Ez már Kelet - Nabebe

Február tizedikén nyílt a Nabebe Bár, a Király és a Hársfa utca sarkán. Keleties és egyben családias hangulat, koncertek, arabos világzenekoncert és electro-dj, vízipipa és ülőpárnák. Ott jártunk.

A körútról a Király utcába fordulva olyan ocsmány hangulat kapja el az embert, mint amilyen képet a búcsúzó tél mutat, hideg, jeges-havas esővel és metsző széllel. Aztán a Hársfa utca sarkán egy felirat a pincébe hívogat: Nabebe Bar. Mintha már jártunk volna erre. Igen, itt volt a Csemői Borozó, nyomott árakkal és szőlőt ritkán látott alkoholtartalmú nedűkkel.

Most azonban egész más kép fogad lépcső alján. Balra nemdohányzó helyiség - sarkon is fordulunk gyorsan -, jobbra bárpult egy másik teremben. Több különálló beülő tarkítja a két termet, paravánokkal elválasztva, akár nyolcan is elférhetünk egyben, sok-jó-ember alapon. A fakkokat marokkói lámpák, pakisztáni szőnyegek, ülőpárnák díszítik és töltik ki. Igény estén vízipipa is rendelkezésre áll.

Van még egy hátsó terem is, ebben a kényelmesebb arcoknak dohányzóasztalok és európai értelemben vett ülőalkalmatosságok is találhatók, pechünkre ezt a termet lefoglalták erre a szombat estére. Egyébként az egész egységet ki lehet bérelni privát bulikra.

A bár egyik tulajdonosával, Szakács Zsuzsannával beszélgetve megtudjuk, hogy a február 10-én nyitottak, célközönségnek az egyetemistákat és az olyan fiatal(os) értelmiségieket tekintik, akiknek még benne van a lábában a bugi. A hely csak hétfőn van zárva, hétköznapokon este hattól reggel négyig tart nyitva, de szombat és vasárnap reggel akár nyolcig tanyázhatunk a Nabebében. Vagyis akkor is jöhetünk, ha máshol már előkerült a furkósbot.

A tulajok lazán fogadják a vendégeket, az említett hölgy mellett egy francia világvándor, Franck Audin a házigazda. Egy ideig Pakisztánban élt, továbbá humanitárius missziót teljesített Afganisztánban. Ott fogant meg benne az ötlet, hogy kellene Európában egy keleties hangulatú helyet nyitni, kész szerencse, hogy éppen Budapestre esett a választása. Emberünket nem ejtette zavarba az iszlám hívők absztinenciája: lehet alkoholt kapni, nem is túl drágán.

Monsieur Audin dj FA néven rezidens dj-je is a helynek, zenei ízlése nem áll távol a mienktől, world musicot és electrót (ez utóbbit egészen tág értelemben véve) játszik. Alig hiszünk a fülünknek, amikor az este folyamán egy-két kedvenc, de régen hallott Freestylers-szám hangzik el. A zenei programot péntekenként a marokkói Chalaban együttes is színesíti. Ha nem vigyázunk, előfordulhat, hogy hennafestménnyel távozunk, Gannoruwa Réka kérésre helyben pingál.

A hely fílingje lassan oldja télies kedvünket. Egyszer csak zenélni kezd négy arab srác (Tihiti Szaid, Tabet Amid, Mutahir Halid, Kamel Budrof): rejtély, miként lehet egy - számunkra ismeretlen - pengetős hangszerrel és két dobbal ilyen fergeteges hangulatot csiholni. Három hastáncos lány kerül a látószögünkbe, aztán hamar eltűnnek, de a koncert végére már táncol mindenki. Kisvártatva jön a rég hallott Freestylers és további zenei finomságok, két-három óra dance után már azon gondolkozunk, ugyan, ki az a Fred Astaire.

A mellékhelyiség valamelyest a Csemői-érzést idézi, de nem a Kempinskybe jöttünk, úgyhogy ezen sem akadunk túlságosan fönn. Hiányérzetünk csak amiatt lehetne, hogy nem találunk csocsóasztalt, sem egyéb kocsmában űzhető sportlehetőséget, bár elismerjük, ezek nem illenének a hely arculatába. Így marad a bicepszezés a korsókkal, meg a tánc, hogy lábra is gyúrjunk. Hajnalban, a távozáskor még mindig ramaty az idő, de már az eső sem tudja lemosni az arcunkon ülő vigyort.

Peter Poppara