A népi kollégiumi eszme az 1930-as években született meg a népi írók körében.
A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének Politikai Bizottsága megvizsgálva a népi kollégiumi mozgalom megítélése, és a kollégiumi nevelés kérdései kapcsán kialakult vitát, a következőket határozta:
A volt népi kollégiumi mozgalom - egyes hibái ellenére is - a magyar kommunista ifjúsági mozgalomnak alapjában egészséges hajtása volt, amely pozitív szerepet játszott az új szocialista értelmiség nevelésében.
www.rev.hu
Tanulóifjúságunk szocialista nevelésének megjavítása, közoktatásügyünk fejlesztése szükségessé teszi, hogy az egyetemek, főiskolák és középiskolák mellett működő diákotthonokat, diákszállókat fokozatosan és kellő körültekintéssel kollégiumokká alakítsuk át és így gyökeresen megjavítsuk a tanulóifjúság szocialista közösségi nevelését. A hazánkban nagy múltra visszatekintő, a gyakorlatban helyesnek bizonyult kollégiumi közösségi nevelés intézményét szocialista nevelésügyünk és ifjúsági mozgalmunk szerves részévé kell tenni. Az új kollégiumok kialakításakor a mai körülményeknek megfelelően fel kell használni a régi népi kollégiumi mozgalom (NÉKOSZ) nevelési vívmányait, egészséges tapasztalatait. Meg kell vizsgálni a volt Eötvös-kollégium szakmai nevelési rendszerét is abból a szempontból, hogyan lehet alkalmazni annak pozitív tapasztalatait.
A népi kollégiumi eszme az 1930-as években született meg a népi írók körében. Az alapötlet szerint bentlakásos internátusokat kell létrehozni, ahol szegény sorsú gyermekek tanulnának. Biztosítanák számukra az ellátást, és ők tanulmányaik befejezése után visszatérnének szülőföldjükre. Így idővel kialakulna egy, a parasztság körében élő, paraszti származású értelmiségi réteg, amely ismerné saját osztályának problémáit, és kellő tudással is rendelkezne azok megoldásához. Ez azért lenne jó, gondolta többek között Darvas József, Németh László vagy Veres Péter, mert így el lehetne kerülni, hogy a parasztgyerekek a fővárosba kerülve beolvadjanak az ottani középosztályba, megtagadva népi gyökereiket. Ráadásul amúgy is nagyon csekély volt azoknak a száma, akik szegényparaszti környezetből kikerülve eljuthattak az érettségiig vagy a diplomáig az 1930-as években. ... A háborút követően egy ideig csak két népi kollégium működött, az újjáalakult Györffy Kollégium és a történészhallgatókat tömörítő Petőfi Sándor Kollégium. Ezek alapították 1946. július 10-én a Nékoszt, a Népi Kollégiumok Országos Szövetségét. A szövetség elnökévé Gyenes Antal nemzetgyűlési képviselőt, az MKP agrárpolitikusát választották. Az új szervezetet kezdetben a koalíciós pártok mindegyike támogatta, igaz, alig pár hónap múlva a Független Kisgazdapárt és a Szociáldemokrata Párt megpróbálta létrehozni saját népi kollégiumait - nem sok sikerrel. A Nékoszt elsősorban a Magyar Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt pártolta, és ez sokat segített a kollégiumi szervezet kiépítésében. A Nékosz kezdettől fogva élvezte Rajk László belügyminiszter támogatását, aki a közigazgatási és belügyi apparátust is felhasználta a Nékosz támogatására. Ennek legkirívóbb példája az volt, amikor a Mária Terézia (a későbbi Kilián) laktanya épületét a Szociáldemokrata Párt Ady Kollégiumától elvette, és a Nékosznak adta. Ekkor egyébként szabályos utcai verekedésre került sor a nékoszisták és a szocdem kollégisták között, ezt nevezték a kortársak kissé gúnyosan Nékosz-Dokosz "háborúnak".
Az új kollégiumok törekedjenek arra, hogy a közösségi érzéstől áthatott, az értelmiségi hivatásra felkészült, szakmailag magasan képzett, a hazához, a dolgozó néphez hű, a párthoz és a marxizmus-leninizmushoz ragaszkodó ifjúságot neveljenek.
A kollégiumok ifjúsági önkormányzata segítse elő a szocialista demokratizmus kifejlesztését ifjúságunk életében és az ifjúság társadalmi felelősségtudatának fokozását. Gondoskodni kell arról, hogy a kollégiumi ifjúság ne különüljön el az egész diákság életétől, hanem ellenkezőleg, aktívan vegyen részt a középiskolák és az egyetemek ifjúsági mozgalmában. Az új kollégiumok működési feltételeinek megfelelő kialakítása érdekében támaszkodni kell a legszélesebb társadalmi öntevékenységre és kezdeményezésre, különböző tömegszervezetek és a Hazafias Népfront hozzájárulására és támogatására is.
A kollégiumok megalakítása során tekintetbe kell venni a korábban működő népi kollégiumoktól eltérő mai feltételeket és ezért körültekintő, gondos tudományos-pedagógiai vizsgálatokkal kell kialakítani az új kollégiumok munkájának gyakorlati formáit és módszereit. A Politikai Bizottság felhívja a DISZ Központi Vezetősége és az Oktatásügyi Minisztérium figyelmét arra, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a kollégiumi rendszer kialakítása és a kollégiumi nevelés pedagógiai kérdéseinek kidolgozása céljából. (MTI)
... Tény, hogy a Nékosz helyzete egyre reménytelenebbé vált, amikor 1948 júliusában az MDP Szervező Bizottsága napirendre tűzte a népi kollégiumok ügyét. Az ülésen részt vett Rákosi Mátyás, de nem volt jelen Rajk László. Ez nem sok jót ígért a kollégistavezetők számára. Rákosi a párt dédelgetett csikójának nevezte a Nékoszt, amelyet minden jóval tápláltak, de nem bizonyult méltónak a párt bizalmára. Az ülés után nem sokkal felmentették belügyminiszteri posztjáról Rajkot, és Kádárt tették meg utódjának. Rajk bukásával a népi kollégisták legfőbb patrónusukat veszítették el. 1948. szeptember 2-án az MDP Politikai Bizottsága elfogadta a Nékoszt megbélyegző párthatározatot, amelyben a munkásosztály szerepének lebecsülésével, "antileninista ideológiával", a szakmai képzés elhanyagolásával vádolták a diákszervezetet. Természetesen leváltották a Nékosz teljes régi vezetését. Az új elnök Szalai Béla, a Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetségének vezetője lett, főtitkárrá a régi elnököt, Gyenes Antalt tették. Tanárelnökké a neves pszichológust, Mérei Ferencet nevezték ki. 1948. szeptember 22-ére összehívták a Nékosz kommunista aktíváját, ahol az a Révai József mondott éles kritikát a mozgalom felett, aki korábban a kollégisták egyik fő szövetségese volt. Még ez év őszén megszüntették a népi kollégiumok gazdasági autonómiáját, és a pénzügyeket az ekkor felállított Országos Diákjóléti és Kollégiumi Hivatal kezébe adták. A Nékosz ezt követően már csupán vegetált. A végső csapást Rajk László és társainak 1949 májusában történt letartóztatása jelentette. 1949. július 10-ére, a Nékosz megalakulásának harmadik évfordulójára összehívták a szövetség III. kongresszusát. Ez mindössze arra szorítkozott, hogy Horváth Márton bejelentette a szervezet feloszlatását. Egyúttal "emlékeztette" a kollégistákat arra, hogy hálával tartoznak a pártnak és személyesen Rákosi elvtársnak azért, amiért megakadályozta, hogy a "Rajk-banda uszályába kerüljenek". A Nékosz történetének utolsó felvonását a Rajk-per jelentette 1949 szeptemberében. Ekkor ugyanis Rajk vallomásában két ponton is előkerült a Nékosz. Először akkor, amikor Rajk elmondta, hogy az őt Rankovics jugoszláv belügyminiszterrel összehozó Lazar Brankov hírszerzővel egy Nékosz-ünnepségen ismerkedett meg. Rajk szerint Brankov "helyesnek tartotta a Nékosz politikáját azért, mert nacionalista alapokon állott, és utalt arra, hogy a Nékosz kicsinyben az, ami a nagy jugoszláv ifjúsági mozgalom fejlettebb formában, ugyancsak nacionalista alapon" . Ezek a mondatok csupán megerősítik a Rajk-per képtelen és nyakatekert koncepcióját. A kortársaknak azt igyekeztek sugallni, lám a Nékoszban találkoztak az összeesküvők. És ott egy jugoszláv kém elkezdte fejtegetni a magyar belügyminiszternek egy magyar ifjúsági szervezetről alkotott véleményét. Rajk pedig Tito budapesti látogatásakor Brankov utasítására mozgósította a Nékoszt, "hogy valóságos Tito-örömünnepet rendezzünk Budapesten" . 1949-ben végérvényesen elcsendesedtek a fényes szelek, a Nékosz vezetői és tagjai szétszóródtak a politika és a társadalom különböző területein. Bár 1956 szeptemberében visszavonták a szervezetet megbélyegző párthatározatot, többé nem sikerült feléleszteni a mozgalmat. Csak az indulója maradt meg, melynek eredetét egyre kevesebben ismerik...(Papp István: A Nékosz legendája és valósága. Rubicon, 2001/10)
Iratkozzon fel hírlevelünkre 
