A Corvinisták viszontagságos útja

 

Eörsi László

A Víg utcában

Az 1956. november 4-én bekövetkezett szovjet támadás után a Corvin közi, a Práter - és a Kisfaludy utcai felkelő csoportok (akiket az egyszerűség kedvéért nevezzünk corvinistáknak) korábban ismerkedtek meg a kilátástalanság érzésével, mint a főváros sok más fegyveres csoportja. Már e tragikus nap estéjén vagy a következő nap folyamán az itt harcolók nagytöbbsége beszüntette az ellenállást, és fegyverét megőrizve a VIII. kerületi rendőrkapitányság épületébe (Víg utca 36.), illetőleg a szomszédos házakba vonult. (Egy kisebb létszámú corvinista csoport a Jázmin utcai iskolában egyesült.)

Nincsenek kellő bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy kinek a kezdeményezésére alakult ki ez az új bázishely. (Állítólag Pongrátz Gergely főparancsnok már 4-én hajnalban számolt ezzel a menekülési lehetőséggel.)

Ám a szovjetek hamarosan ezen a környéken is megkezdték az aknázást, ami ellen a felkelőknek nem volt lehetőségük védekezni. Legajánlatosabbnak tünt az elrejtőzködés taktikája. Biztonsági okokból a házakat lezárták és őrséget állítottak fel, hogy még bentről se lehessen távozni, hiszen tartottak a besugóktól is. (Akadtak egyébként olyan corvinista felkelők is, akik a közeli Rákóczi térnél folytatták a harcot a szovjet páncélosok ellen.) A parancsnokok a kapitányság épületében tartottak megbeszéléseket a további teendőkről. Egyetértettek abban, hogy Budapesten már nincs értelme további fegyveres ellenállásnak. Kisebb részük a Bakonyban (illetőleg a Vértesben) vélt Maléter-vezette szabadságharcosokhoz akart csatlakozni, a többség emigrálni készült. A Corvin vezetői végül november 6-án késő este az épület udvarán összehívták a felkelőket, hogy bejelentsék: lemondanak a posztjukról. Pongrátz Gergely főparancsnoki tisztségét a Kisfaludy utcaiak parancsnoka, Fáncsik György (Bőrkabátos Gyurka) vette át (helyettesének a Práter utcaiak egyik parancsnokát, RL-t és egy Corvin közi alparancsnokot, Szabó Lászlót nevezték ki). Fáncsik, aki szintén nem látta értelmét a további harcnak, elfogadta a megbizást, és egyúttal gyors indulásra ösztökélte a fegyvereseket. úti célul az osztrák határ túloldalát jelölte meg. Felhívta a figyelmet a fegyelem betartására, valamint arra, hogy a szovjetekkel lehetőleg el kell kerülni az összecsapást.

A 300-350 fős fegyveres csoport még éjfél előtt elindult a Víg utcából. A menetben nem vett részt a volt főparancsnok és közvetlen környezete. Az új vezetők kijelölésével nyilvánvalóan a különválást készítették elő. Pongrátzék is emigrálni szándékoztak, de biztonságosabbnak ítélték, ha sorsukat nem kapcsolják össze a nagy tömegben haladó társaikkal. (Mint látni fogjuk a helyzetfelismerésük kiválónak bizonyult.)

Az úton

A libasorban haladó felkelők a szovjet csapatokat sikeresen elkerülve jutott a Váci útra. Nagyobb részük az angyalföldi József Attila kultúrházban pihent le (ehhez a bejárati üvegajtót be kellett törniük), a többiek a környéki munkásszállásokon aludtak.

Reggel a csoport nagyobb része Dunakeszire érve, kompokkal, csónakokkal átkelt a Szentendrei szigetre. A többiek Dunakeszin, egy nyaralóban szálltak meg, s csak másnap csatlakoztak a társaihoz, akik egy bőripari üdülőben töltötték el az éjszakát.

Másnap délután szovjet egységek közeledését észlelték, és hajók segítségével gyorsan elhagyták a szigetet. (Vannak arra utalások, hogy a kompok személyzetét fegyverrel kényszerítették engedelmességre.) A szentendrei parton többen - főleg a környéken lakók - leszakadtak, s bár voltak új csatlakozók is, a csoport létszáma kb. 250 főre olvadt. (Egy kb. 60 fős részleg - többségükben Práter utcai fegyveresek - a Pilis hegységbe tartott.)

Másnap Szentendrén Fáncsik elrendelte a helyi gépjárművek (és üzemanyag) rekvirálását. A felkelők 4 autót és 5-6 tehergépkocsit szereztek, így meglehetősen összezsúfolódva utaztak Dorogig. A gépkocsikban a parancsnokok ültek. Fáncsik a helyetteseit, RL-t és Szabót bízta meg felderítéssel, vagyis elől haladva időben jelentsék, ha szovjet egységet észlelnek, hogy a többiek le tudjanak térni. Utánuk a főparancsnoki autó haladt, őket követték a tehergépkocsik, és a sort szintén egy gépkocsi zárta.

Dorogon éjszakáztak, reggel egy honvédségi laktanyában újabb tehergépkocsikhoz jutottak és folytatták útjukat Tatabánya irányába. Dorog környékén azonban többen lerészegedtek, ezért egy teherautónyi fegyveres lemaradt. Ezt a hátul biztosító autó előrehajtva jelentette, és Fáncsik Bajnánál utasítást adott bevárására. Ezután a parancsnokhelyettesek kocsija nem indult be. Fáncsik idegességében szándékossággal gyanusította meg a sofőrt és utasait és lelövéssel fenyegette őket ha nem tudják beindítani. Végül, még a konfliktus elmélyülése előtt sikerült az autót üzemképes állapotba hozni.