A kalózvezér sem támad mindent a neten

Rick Falkvinge, a svéd kalózpárt arca
Vágólapra másolva!
Nagyon sok olyan adat és információ van, amely még az interneten sem foroghat közkézen, de a kulturális javak biztosan nem sorolandók ezek közé. Rick Falkvingével, a világ legsikeresebb netes kalózpártájának alapítója nem hiszi, hogy bárki is képes lesz lekapcsolni a Pirate Bay-t, és bár legális zeneszolgáltatásokat használ, kedvenc sorozatát szemrebbenés nélkül letölti torrentről.
Vágólapra másolva!

A világ legsikeresebb kalózpártja, az Európai Parlamentben svéd mandátumokat szerző Piratenpartei alapítójával a budapesti Enter!Digital konferencián tartott csütörtöki előadása előtt beszélgettünk a fájcserélő hálózatok és a szórakoztatóipar jövőjéről.

Önök végső soron digitális anarchisták, miért tömörültek éppen pártba, és miért nem valamilyen civil szervezetként működnek?
Először érdemes egyszerű aktivistaként tevékenykedni, hogy hatást gyakorolhassunk a közvéleményre, ezt követően azonban már a politikusoknak kell elmagyarázni a fennálló problémákat. A Kalózpárt fókuszát képező témák mindegyikének van valamilyen fontos társadalmi hatása, de a legnagyobb gondot az okozza, hogy a legtöbb politikus nem használja napi szinten az internetet, ezért nehezen érti meg ezek lényegét. Hiába aktívak a Facebookon a politikusok, kampányaikat nem közvetlenül ők menedzselik, hanem píárcsapatok végzik helyettük, ezért nekik nincs közvetlen tapasztalatuk az internet használatával. Svédországban az internetes kalózokat támogató aktivisták már a párt megalapítása előtt is jelen voltak a médiában, de az akkor zajló párbeszédben a politikusok még nem vettek részt. Én pedig képtelen voltam felfogni, hogy miként képesek ennyire ignorálni egy olyan problémát, amelyről rajtuk kívül egyébként mindenki más beszél az országban, minden más ügyet sokkal fontosabbnak tartottak. Csak akkor vettek minket komolyan, amikor pártként álltunk ki ellenük, azaz kvázi a munkahelyeiket kellett félteniük tőlünk.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Komolyan veszik önöket a "hagyományos" politikusok?
Erre Mahátma Gandhi szavait idézve lehet a legjobban válaszolni: "Először megtűrnek téged, később nevetnek rajtad, később harcolnak ellened, majd győzöl." Ezt én a valóságban pontosan ugyanígy tapasztaltam: először nem foglalkoztak velünk, aztán egy csapat ostoba geeknek állítottak be minket, de amikor egy hatalmas teret megtöltöttünk tüntetőkkel, ez is megváltozott, hiszen végül az Európai Parlamentbe is bejutottunk. Akkor már rájöttek, hogy nem fogunk magunktól eltűnni, és változásokat akarunk, ha pedig nem vesznek minket komolyan, azon ők fogják elveszíteni az állásaikat. Egy globális mozgalom vagyunk, akármelyik pontján is vagyok a világnak, a többi kalózzal a problémák döntő részében, és azok megoldási lehetőségeit illetően is vita nélkül egyetértünk. A kalózközösség tagjai számára az internet az élet része, így azonos az értékrendünk: másolunk, remixelünk, újrahasznosítunk a hálón elérhető tartalmakat.

Magyarországon csak néhány hete alakult kalózpárt, pedig itthon is ugyanakkor lettek népszerűek a fájlcserélők, mint nyugaton. Mi lehet az oka a több éves lemaradásnak?
Csak tippelni tudok: a keleti blokk országaiban a lemezek, filmek másolása korábban, még az internet megjelenése előtt teljesen természetes gyakorlat volt, hiszen sok alkotáshoz egyéb módon nem is lehetett hozzáférni. Például a korábbi Jugoszláviába egy nemzetközi embargó miatt nem lehetett bevinni filmeket és zenei alkotásokat. Kelet-Európában a politikusok sokkal nagyobb jóindulattal viszonyulnak az internethez nyugati kollégáiknál, kevésbé akarják szolgálni a nagy monopol cégek, például az amerikai kiadók, filmstúdiók érdekeit, mint kollégáik az Egyesült Királyságban, Németországban vagy Franciaországban. Egy politikai mozgalom sokkal hatékonyabban tud növekedni akkor, ha egy jól behatárolható problémával szemben lép fel: erre pedig elsőként Nyugat-Európában nyílt mód. De Kelet-Európa is gyorsan felzárkózik, hiszen például a lengyel politikusoknak köszönhetjük, hogy Európában nem valósult meg a szoftverek szabadalmaztathatósága, és ez az ország döntött a régióban elsőként úgy, hogy a tüntetések nyomán nem vezeti be a sokat vitatott ACTA-egyezményt sem.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Kelet-Európában az emberek még emlékeznek arra, hogy miért nem szabad engedni a kormányoknak, hogy megfigyelje állampolgárait. Márpedig ahhoz, hogy valakiről kiderülhessen, hogy egyáltalán illegális dolgokat tölt-e le az internetről, figyelni kell az online tevékenységét. A nyugati országok lakói még jobban bíznak saját vezetőikben, és a kezükbe mernek adni hasonló hatalmat: a fiatal németeknek már nincs például a berlini fal leomlásához hasonló emléke. Szerintem a nyugat és kelet közötti különbség ezen a téren hamarosan meg fog szűnni, mert az egyes országok kalózai, kalózpártjai aktívan tartják a kapcsolatot, és megosztják tapasztalataikat egymással, hiszen egy hajóban eveznek. A magyar kalózoknak első lépésként minden városban meg kell vetniük a lábukat, hogy saját hálózatot építsenek, és az ország minden részén zajló történésekről értesüléseket tudjanak szerezni.

Önök a filmek és zenék szabad elérhetőségéért küzdenek: a torrentoldalakon azonban továbbra is az óriásköltségvetésű produkciók a legnépszerűbbek. Ha ezeket ingyen lehet letölteni, miből lesz pénz új alkotásokra?
Jelenleg is rengetegen töltik le a mozifilmeket a fájlcserélő oldalakról, ezek az alkotások mégis termelnek bevételeket a filmstúdióknak. Egy Gyűrűk ura-szintű mozifilm általában már a premier első hetében visszahozza a forgatás költségeit - igaz, ekkor általában még csak a mozikban lehet megnézni az adott filmet, kópiái még nem szivárognak ki az internetre. Szerintünk az ingyenes letöltések ellenére még lehet pénzt csinálni a filmekből. Ezen kívül úgy gondolom, hogy abból, hogy egy filmet sokan letöltenek a hálóról, még nem következik egyértelműen az, hogy tulajdonosa kevesebb kópiát vagy mozijegyet fog tudni eladni. Több olyan tanulmányt is olvastam már, amelyek szerint a letöltések sokszor extre eladásokat generálnak egy filmhez. Egy svéd felmérés szerint a mozirajongók ugyan az átlagembereknél több filmet töltenek le az internetről, ugyanakkor legális kópiákból is többet vásárolnak azoknál.

Fotó: Hajdú D. András [origo]


Milyen jövőt jósol a Pirate Bay letöltőoldalnak?
A Pirate Bay az egyik legnagyobb szimbólumunk, amely eddig minden egyes támadást túlélt, és jelenleg is működik. Úgy hiszem, hogy továbbra sem fog bezárni, működtetői az oldal elérését egyes külföldi szolgáltatóknál akadályozó internetcenzúrázó megoldások kijátszását támogatják a tőlük kitelhető legjobb módon. Szerintem az oldal elérhetetlenségére játszó megoldások nem fognak beválni, mivel az internet eddig képes volt ellenállni minden hasonló, központi kontrollt célul kitűző próbálkozást. Ha az oldal valamilyen okból mégis leállna, biztos vagyok benne, hogy új kezekben, másutt éledne újra. Pedig technológiai szempontból nézve a szájt nem túl jó: kezelőfelülete nem túl barátságos és a keresője sem túl jó, ráadásul működtetői csupán nemrég váltottak a torrentfájlokról az egyszerűbben kezelhető mágnesfájlokra. De még ennek ellenére is népszerűbb, mint sok legális szolgáltatás a neten.

Nagyjából húsz éve lehet fájlokat letölteni otthoni számítógépekre, de a szerzői jogi lobbi ennyi idő alatt sem volt képes előrukkolni semmilyen működőképes üzleti modellel. Szerintem ez csak azt bizonyítja, hogy az ebben tevékenykedők mennyire rossz üzletemberek: a saját hülyeségüktől politikusként sem tudom megvédeni őket.

Hogyan kapcsolódik a szólásszabadság kérdése az internetes kalózkodáshoz?
Szerintünk a szólásszabadság veszélyben van, mivel ahhoz, hogy valakiről ki lehessen deríteni, hogy egyáltalán jogsértő fájlokat tölt-e le, meg kell figyelni az online tevékenységét. Ezért tudják az internetes kalózkodást a kormányok egyben ürügyként is felhasználni a szólásszabadság korlátozása mellett. Valójában arról van szó, hogy a hatalmak szűk vezetői elitjei elvesztették korábbi kontrollukat afelett, hogy megítéljék, mi igaz, és mi nem - ma már a bloggerek mindenről gyorsan tudósítani tudnak, így nyilvánvaló dolgokat lehetetlen letagadni. Emellett az médiacég-óriások minden olyan dolgot megtámadnak, amely valamilyen szinten fenyegetést jelent saját terjesztési monopóliumukra nézve. Szerintem ebben segédkeznek a filmstúdióknak és lemezkiadóknak a kormányzatok, akik általában a fájlcserélők, a gyerekpornó és a szervezett bűnözés visszaszorításával indokolják alá az internetezők megfigyelésére, lehallgatására irányuló terveiket.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Ön is dolgozott valaha szoftverfejlesztőként: hogyan élhet túl egy szoftvercég a kalózkópiák terjedése mellett?
A szoftverek fejlesztői számára is számtalan üzleti modell érhető el, nem feltétlenül kell kizárólag boltban megvehető alkalmazásokban gondolkodniuk. Vegyük például a World of Warcraft-ot, amelynek fejlesztői saját szerverparkot működtetnek a játékhoz, amelynek világába havidíj ellenében lehet belépni. Politikusként nem az a feladatom, hogy pontosan megmondjam az embereknek, mit kell tenniük azért, hogy pénzt keressenek: lehetséges, hogy egy szoftvercég ma már nem tud olyan üzleti modellel elég pénzt keresni, amelyet tíz évvel korábban használt, ez esetben azonban az a dolga, hogy új lehetőségeket kutasson. Egyébként a kalózpártok legtöbb tagja épp a szoftverfejlesztők közül kerül ki, noha a szerzői jogi lobbi állítása szerint az ő érdekeiket szolgálja. A másolásvédelmet is hülyeségnek tartom, hiszen hogyan jön ahhoz egy cég, hogy korlátozza egy általam megvásárolt termék használatát a saját számítógépemen? Ráadásul gyakorlatilag még nem is készült olyan másolásvédelem, amelyet eddig fel ne törtek volna.

Jelenleg a legtöbb országban a műalkotások rendkívül hosszú szerzői jogi védettséget élveznek, Magyarországon ez a szerző, előadó halála utáni hetven év. A kalózpárt szerint mennyire kellene ezt lerövidíteni ahhoz, hogy a kor igényeihez igazodjanak a szabályok?
A szerzői jogot két fontos részre lehet bontani: az egyik az ártalmas, a másik a hasztalan. A legfontosabb lenne az előbbi hatásától megszabadulni: tehát gondoskodni arról, hogy a szellemi tulajdon védelme ne ütközzön a szólásszabadsággal. Ez alatt azt értem, hogy az egész védelmet kizárólag kereskedelmi felhasználás esetén kellene alkalmazni, senkinek semmi köze hozzá, hogy egy átlagember hobbiként miként használja fel vagy dolgozza át a műveket. Természetesen szerintünk jelentősen le kellene rövidíteni a védelem időtartamát is: talán a mű nyilvánosságra hozatalától számított húsz év elegendő lenne ahhoz, hogy megtérüljön a megalkotásukhoz szükséges tőke. A jogtulajdonosoknak engedniük kellene műveik újrahasznosítását, átdolgozását vagy remixelését, ami jelenleg még nem valósulhat meg jogszerűen. Ma egy nagy lemezcég azért beperelhet egy felhasználót, mert a netre feltöltött születésnapi videóján a háttérben a tulajdonában lévő zeneszám szól. Ez teljesen őrült dolog: arra, hogy miként lehet legálisan egy szöveges információt idézni, van kidolgozott eljárás, de multimédiás tartalom esetén a hasonló feldolgozás egyáltalán nem megengedett, hiszen nincs kidolgozva annak törvényes módja, pedig az internet korában ez már elengedhetetlen.

Fotó: Hajdú D. András [origo]


Honnan szerzi be a kedvenc zenéit? Szokott egyáltalán használni legális szolgáltatásokat is?
Természetesen használom a Pirate Bay-t, ahogy mindenki más is, de a nyolcvanas évek végén még modemmel töltöttem le fájlokat BBS-ekről (ezek még nem honlapok, hanem feltárcsázható, letölthető fájlokat kínáló elektronikus faliújságok voltak): ezekről még egy néhány kilobájtos szöveganyagot is hosszú percekig tartott lehívni. Azt hiszem a laptopom épp a Trónok harca sorozat legújabb epizódját tölti le wifin. Természetesen szoktam legális szolgáltatásokat is használni, bár ahhoz, hogy kedvencemet, az amerikai Pandora internetrádiót elérjem, proxyszerveren keresztül, álcázva kell csatlakoznom, ehhez a szájthoz ugyanis az Egyesült Államokon kívülről nem lehet hozzáférni.

Van olyan dolog, amiért még ön is hajlandó lenne büntetni, bírságolni egy netezőt?
Természetesen, sok olyan dolog van, amelyeket nem szabad a világhálón csereberélni. Azt például én sem tartom jónak, ha valaki nemzetbiztonsági titkokat szivárogtat ki, de akkor se lennék boldog, ha valaki a saját egészségügyi leleteimet publikálná a hálózaton. Nagyon sok olyan adat és információ van, amely még az interneten sem foroghat közkézen, de a kulturális javak biztosan nem sorolandók ezek közé.