A Mars légkörében 2004-ben azonosították a metánt (CH4) a Mars Express-űrszonda mérései alapján. Ez fontos felfedezés volt, mivel a gáz akár biogén eredetű is lehet - a Föld légkörében lévő metán nagyobb részét például élőlények termelik. A másik lehetőség, hogy vulkáni utóműködés révén kerül az atmoszférába.
Az egyértelmű, hogy folyamatos utánpótlás érkezik a felszín alól, mivel a Nap ultraibolya sugárzása gyorsan lebontja a légkörben. A korábbi becslések alapján egy-egy metánmolekula átlagosan 300 évet tölthet az atmoszférában, mielőtt lebomlik.
A gáz jelenlétét később földi távcsöves mérésekkel is kimutatták, még 2003-ban rögzített adatok alapján. Sikerült olyan vidékeket is azonosítani a bolygón, amelyek felett az átlagosnál nagyobb koncentrációban volt metán. Azonban a kérdéses gáz gyakorisága 2006-ra olyan erősen és gyorsan lecsökkent, hogy a korábban említett 300 év körüli légköri élettartam tévesnek bizonyult.
Valamilyen jelenség tehát a korábban feltételezettnél sokkal gyorsabban fogyasztja a metánt. A bolygó légköri folyamatait vizsgáló modellek szintén nem tudtak számot adni a metán gyors lebomlásáról. A becslések alapján a gáz közel 600-szor gyorsabban tűnik el a légkörből, mint eddig feltételezték.
A jelenség magyarázataként felmerült, hogy talán a légköri porral, esetleg a felszínen lévő agresszív oxidánsokkal (főleg hiperoxiddal) kapcsolatos folyamatok pusztítják meglepő gyorsasággal a gázt - pontos magyarázat azonban még nincs. A fenti megállapítás érdekes következménye, hogy a gázt kibocsátó forrás is 600-szor gyorsabban juttathatott metánt a légkörbe, mint azt feltételezték.
Látványos új fotó a Viktória-kráterről
Az Opportunity rover által korábban meglátogatott, 2006 szeptembere és 2008 augusztusa között belülről is vizsgált, 800 méter átmérőjű Viktória-krátert ismét megörökítette a Mars Reconnaissance Orbiter-űrszonda. Az alábbi képet a HiRISE kamerájával enyhén ferde rálátási helyzetben, a helyi függőlegeshez képest 22 fokos szöget bezáró irányból rögzítette.
A képen jól megfigyelhetők a kráter melletti szélfúvásnyomok, a peremen kibukkanó világos rétegek, a belső lejtőn az omlásos alakzatok és az aljzaton felhalmozódott homokdűnék, amelyeket a szél szögletes hálózatos alakzatba rendezett.
Az MRO-űrszonda által 2009. július 18-án rögzített felvétel a Viktória-kráterről (NASA, JPL-Caltech, UA)