Lékó Péter: Micsoda sakkvakság volt!

Egy hónapos távollét után hétfőn este hazaérkezett Lékó Péter. A hagyományos linaresi szuperversenyen 12 fordulón keresztül őrizte veretlenségét, az ötödik játéknapig holtversenyben vezetett, majd a 13. forduló megkezdéséig egyedül állt az élen. Következett a torna csúcsrangadója a bolgár világbajnokkal, Veszelin Topalovval. Óriási csata dúlt, Lékó kitűnően védekezett, s a már biztos döntetlent ígérő állásban fatális elnézéssel vesztett. Négyes holtverseny alakult ki az élen, s az újabb vereséggel végül nagymesterünk csak negyedik lett. Az alábbi interjúban Lékó Péter elemzi a viadal kritikus pillanatait, és keserűen idézi fel a hajrában elkövetett sorsdöntő bakit.

- Nagyon csalódott vagy?
- Nehéz erre válaszolnom, még friss az élmény. De megtörtént, így fel kell dolgoznom.

- Bontsuk két szakaszra a versenyt, hiszen két félidőt játszottatok. A viadal Mexikóban kezdődött, Moreliában szenzációsan ment a játék...
- Nagy volt bennem a bizonyítási vágy. A januári Wijk aan Zee-i versenyem nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Időben érkeztünk Mexikóba, pár napot a tengerparton pihentünk, sikerült az akklimatizálódás. Igyekeztem elkerülni a napsütést, esténként teniszeztem, készültünk a versenyre, s minden jól indult, a folytatás is sikeres volt. Az első körben minden partim korrektül dőlt el, a maximumot hoztam ki belőlük. Az esélyeimet hibátlanul kihasználtam, a három nyerésem önmagáért beszélt. A négy remi pedig egy kicsit megnyitáselméleti csatározás is volt. Topalovval játszottam egy adok-kapok partit, talán lehetett volna esélyem, de a verseny állása is azt diktálta, hogy az időzavar közeledtével ne kockáztassak.

- A chessbase.com honlapon látott fényképek alapján Moreliában körberajongtak benneteket.
- Fantasztikus légkörben játszottunk. Éppen a chessbase tudósítója, Frederic Friedel állapította meg, hogy a rocksztároknak kijáró ünneplésben volt részünk. Néha menekülnünk kellett, játszmák végén százával osztottuk az autogramokat. Ez engem kevésbé zavart, még élveztem is. A szervezők sajnos elfelejtették mondani, hogy éppen az utolsó fordulónk reggelén a szálloda elől indítják a futóversenyt. Reggel héttől három órán keresztül az ismert latinos hangulatban kommentálták az eseményeket. Fantasztikus hangerővel harsogott a Beautiful Day, ezt a dalt én is szeretem, de Topalov partim előtt annyira nem örültem neki. A többiek is egy kicsit bizonytalanul játszottak a záró napon. Túléltük, s már mindannyian vártuk, hogy a jól megszokott helyszínen, Linaresben folytathassuk a versenyt. Kellemes volt, jól éreztük magunkat Moreliában, nem volt könnyű hozzászokni a kétezer méter tengerszint feletti magassághoz, de a város maga csodálatos volt. Ez a torna nagyon sokat jelentett Mexikónak, a sakk népszerűsítésének. Másfél éve éppen Kramnyik elleni meccsem után nyaraltunk feleségemmel, Szófival Mexikóban, nagyon szép emlékként őrizzük.

- Fél pont előnnyel, jókedvűen ültél fel a repülőre, irány Linares...
- Azért el is fáradtam a hét forduló során, s mindenki félt az akklimatizációs nehézségektől, "visszafelé" ez nehezebb. Kevés időnk maradt a pihenésre, s folytatódott a verseny. Az első fordulóban mindenki kicsit félve ült sakkasztalhoz, ami Ivancsukkal történt, az egészen megdöbbentő volt, elfelejtette meghúzni a 40. lépést az időellenőrzéskor, s vesztett.

- Elérkeztünk a viadal egyik kritikus partijához. Mi is történt Vallejo Pons elleni játszmádban?
- Én is kicsit bizonytalannak éreztem magam. A megszokottnál több időt használtam el, megdöntöttem a sakktábla mellett a változatát, pontosan és precízen folytattam. Éreztem, hogy nyerni kell, már csak 20 percem maradt 16 lépésre, pontosan kell számolni, s ekkor Vallejo Pons 24...Ff6 lépésével egyidejűleg döntetlent ajánlott. Ha nem ajánl remit, egy pillanatig sem tétováztam volna, 25.exf7+ Bxf7 26.Fd3-mal folytatom, ám 26...Kf8 27.Bxh5 g6-ot számolva egy pillanatra megijedtem, s elvetettem a 25.exf7-et. Aztán ismét visszatértek a gondolataim a változathoz, ránéztem az órára, már csak 7 percem maradt, két percet még rászántam az állásra, s elfogadtam a remit. Már hosszasan elemeztük a partit, amikor jött a spanyol szakíró, Leontxio, hogy az elemzőprogram 28.Vxf4-gyel világos nyerését mutatja. Abban biztos vagyok, hogyha elérkeztünk volna a pozícióhoz, már könnyedén megtalálom a nyerőlépést. Akár a verseny is eldőlhetett volna, s ez a kihagyás nyomokat hagyott.

- A kihagyott nyerés után ráadásul jött egy hosszú, nehéz parti Radzsabov ellen.
- A megnyitásban úgy éreztem, hogy talán gyorsan remizni akar, de alaposan meglepett. Fura állás, de Vd6 után világos kicsit jobban áll, annak ellenére, hogy sötét kifejlődött, hogy sorozatos cserék történtek. Szörnyű érzés volt, később már nem kerülhettem el a gyalogvesztést. Jó védekezéssel azonban döntetlenre mentettem a játszmát, de 80 lépésre volt ehhez szükségem. Láttam mindent, fontos volt a h4 lépés. Jött Szvidler elleni játszmám.