Erősségek és gyengeségek az állásinterjún

Nincsenek könnyű helyzetben az álláskeresők, ha jó és rossz tulajdonságaikra kérdeznek rá állásinterjún. Valaki sablonválasszal készül, mások meglepődnek és zavarba jönnek. Általában visszatetszést kelt, ha túlzottan fényezzük magunkat, ám értékesítőknél a magabiztosság érzékeltetése előnyös lehet. Ha negatívumokról kérdeznek, próbáljuk meg hárítani a kérdést vagy pozitív körítéssel tálalni.

Mit tegyünk, ha állásinterjún arra kérnek, említsünk néhány pozitív tulajdonságot? Érdemes már az interjú előtt készülni a kérdésre, éles helyzetben, felkészületlenül ugyanis könnyen zavarba jöhetünk. Ráadásul az önjellemzést túlzott önbizalommal kezelők könnyen pökhendinek, míg a visszafogottabbak szerénynek, félénknek tűnhetnek az interjún. Tanácsos kerülni a következő szófordulatokat: "Nagyképűség / szerénytelenség nélkül állíthatom...", "Talán túlzottan magabiztosnak tűnhet, amit mondok, de...". Ezek ugyanis pont azokról a nemkívánatos tulajdonságokról győzik meg az interjúztatót, amelyektől az álláskereső igyekezne elhatárolódni.

"Visszatetszést kelt, ha egy pályakezdő, vagy néhány éves munkatapasztalattal rendelkező fiatal így méltatja magát interjún. Ő nem bizonyított még eleget állításai alátámasztásához. Ráadásul a hazai munkakultúrától távol áll a túlzott önbizalomra alapozó, amerikai típusú önmenedzselés: így ez a viselkedés még számottevő szakmai múlttal a hátunk mögött is kicsaphatja a biztosítékot" - hívja fel a figyelmet Joó Zsuzsanna karriertanácsadó. A szakember azért hozzátette: "Értékesítőként, üzletkötőként még a pályázó előnyére is válhat a túlzott magabiztosság, a lehengerlő stílus.

Az erősségeket konkrétumokkal magyarázzuk

A fejvadászok többsége idegenkedik a sablonoktól, mivel ezekből semmi sem tud meg a pályázóról. Komássy Zsófia, a Grafton Recruitment személyzeti tanácsadója ezért azt javasolja: mindig konkrét, kézzelfogható esetekkel, közelmúltbeli példákkal támasszuk alá rátermettségünket, alkalmasságunkat. Interjú előtt alaposan gondoljuk át legfőbb erősségeinket, az indoklást mindig a megpályázott munkakör profiljához szabjuk. Ha új munkakörünkben főként csapatmunka vár, példaként említhetjük: korábbi munkatársaim jó csapatjátékosként tartottak számon, meghallgatták a tanácsaimat és kikérték a véleményemet. X projektben például ezt és ezt tettem a sikeres megoldás érdekében.

Amennyiben ügyfélszolgálati területen pályázunk egy pozícióra, nyugodtan érveljünk azzal: remekül megtalálom a közös hangot az ügyfelekkel és említsünk meg egy-egy sikeresen elsimított konfliktust. Könyvelői, számviteli munkakörben a precizitásunkra hozzunk példát. Jó ajánlólevél, ha a határidős munka leadása előtt veszünk észre egy mások által ejtett súlyos szakmai hibát, ami jelentős anyagi kárt is okozhatott volna a cégnek... Komássy arra is felhívja a figyelmet: a jó tulajdonságok ecsetelésénél tartózkodjunk a sallangoktól, a fellengzősségtől, mindig igyekezzünk tömören, lényegre törően, fogalmazni.

Tálaljuk pozitív körítéssel a negatívumot

Felvetődhet a kérdés: mit válaszoljunk, ha a negatív tulajdonságainkról is faggatóznának? A megkérdezett szakemberek szerint ilyenkor hárítani kell. Mondhatjuk például azt: "Nem tudok ilyet mondani, mert a főnökeim többször is biztosítottak, elégedettek velem és jól végzem a munkám." Ám ha mindenképp negatívumot szeretnének hallani, tálaljuk a hibáinkat pozitív állításba csomagolva. Például: Néha hajlamos vagyok a lassúságra. Nem nyugszom, amíg mindent le nem ellenőriztem precízen, a legutolsó részletig, mivel túlzottan alapos vagyok.

Ám a tanácsadók úgy látják, a pályázóhoz valóban jóindulatúan viszonyuló, a személyét tiszteletben tartó személyzeti tanácsadók, cégek jellemzően nem az álláskereső negatív tulajdonságaira utaznak, inkább a beszélgetés egészéből nyernek összbenyomást a jelentkezőről. "Ahol már állásinterjún a rosszindulat, az együttműködési készség hiánya tapasztalható, azt a munkaadót akár a felvételi beszélgetés közben célszerű otthagyni" - mondja Joó Zsuzsanna.

Takács Gabriella