34 éves a Porto BL-győztes védője

Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt október 14-én!

1971-ben ezen a napon született az FC Porto BL-győztes és UEFA-kupa győztes védője, Jorge Costa, aki pályafutását az FC Fazt nevű kiscsapatban kezdte, de már igen fiatalon a Sárkányok futballistája lett. Rendszeresen szerepelt a különböző korosztályos válogatottakban, 1988-ban például a 16 éven aluliak Európa-bajnokságán ezüstérmet szerzett.

A portói klub felnőtt csapatába ennek ellenére nem tudott bekerülni, 1990-ben előbb a Penafielnek adták kölcsön (23 bajnokin három gólt is szerzett), majd egy évvel később hasonló módon a CS Marítimóhoz került (utóbbi gárdában 31 összecsapáson egy gólt jegyzett).

A Sárkányok első csapatában az 1992-93-as idényben mutatkozott be (akkor nyolc bajnoki összecsapás mellett pályára lépett a Bajnokok Ligájában is), de még jó időbe tellett, amíg stabil alapember lett. Pedig időközben 1994-ben az utánpótlás Eb-n második helyen végzett szelekció tagja volt, mi több a nagyválogatottba is bekerült.

1995 után azonban már szinte lehetetlen volt nélküle elképzelni a Porto kezdő tizenegyét, csak sérülés miatt hiányzott a gárdából, és kulcsszerepe volt abban, hogy a klub sorozatban öt bajnoki címet szerzett. A nemzeti tizenegyben is alapembernek számított, ott volt az 1996-os és a 2000-es Európa-bajnokságon is. A következő idény azonban rosszul kezdődött számára, a nyári szünetről némi súlyfelesleggel tért vissza, és miután a tréner, Octávio Machado három, egymást követő mérkőzésen is lecserélte, kikerült a kezdő gárdából, és a csapatkapitányi karszalagot is elvették tőle.

A következő hetekben már egyáltalán nem játszott, és ez már a válogatottbeli helyét is veszélyeztette, ezért mindenképpen távozni szeretett volna a klubtól. Végül az angol Charlton Athletic "mentette meg", de a londoni egylet csak kölcsönbe kapta meg az idény végéig. Angliában ugyan rendszeresen játszott, de nem érezte igazán jól magát, alig várta, hogy véget érjen a szezon, és imádott klubja visszahívja soraiba.

Ez (miután Portóban edzőváltás történt 2002 nyarán) meg is történt, visszatérése után ismét alapembere lett a Sárkányoknak, természetesen ő viselte a csapatkapitányi karszalagot is. A 2003-2004-es bajnoki idényben csak 19 mérkőzésen szerepelt egy sérülés miatt, a Bajnokok Ligájában pedig tíz találkozón kapott lehetőséget, közte természetesen a gelsenkircheni döntőben is, melynek végén (Vítor Baiával közösen) ő emelhette magasba a trófeát.

Mára a kapus mellett már csak ő maradt hírmondónak a ikercsapatból Portóban, de Co Adriansee mester rendre mellőzi. Csapattársai az "O Bicho" becenevet adták neki, ami magyarul állatot jelent - ezzel utalnak vehemens vérmérsékletére, amire jó példa, hogy egykoron a BL-ben összeverekedett az akkor az AC Milanban futballozó George Weah-val.