Sajtótájékoztatót tartott az energiaügyi miniszter

 

Népszava

Miért van szénhiány az országban?
Nem lesz áramkorlátozás!
Épüljön fel 30 000 bányászlakás
Megszűnik a belépőcédula

Gyakorlati óra a tatabányai vájáriskolában.

Szerda délelőtt Czottner Sándor bánya- és energiaügyi miniszter megtartotta az első sajtótájékoztatót. Elmondta, hogy a harmadik negyedévben az üzemek olyan mértékű elővájó- és feltárómunkát végeztek, hogy az év hátralevő részében a szénbányászat nemcsak tervét, de az ezenfelül kért szénmennyiséget is ki tudja termelni. Arra a kérdésre, hogy ennek ellenére miért van szénhiány az országban, azt válaszolta, hogy az éves terven felüli 600 000 tonna szén csak a felét fedezi a Nagylengyelben kiesett olaj mennyiségének. Ezért energiatakarékosságra, a szén helyes feltárására és felhasználására hívta fel az iparágak dolgozóinak figyelmét.

Az elektromos áram ellátásáról szólva a miniszter megjegyezte: az elmúlt években kialakított menetrendekben biztosították a különböző vállalatok villamosenergia-szükségletét. Amennyiben az üzemek, a gyárak betartják a részükre előírt menetrendet, ha nem lépnek fel rendkívüli, előre nem látott géphibák, távvezeték-leszakadások stb., akkor az előttünk álló télen - a híresztelésekkel ellentétben - nem került sor áramkorlátozásokra. Az erőművek rendelkeznek a szükséges széntartalékokkal. Ugyanígy semmi alapja azoknak a híreszteléseknek, hogy megszüntetik a hűségjutalmakat.

Az erőltett fejlesztési tempó következtében az ipari kapacitás és termelési érték igen gyors ütemben bővült, az éves növekedési ütem 1953-ban már elérte a 20 százalékot, ami a két háború közötti átlagos növekedési ütemnek a tízszerese volt. Az ipar részesedése a nemzeti jövedelem termeléséből 1954-re meghaladta az 50 százalékot. Mindazonáltal a gazdasági racionalitás szempontjainak kiiktatása következtében a növekedés ára nem merült fel kérdésként. Vagyis a tervezés során nem játszottak érdemi szerepet a költségtényezők, egy beruházás sorsát nem a gazdasági tényezők, hanem a politikai akarat döntötte el, még akkor is, ha különösebb közgazdasági ismeretek nélkül is látható volt, hogy a fejlesztés sohasem fog megtérülni. 1954-re a befejezetlen beruházások együttes értéke elérte a 14 milliárd forintot. A kiépített vaskohászati és acélgyártó kapacitás állandó nyersanyag- és energiahordozó-importra szorult. Normális politikai és gazdasági viszonyok között nyilvánvalóan kifizetődőbb lett volna a késztermékekek importálni.

A továbbiakban a szénbányászat munkaerő ellátásáról beszélt. A második ötéves tervben újabb 150 00 fővel növelni kell a munkáslétszámot, ugyanakkor ki kívánják vonni a bányákból az ott dolgozó kötött, vezényelt létszámot. Egyes veszélyes, egészségre ártalmas területeken csökkenteni is kívánják a munkaidőt. Így mintegy 35 000 új munkás beállítása szükséges az elkövetkező években és egyszerűsíteni kívánják a bányászatban a jelenleg használatos bonyolult bérezést s a szakmányelszámoláshoz hasonlót kívánnak bevezetni. Emelni kívánják a bányászok alapbérét, vannak erre kész javaslataik is. Végrehajtásánál természetesen számolni kell a népgazdaság lehetőségeivel, erőforrásaival.

A bánya- és energiaügyi miniszter hangsúlyozta: a munkaerő-probléma megoldásának döntő feltétele a bányászok lakáshelyzetének javítása. Nagy feladat vár az Építésügyi Minisztérium és más szervekre a második ötéves tervben előírt 30 000 bányászlakás felépítésében. Felkérte az Építésügyi Minisztériumot, hogy az évre előirányzott lakásokat feltétlenül építsék fel és adják át.

Czottner elvtárs bejelentette, hogy megszünteti a belépőcédulák alkalmazását a minisztériumban. A miniszter és helyettese hetente fogadónapot tart. Egyebek közt Czottner elvtárs elmondta még, hogy egyéni véleménye (ezt osztja a bányamérnökök többsége): legyen önálló bányászati egyetem, mégpedig történelmileg kialakult helyén, Sopronban.

K-cs.