888: Július 18-án kezdődik a 32. Bálványosi Szabadegyetem, miért olyan fontos az évente megrendezett esemény az erdélyi és az anyaországi magyarság számra? Hogyan kapcsolja össze a nemzetrészeket Tusványos?
Zakariás Zoltán: Tusványos 1990 óta – a járvány miatt kimaradt két évet leszámítva – állandó fórumot biztosít a szabad véleménynyilvánításnak, ahol természetesen a magyarság fontos sorskérdései is terítékre kerülnek. A kezdetekben főleg a román–magyar párbeszédnek, egymás jobb megértésének adott teret, majd az elmúlt években az Európát érő kihívások, a jövőbeli útkeresés is hangsúlyosabb keretet kap. A résztvevő politikusok, közéleti személyiségek kötetlen formában alkothatnak véleményt. Orbán Viktor első kormányfői ciklusa idejétől rendszeressé váló beszédeit pedig itthon és külföldön is egyre nagyobb figyelem kíséri.
888: Olyannyira, hogy az európai sajtó bal fele már nem csak a magyar miniszterelnök mondatait, de lassan a kötőszavait is a legérzékenyebb patikamérlegre helyezi.
Zakariás Zoltán: Nem mindig működik jól az a bizonyos mérleg, ha valaki szándékosan félre akar érteni valamit, az félre is érti azt. Vagy ha nem, hát annak gyorsan a segítségére siet a politikailag korrekt sajtó, és félrefordítással segít a „tévelygőknek" visszatalálni az egyedül üdvözítő útra. Ennek természetesen mindenki tudatában van, szóval senkit sem ér meglepetés a „mérlegelésnél".
888: Miért nem, vagy csak nagyon ritkán látszanak, hallatszanak azok a román kommentárok, amelyek dicsérően szólnak Orbán beszédeiről?
Zakariás Zoltán:
Aki akarja, az meghallja a mainstream véleményektől eltérő, független hangokat is.
Sajnos, a romániai közvélemény jó része nincsen hozzászokva a nyílt, szókimondó beszédhez. Az a típusú heti témafelvetés, ahol a legtöbbször ott vannak a miniszterek, államtitkárok, az nálunk nem bevett parlamenti gyakorlat. A bukaresti hétfői plenáris ülések után lehet kérdéseket felvetni, interpellálni. Írásban kell benyújtani a kérdéseket, és majd valamikor válaszolnak rá, nincs közvetlen interakció, mint például a budapesti országgyűlésben. Illetve csak akkor, ha egy-egy kiemelkedő téma kapcsán behívnak egy-egy minisztert, ez azonban inkább afféle verbális pankráció, lehetőség a politikai megnyilatkozásra. A felszólaló elmondja, miért hívta be a minisztert, a frakcióknak is van bizonyos időkerete, a miniszter a végén még beszélhet, de nincs vita, egyáltalán nem merülnek el a szakmai részletekben, mint például Budapesten. Néhány hete bejött az összes miniszter és a kormányfő is az ülésterembe szavazni, én még képviselőségem során soha nem találkoztam hasonló esettel, a kormány tagjai állandóan hiányoznak.
888: Románia a Nyugathoz hasonlóan teljes mellszélességgel Ukrajna mellett áll, az onnan érkező gabonadömping ügyében azonban a magyar és lengyel álláspontot támogatja. A gazdák nyomása, erőteljes fellépése áll a háttérben?
Zakariás Zoltán: Nézze, a román gazdák pragmatikusok, és a politikai vezetés nem tudja figyelmen kívül hagyni a tiltakozásukat. Románia a Nyugat eminens szövetségese, és tulajdonképpen alig hallható a saját véleménye – legalábbis hivatalosan. A gazdák nyomására azonban különvéleményt fogalmazott meg, és összeállt azokkal, akik ellenzik az ukrán gabonadömpinget, az érdekek felülírják az elveket, az ideológiát. Meg kell érteni, hogy Romániában különbség van – nem is kicsi – a hivatalos politikai diskurzus és a hétköznapi valóság között.
Példaként említeném a genderkérdést, amely kapcsán tavaly a gyermekvédelmi törvény módosító javaslatát terjesztettem be, amely azóta is valamelyik fiókban porosodik.
Az ortodox egyház határozottan konzervatív módon nyilvánul meg az ügyben, ezt a politika nem hagyhatja teljesen figyelmen kívül. A lakosság többsége a divatos genderelmélettel ellentétes álláspontot képvisel, de a széles nyilvánosság előtt senki sem akar pro vagy kontra foglalkozni az üggyel. A román politikai gyakorlat egyik jellemzője ez a furcsa kettősség.
888: Az Oroszország ellen hozott szankciók terén is hasonló a helyzet?
Zakariás Zoltán: Az az igazság, hogy a román politika mintha kerülné a szankciók emlegetését, szemérmesen hallgat róla, ez valahogy nem téma Bukarestben. A szankciókról és hatásairól főleg a magyar és az európai média révén hallani. Persze, ennek a hátterében az is meghúzódik, hogy Romániának nem annyira húsba vágó a téma, hiszen bőven van saját forrásból olaj és gáz, valamint energia, a cernavodai atomerőmű teljes kapacitással működik, s ha a vízi erőművek is rákapcsolnak, akkor exportra is mehetne áram.
888: A közelmúltban nem csomagolta selyempapírba a véleményét Klaus Iohannis kitüntetésével kapcsolatban, miért tartja méltatlannak az elismerésre a román államfőt?
Zakariás Zoltán: Magyarországon talán nem túl sokat foglalkoztak a Német Polgári Díjjal, melyet a „különböző etnikumok harmonikus együttélésének támogatásáért, valamint a szabadság, a demokrácia és a pluralizmus melletti elköteleződésért" ítélnek oda. Klaus Iohannis kilencéves hivatali ideje alatt nem jeleskedett a nemzetiségi kérdések megoldásában, a feszültségek enyhítésében. Sőt, csalódást okozott, hiszen amikor Victor Pontával versengett a köztársasági elnöki székért, joggal várhattuk, hogy Iohannis szász nemzetiségűként jobban átérzi a kisebbségek legégetőbb gondjait. Nagyszeben polgármestereként komoly nemzetközi kapcsolatrendszert épített ki, hathatós szerepet játszott abban, hogy Szeben Európa kulturális fővárosa lett, és mindenki azt várta, hogy érkezésével a régi posztkommunista garnitúrának végleg bealkonyul, és az európai értékek kerülnek előtérbe. Nem csak mi, erdélyi magyarok, de a többi kisebbség is csalódott.
888: Igazak lehetnek azok a vádak az államfővel kapcsolatban, hogy szászként kompenzálni akar, és románabbnak mutatja magát a románoknál?
Zakariás Zoltán: Ezt a felvetést éppen a minap olvastam egy román újságíró tollából, aki a kérdésben említett magyarázattal szolgált: az államfő kompenzál. Pedig származása miatt jól ismeri a nemzetiségek helyzetét, joggal várhattuk tőle, hogy nagyobb lendülettel száll be a kisebbségi jogok védelmébe, ehelyett állandóan a többségi táradalomnak akar bizonyítani. Három évvel ezelőtt a magyar nyelvet gúnyolta, amiért a diszkriminációellenes tanács megbírságolta. A magyar felsőoktatás kérdése megoldatlan, katonatemetőnket gyalázzák, a békésen emlékezőkre támadnak, jogaink egyre sérülnek, miközben az államelnök a kisebbségi jogok bajnokaként pózol. Ez nemhogy csökkenti, inkább szítja a magyarellenes hangulatot, hiszen, ha az államfőnek szabad gúnyolódni, akkor mások is követendőnek találhatják a rossz példát. A sorba jól illeszkedik Tőkés László püspök állami kitüntetésének visszavonása is, az államfőnek nincs affinitása a kisebbségi kérdésekhez. Számunkra elfogadhatatlan a díjazása, nyilván az ő szempontjából ez kiváló PR-eredmény, de ez minősíti az elismerés átadóit is.
888: Nagy többséggel Iuliu Maniu emlékévvé nyilvánította 2023-at a román képviselőház, csupán ön és egy másik honatya szavazott ellene. Ön szerint mi volt a kommunisták börtönében meghalt Maniu bűne?
Zakariás Zoltán: Iuliu Maniu – 1906-ban még Maniu Gyulaként ült a budapesti országgyűlésben – megítélése ellentmondásos, mert miközben 1918-ban még Erdély különleges státuszát, mondhatni, autonómiáját támogatta, elég gyorsan elfogadta a Bukarestből érkező központosító hatalmi törekvéseket, hátat fordított korábbi elveinek és elősegítette II. Károly visszatérését, mely 1938-ban a diktatúrához vezetett. S ugyan egyértelmű bizonyítékok nincsenek arra, hogy a „Maniu-gárdisták" magyarokkal szembeni kegyetlenkedéseiben részt vett, azért elég ambivalens érzéseink vannak vele kapcsolatban, annak ellenére, hogy a kommunista hatalomátvétel után a bátor politizálás egyik jelképévé vált. Azonban egy ellentmondásos személyiségről emlékévet elnevezni nem bölcs dolog, de az emlékévekre szánt forrásokkal is baj van. Az ilyen kezdeményezések egyetlen célja biztosítani azt a törvényes alapot, amely segítségével a központi és a helyi hatóságok közpénzt költhetnek el különböző tematikus rendezvényekre, kiadványokra. Márpedig nem fentről kellene eldönteni, mire és hogyan költhetnek az önkormányzatok, a helyiekre kellene bízni, a közösség szempontjából fontos megemlékezések támogatását.