Vágólapra másolva!
A France Football immár hagyományosan közzéteszi azon ötven játékos listáját, akiket érdemesnek tart a legjobb Európában futballozó játékosnak járó díjra, az Aranylabdára. A trófea győztesét december 14-én hirdetik ki, addig is szeretnénk bemutatni az ötven jelöltet, némi esélylatolgatással fűszerezve.

Marseille-ben született, de első klubja a Cannes volt, amelyben 17 esztendősen debütált. Húszesztendősen lett a Bordeaux futballistája, innen került be a válogatottba 1994 augusztusában. A nemzetközi közvélemény akkor figyelt fel rá, amikor a Girondins-nel 1996-ban bejutott az UEFA-kupa döntőjébe.

Ezt követően szerződött a Juventusba, ahol igazi szupersztár lett. Az 1998-as vb-döntőn szerzett két gólja után nem jelentett meglepetést, hogy ő kapta az Aranylabdát, de a 2000-es Európa-bajnokságon is fantasztikusan futballozott. 2001 nyarán világrekordnak számító összegért igazolt a Real Madridba, ahol eleinte nem ment neki a játék, később azonban kiválóan sikerült beilleszkednie a királyi gárdába, igazi vezéregyénisége lett a csapatnak. A legutóbbi világbajnokság balul sikerült a számára, hiszen sérülés miatt csak egy meccsen szerepelt, de ezt is sikerült kihevernie, és ezt követően is a világ egyik legjobb futballistájának tartották.

Tavasszal még nem is ment neki olyan rosszul a játék, hiszen a bajnokságban háromszor volt eredményes, a Bajnokok Ligájában a Bayern München elleni negyeddöntő visszavágóján győztes gólt ért el, és betalált az AS Monaco ellen is. Egyértelműen kulcsfigurája volt a Real Madridnak, ha neki jól ment a játék, akkor a királyi gárda sem szerepelt rosszul, azonban éppen a fontos meccseken nem mindig tudta hozni magát: a Valencia elleni rangadón nem is játszott, a Deportivo ellen pedig piros lapot kapott.

Végül trófea nélkül volt kénytelen zárni a szezont, de ekkor még joggal gondolhatta, hogy majd az Európa-bajnokságon bepótolja a dolgot. A nyitómeccsen az angolok ellen az ő zsenijének köszönhetően nyertek a franciák, az utolsó utáni percekben az ő két góljával fordították meg a találkozót, és a következő két csoportmeccsen is a jobbak közé tartozott, betalált a svájciak ellen is.

A görögök elleni negyeddöntőn azonban neki sem ment a játék, ahogyan az egész csapatnak, és a címvédő korai búcsúra kényszerült - Zidane pedig ezt követően elköszönt a válogatottságtól. Mindez azonban nem jelentette azt, hogy a kisebb terhelésnek köszönhetően feljavult volna a játéka a Realban, sőt, ennek éppen ellenkezője történt.

Az esetek többségében csak szenved a pályán, és már korántsem futballozik olyan hasznosan, mint még egy évvel ezelőtt is. Ráadásul amolyan "szent tehén" a királyi gárdánál, ha rosszul focizik, akkor sem cserélik le, és sem neki, sem pedig a csapatnak nem tesz jót. A "galaktikusok" közül azonban még mindig ő érdemli meg talán legjobban a jelölést.