Vágólapra másolva!
A bajnoki cím sorsa ugyan eldőlni látszik a Bundesligában, az európai kupaindulást érő helyekért viszont egyre nagyobb a küzdelem. A még BL-t érő harmadik helyért a Stuttgart, a Schalke, a Werder Bremen és a Hertha BSC mellett némi meglepetésre a Hamburg is ott van, amely pedig a szezon elején inkább a kiesési zónához volt közelebb, ám hét végi győzelmének köszönhetően immár a negyedik helyre jött fel. A hamburgiak remeklésében nagy szerepe van a sérüléséből felépült argentin Rodolfo Esteban Cardosónak, akinek azonban mégis az utódját keresik.
Forrás: EPA
A Schalke ellen gólt szerző Takaharát csapattársai, Mahda- vikia, Meijer és Romeo köszöntik Fotó: EPA

Az előző szezon végén, illetve a jelenlegi elején leginkább a káosz és anarchia uralkodott a hamburgiaknál, nem is annyira a pályán, mint inkább az egyesület vezetőségében, ami persze az eredményekre is kihatott. A klubon belüli hatalmi harcból végül az igazgatótanácson belül kialakult ellenzéki csoport került ki győztesen, aminek eredménye az lett, hogy a korábbi sportigazgató, Holger Hieronymus és a testület elnöke, Werner Hackmann is lemondott posztjáról. Az új sportigazgató az egykori futballista, Dietmar Beiersdorfer lett, ami viszonylagos nyugalmat kölcsönzött a csapatnak, ráadásul a tréner, Kurt Jara is rendet teremtett: a tekintélyét veszélyeztető Jörg Albertzet és Bernd Hollerbachot a tartalékok közé száműzte, új taktikát dolgozott ki, és ennek köszönhetően az eredmények is javulni kezdtek.

Persze volt honnan javulni, hiszen az első öt idegenbeli mérkőzéséből a gárda egyetlen pontot sem szerzett, és tizenegy forduló után a 13. helyen szerénykedett, csak kétpontnyi előnnyel a kieső pozíciókkal szemben. Az első idegenbeli pontszerzés (éppen a bajnoki címvédő Borussia Dortmund ellen) azonban fordulópontot hozott a csapat életében, azóta ugyanis a gárda mindössze egyetlen vereséget szenvedett, és feljött a negyedik helyre. A hatalmas javulásnak több összetevője is van, de az egyik legjelentősebb az, hogy Jara mester más felállásban küldte pályára együttesét, amelyben a sérüléséből felépült argentin játékmesternek, Rodolfo Esteban Cardosónak kulcsszerep jutott.

A Bundesliga állása és mesterlövészei/sport/focivilag/20030315abundesliga.html

Az első tíz mérkőzésen a HSV a klasszikus 4-4-2-es felállásban lépett pályára, ami azonban nem nagyon jött be. Ezt a taktikát ezért kissé támadóbbá alakította át: a védelmi négyes megmaradt, amely előtt azonban két, kifejezetten védekező feladattal ellátott középpályás kapott helyet. E két futballista (általában a namíbiai Colin Benjamin és Michael Maltritz töltötte be ezt a szerepet) feladata csak és kizárólag az volt, hogy megakadályozza az ellenfél támadásait, illetve amolyan biztosítóként lépjen fel a támadó részleg, és különösen az irányító, Cardoso mögött. A játékmester mellett két klasszikus szélső (az esetek többségében a bosnyák Szergej Barbarez és az iráni Mehdi Mahdavikka) szerepelt, akik egyrészt igyekeztek minél több beadással ellátni a középcsatárt, másrészt maguk is kapura veszélyesen futballoztak. Mindez a taktika azért is lehetett meglehetősen sikeres, mert Jarának majd minden pozícióra két, hasonló képességű embere volt: ha valaki sérülés vagy eltiltás miatt kiesett, akkor volt kivel pótolni.

Ez persze a téli szünet előtt még nem volt teljesen igaz, mivel a centerposztra csak az argentin Bernardo Romeo állt rendelkezésre, így a holtszezonban a sportigazgató, Beiersdorfer azon ügyködött, hogy szerződtessen egy középcsatárt. Erre annál inkább is szükség volt, mert Romeo decemberben megsérült, és biztos volt, hogy egészen márciusig nem léphet pályára. Beiersdorfer azonban tökéletesen megoldotta a "házi feladatot", ráadásul egy olyan csatárt szerződtetett, aki nem csak a sportbéli, hanem marketingszempontok alapján is megfelelő megoldásnak tűnt. A japán Takahara Naohiro megszerzésével ugyanis a HSV nyitott az ázsiai piac felé, és ahogyan az a legtöbb távol-keleti labdarúgó Európába szerződésekor szokott lenni, a felkelő nap országában valóságos Hamburg-láz tört ki. Mindez fordítva is igaz volt: a japán futballista megjelenésével a német sajtó is jobban odafigyelt a hamburgiakra, megnövekedett az érdeklődés a HSV iránt, a klub pedig persze még rá is tett egy lapáttal: az AOL Arénában például a megszokott sör-virsli kombináció mellett elkezdtek "szusit" is árulni. Takahara maga is tett arról, hogy cikkezzenek róla, a Bayern München ellen az utolsó percekben szerzett fejesgólja, ami megszakította Oliver Kahn sorozatát, Európa-szerte vezető hír volt.

A középcsatár posztját tehát sikerült "megduplázni", Cardoso azonban továbbra is konkurencia nélkül maradt, márpedig bármekkora közönségkedvencnek is számít Hamburgban, az még a focista számára is nyilvánvaló, hogy rá hosszú távon nem lehet építeni. Az argentin játékmester szerződése a nyáron lejár, és rengeteg korábbi térdsérülése miatt erősen kétséges, hogy a jelenlegi színvonalat sokáig tudja tartani. Ezzel Cardoso is tisztában van, és saját bevallása szerint maximum egy évig folytatja pályafutását, ami azt jelenti, hogy a nyáron egy erősen teljesítményorientált, 2003-ig szóló kontraktust fog aláírni. Beiersdofer legfontosabb feladata tehát a következő idényre az, hogy egy "klasszikus tízest", egy irányító középpályást igazoljon, és természetesen már meg is tette az első lépéseket.

Stefan Effenberggel gyorsan kútba estek a tárgyalások, de természetesen a HSV-nak több kiszemeltje is van. Jelenleg a nürnbergi cseh David Jarolím és a berlini Stefan Beinlich áll a legjobb esélyekkel, a hamburgi játékosmegfigyelők rendre figyelemmel kísérik a két focista teljesítményét, de teljességgel nem lehet kizárni a liverpooli Partrik Berger és a baseli Hakan Yakin megszerzését sem.