Királyfi fekete lovon

Bárcsak tudnák a nők férfiszemmel látni a világot, férfiaggyal gondolkodni néhány helyzetben! Addig, amíg erre nincs mód, inkább kérdezzünk meg egy pasit, hogy ő hogyan látja helyzetünket.

Kedves Facér Pasi!

30 éves vagyok, két kislány anyukája, több, mint tíz éve különböző értelmiségi pozíciókban dolgozom, elismert vagyok, talán sikeres is. Fél éve hagytam el a férjem, mert besokalltam attól, hogy nem szeret, és persze sokminden mástól is.

Nagyon nyitott voltam, és szinte rögtön beleszaladtam egy fiúba - Királyfiba, ahogy én nevezem, mert olyan huncut és helyes, mint a mesebeli legkisebb Királyfi. Királyfi egy évvel fiatalabb, de velem ellentétben eddig nem sok mindent csinált az életében, és csak most kezdett el - félállásban - dolgozni.

Nyilvánvalóan nagyon nagy köztünk a különbség, bár a korkülönbség nem jelentős. Vele egyszerűen újra gyermekké váltam, nagyon sokat játszottunk (és kóboroltunk) együtt, és végtelenül beleszerelmesedtem. Ő nem viszonozta ezt, és december elején - két hónap kapcsolat után - szakítottunk, és igazából a történet itt kezdődik.

Két hétre rá újra találkoztunk, majd újra és újra. Általában csak "felugrott fél órára" este, és hajnalban ment el. Nagyon kedves volt és gyengéd mindig. Nem szeretkeztünk, barátkoztunk. Én azt hittem, ő többet akar hosszabb távon, csak zavarja, hogy még jogilag nem váltam el (előtte, a kapcsolatunk alatt ezzel nem volt tisztában, bár sosem titkoltam, csak nem beszéltem róla).

Aztán újra az ágyban kötöttünk ki. Aztán újra kinyilvánította, hogy nem szeret. És mégis újra és újra jött, és úgy csinált, mintha mi se történt volna. Elküldtem magamtól, de két hét szenvedés után felhívtam, és szinte rögtön jött. Pár nap múlva megint szerelmeskedtünk, majd még egyszer.

S ezután, március elején egyik pillanatról a másikra minden megváltozott. Ha felhívtam, visszautasító volt, ha találkoztunk, rideg. Emellett megjegyzéseket tett a férfibarátaimra, amiket féltékeny megjegyzéseknek gondolok. Nem beszéltünk arról, ami történt előtte köztünk, mintha távoli ismerősök lennénk. Írtam neki egy mailt erről, ezután találkoztunk, és megintcsak nem beszéltünk, kedves volt és nagyon távolságtartó. Hagyta, hogy fogjam a kezét, de ő nem ért hozzám.

Ennek ellenére vagy 4 órás kirándulást szervezett ki gyalog Csömörre.
Majd hívtam magamhoz, de nem jött. Most épp úgy döntöttem, akkor én nem jelentkezem egy darabig.

Szerinted mit érez - érzett? Lehet, hogy a köztünk levő vonzalom egy hirtelen jött féltékenység miatt elillant?

Van esélyem, hogy barátként megtartsam őt? Nem barátiak az érzelmeim, de most nagyon frusztrált vagyok vele kapcsolatosan.

Mit tegyek? Hagyjam eltűnni, és dédelgessem a szerelem emlékét, belátva, hogy nem illettünk össze a legkevésbé sem? A barátaim ez utóbbit tanácsolják.

Kedves Gwendolin!

Szerintem ez a királyfi nem az a bizonyos Királyfi a fehér lovon. Ez csak egy mezei királyfi, fekete lovon, akiből sok lesz még az életedben.

Azt nehéz lenne megfejteni, hogy mi is járt a pasi fejében. Találgatni lehet, de talán nem annyira érdemes. Hiszen bármi is volt köztetek, elmúlt. Mindenesetre biztos lehetsz benne, hogyha szeretett is, valamiért már nem akarja ezt a kapcsolatot, talán kicsit ki is használt téged - érzelmileg.

Neked valójában nincs más dolgod, mint azokat az emlékeket, amelyek szépek és jók vele kapcsolatban, őrizgesd, de a hapsit felejtsd el. Szerintem semmi köze annak a hirtelen jött féltékeny kérdéseknek a kapcsolatotok végkimeneteléhez.

És azt is gondolom, hogy ti nem lehettek barátok. Az ember nem tud barátként viselkedni azzal, akivel folyton le akar feküdni. Ezt a saját tapasztalataimból tudom.

Keress magadnak egy értelmesebb pasit, akiben több van.

Csókol a Facér Pasi!