Ezután az 1998-as Follow The Leader következett, amelyről két szám (a Freak on a Leash és a Got The Life) is kapott egy-egy MTV Music Awardot, maga az album pedig a Korn legtöbb példányban eladott lemeze lett - a zenekar ekkoriban a Limp Bizkittel, a Rammsteinnel és Ice Cube-bal turnézott együtt. Alig egy évvel később megjelent az Issues is, amelyről az első slágert a South Park rajzfilmsorozat egyik epizódjában mutatta be a zenekar.

Az album utáni turné során a sérülése miatt pihenni kényszerült ütősüket a Faith No More-ból ismert dobos, Mike Bordin helyettesítette a Metallicával, Kid Rockkal, a Powerman 5000-del és a System of a Downnal közös koncerteken. Közben itt is mentek a szólóprojektek, Fieldy egy gangsta rap albumot jelentetett meg, Davist pedig a Queen of the Damned című film kötötte le egy időre. A Korn 2005 végén dobta ki legutóbbi stúdióalbumát, See You on the Other Side címmel, de idén májusban megjelent egy válogatás is a zenekar ritkán hallott felvételeiből.

Sisters Of Mercy - Petőfi Csarnok (XIV., Zichy Mihály út 14.), június 23., 19.00. Jegyár: 6500 Ft.
Deftones - Petőfi Csarnok, június 26., 20.00. Jegyár: 5990 Ft.
Korn - Petőfi Csarnok, június 27., 20.00. Jegyár: 8900 Ft.

Apats Gábor