A vas és acél országa

Többször is siránkoztunk már amiatt, hogy a magyarok zenehallgatási szokásai köszönőviszonyban sincsenek a külföldiekével, de azért van néhány stílus, amely kivételt képez ez alól. Közülük is kiemelkedik az igencsak szerteágazó metálszíntér, amely évtizedek óta jelentős bázissal bír Magyarországon, és így nálunk a metál a kevés kereskedelmileg is sikeres stílusirányzat egyike: a Dream Theater, a Nightwish vagy az Iron Maiden lemezeit - sok más külföldi sztárzenekaréval ellentétben - megéri kiadni. Miért pont a metál?

Dream Theater

Az elmúlt hetekben a hazai könnyűzenei élettel foglalkozó cikkeinkben azt jártuk körbe, hogy mi az, amiben hátrányban vagyunk az európai zenei áramlatokhoz képest. Ezzel szemben vannak hazánkban olyan műfajok, amelyek viszont kimondottan népszerűek, hiszen rengeteg rajongójuk van, ebből kifolyólag kereskedelmileg is sikeresek. A leginkább ilyen stílus (az elektronikus műfajokon túl) a metál, a hard-rock, a kemény fémzene, vagy kinek hogy tetszik.

A műfaji felsorolást hosszan lehetne folytatni, mert az említett zenéknek rengeteg leágazása, oldalági rokona van. Ami közös bennük, hogy azonos tőből táplálkoznak, s torzított gitárral, súlyos hangzással és mondanivalóval gyakorolnak hatást kedvelőire. Pontosan definiálni itt felesleges, ami a lényeg, hogy Magyarországon immár több évtizede rendületlenül sikeresek az ebben a műfajban alkotó, ám stíluselemeiben jócskán különböző külföldi (a prog-metál Dream Theatertől kezdve a szimfonikus metálban utazó Nightwishen át a black metál-legenda Dimmu Borgirig), illetve hazai zenekarok. Talán az sem véletlen, hogy az európai metál-vérkeringésbe magyar együttes is be tudott kerülni az Ektomorf személyében. Ebben a cikkben arra keressük a választ, hogy vajon a fentiek miért alakultak így.

Visszamegyünk az időben jó három évtizedet, és azt látjuk, hogy a nemzetközi trendekkel nagyjából egy időben, a hetvenes években tört be hazánkba a keményebb gitár és dob alapú zene a Led Zeppelin és a Black Sabbath klasszikus lemezei jóvoltából, s hamarosan magyar együttesek is repertoárjukba emeltek tőlük dalokat. Sok kemény zenekar érthető okokból ekkor még nem létezett hazánkban, de a Piramis, a P. Mobil és a Beatrice működése jelezte a stílus létjogosultságát. A tizenéves korosztály nagy része az évtized végére a keményebb zenék híve lett. Ezen együttesek rajongótábora öltözött először szögecses bőrdzsekikbe, és ők csinálták az első nagyobb botrányokat, ami jelezte a felső szerveknek, hogy valami rendellenesség mutatkozik a társadalomban.

A hetvenes évek végén és a nyolcvanas években ugyanis egy szociológiailag is megfogható új generáció született, melyet csöveseknek, bamba nemzedéknek is hívtak. Ezek meglehetősen nihilista fiatalok voltak, akik hallgatták az új, keményebb zenekarokat, a fővárosban az aluljárókban, külvárosi játszótereken találkoztak. Szórakozásukat és önkifejezésüket a rockkoncertek látogatása jelentette. Állandó téma lett a fiatalok szipuzása, italozó életmódja, a kilátástalanság, az elmagányosodás, s mindezt érzékeltette a koncertek gyakran dühödt hangulata is. A fiatalok jó része a munkás- és az alsó középosztályból származott, vadabbak, kezelhetetlenebbek voltak, mint például korábban az Illés rajongói, s így az igényeik is mások voltak. Ők ekkor kötöttek általában életre szóló házasságot a kemény rockzenével.

Pokolgép - Szökevény

Az igazi heavy metal-láz a nyolcvanas években bontakozott ki a még vadabb stílus megjelenésével. 1983-ban jó páran szisszenhettek fel a televízió előtt, amikor a Pokolgép a Ki mit tud?-ban debütált, majd 1985-ben már a Motörhead előtt játszottak, annak budapesti koncertjén. A lemezgyár is beadta a derekát egy idő után, így kerülhetett a boltok polcaira 1986-ban az első magyar heavy metal-album, a Totális metál.

A keményzene hívei kitartóak voltak, s egyre többen lettek, ezért a Pokolgép már a színpadi vizuáliákra is odafigyelt, mellyel rajongóik sokkolása volt a cél. Jóval azelőtt, hogy Kovács "Kokó" István meghonosította volna, már a Pokolgép tagjai is a Carmina Burana vészjósló dallamára vonultak fel a színpadra. A másik legendás magyar metálcsapat, a Moby Dick csak 1990-ben jelentethetett meg nagylemezt, s addigra a műfaj már válfajokra kezdett osztódni. A korai brit heavy metál s a germán power metál mellett a thrash metál hódított teret itthon, ez utóbbi olyan nemzetközi előadókkal, mint a Kreator, a Testament vagy a korai Metallica. A Moby Dick lemeze már a thrash irányvonala felé kacsingatott. A nyolcvanas évek közepén egyre-másra szaporodtak az új metálzenekarok, a stílus népszerűsége soha nem látott magasságokba jutott. A koncerteket többezres tömeg látogatta, a lemezgyár eleinte mégis félt az új együttesektől, az általuk hozott lázadástól, mondanivalótól, s így nem adhattak ki korongot. Ez alól csupán az említett Pokolgép és az abból kivált Paksi Endre új zenekara, az Ossian volt kivétel.