Vágólapra másolva!
Az előrelátó üzletemberek már a közös vállalkozás elindításakor megállapodnak abban, hogy milyen módon szállnak majd ki belőle. A felek megállapodását azonban számos indokolatlan korlátozás akadályozza - mondta el az [origo]-nak az Allen & Overy szakértője.
Vágólapra másolva!

Nagy kár, ha az üzletemberek ésszerű, logikus és tisztességes megállapodásának jogi akadálya, vagy elháríthatatlan kockázata van. A közös vállalkozásból történő kiszállás (az úgynevezett exit) számos ilyen akadályt és kockázatot hordoz.

A közös vállalkozásokat a befektetők gyakran határozott időre alapítják. Ha azonban a felek határozatlan idejű együttműködést szeretnének, akkor is indokolt előre megállapodni abban, hogy mi történjen, ha a felek a vállalkozást már nem kívánják tovább folytatni - emelte ki dr. Eörsi Márton.

A közös vállalkozás megszüntetésének számos módja van. Gyakori, hogy a felek abban állapodnak meg, hogy az egyik fél a másikat kivásárolja. Ebben az esetben kézenfekvő kikötni, hogy az egyik fél eladhatja a saját részesedését a másik félnek (eladási jog), illetve megvásárolhatja a másik fél részesedését (vételi jog).

Ezt a kézenfekvő megoldást azonban a jogszabályok nem teszik korlátlanul lehetővé, mert a határozatlan időre kötött vételi jog hat hónap után megszűnik, a határozott időre szóló vételi jogot pedig nem lehet öt évnél hosszabb időre megkötni.

Az Allen & Overy szakértője szerint üdvözlendő, hogy az új polgári törvénykönyv tervezete megengedi az eltérést a főszabályként továbbra is fennmaradó ötéves szabálytól. Az eladási jogot a hatályos polgári törvénykönyv ugyan nem ismeri, de az általános szerződési szabadság alapján a szakma általános véleménye az, hogy ezt bármilyen időtartamra meg lehet kötni.

A részesedések értékesítésének kérdései

A felek gyakran abban egyeznek meg, hogy a kiszállásuk során a részesedéseiket, együtt vagy külön-külön értékesítik egy független személy részére. Könnyebben (és magasabb áron) lehet értékesíteni egy száz százalékos tulajdonban álló vállalkozást, mint egy közös vállalkozásban fennálló részesedést. Ez különösen igaz akkor, ha a részesedés megvásárlásával a vevő nem tudna irányítást szerezni a vállalkozás felett.

A fentiek miatt a kiszállni kívánó fél azt szeretné elérni, hogy amikor a részesedését egy harmadik félre átruházza, akkor a partnerét is kötelezhesse arra, hogy a saját részesedését ugyanannak a vevőnek eladja (természetesen nem rosszabb feltételekkel). Ezt "drag along" jognak nevezik. A vállalkozásban maradó fél azonban nem szeretné azt a kockázatot vállalni, hogy a partnere kiszállása után egy ismeretlen személlyel kényszerüljön folytatni a közös vállalkozást, aki akár a versenytársa is lehet. Ezért ez a fél azt fogja kérni, hogy amennyiben az üzleti partnere a részesedését értékesíti, akkor ő is eladhassa a saját részesedését ugyanannak a vevőnek. Ezt "tag along" jognak hívják.

Dr. Eörsi Márton hangsúlyozta: a "drag along" jog nem klasszikus vételi jog, mert a vevő itt nem a másik befektető, hanem egy harmadik személy lesz. Ugyanakkor "drag along" jog egy olyan vételi joghoz hasonlít, ahol a vételi jogi jogosult egy harmadik személyt jelöl ki a vételi jog gyakorlására. Ezzel nem csak az a probléma, hogy ez a vételi jog időtartamára vonatkozó fent említett korlátozásokba ütközhet, hanem az is, hogy a vételi jog gyakorlására harmadik személyt kijelölni a polgári törvénykönyv alapján csak gazdálkodó szervezet jogosult. Amennyiben a befektető egy magánszemély, a drag along jog valószínűleg nem lesz kikényszeríthető. Üdvözlendő, hogy az új polgári törvénykönyv tervezete ezt a korlátozást is meg kívánja szüntetni, és a vételi jog szabadon átruházható lesz.

Ha a tulajdonosok nem tudnak döntést hozni

A közös vállalkozásokat létrehozó szerződés jellemzően nem csak a felek által előre megtervezett kiszállási mechanizmust tartalmazza. A megfelelő körültekintéssel eljáró felek arra az esetre is gondolnak, ha a tulajdonosok nem tudnak döntést hozni egy alapvető fontosságú ügyben, vagy ha az egyik fél súlyos szerződésszegést követ el. Ezekben a helyzetekben is megoldás lehet az egyik fél kivásárlása, a közös eladás, vagy a közös vállalkozás végelszámolása.

A patthelyzet és a szerződésszegés szabályozása különösen azért nehéz - emelte ki az Allen & Overy szakértője -, mert ezekben a helyzetekben fokozott a veszélye annak, hogy a felek között a kapcsolat megromlott, és az egyik fél nem kooperál. Szerződésszegés esetére a gyakorlat előszeretettel alkalmazza a kötbér kikötését, mert az kár bizonyítása nélkül is kikényszeríthető. A felek azért ragaszkodnak ahhoz, hogy szerződésszegés esetére súlyos szankciókat kössenek ki, hogy a másik fél számára a szerződésszegés annyira drága legyen, hogy akkor se érje meg neki, ha a gazdasági érdekei időközben megváltoztak.

Az automatikusan működő mechanizmusok előnyei

Ugyanakkor a fél szándéka nem az, hogy a kötbérrel gazdagodjon, hanem az, hogy a kötbér lehetősége a másik felet az eredeti megállapodás betartására kényszerítse. A befektetők ezért előnyben részesítik az olyan mechanizmusokat, amelyek automatikusan működnek akkor is, ha a másik fél nem kooperál. Ez azért különösen fontos, mert egy per eldöntése sok évig tart, ugyanakkor a közös vállalkozás rövid idő alatt tönkremehet, ha azt a tulajdonosok nem tudják megfelelően vezetni.

Az automatikusan alkalmazható vételi jogot jelenleg úgy lehet elérni, hogy a felek egy független személynél (például egy banknál) óvadékba helyezik a részvényeiket, és amennyiben az egyik félnek megnyílik a vételi joga, a bank automatikusan kiadja számára a másik fél részvényeit. Az új polgári törvénykönyv tervezetének hibája, hogy az óvadék új szabályai a közvetlen kielégítést (a fenti helyzetben) nem teszik lehetővé, sőt, a szerződésszegés esetére kikötött vételi jog önmagában is érvénytelen lesz.

A közös vállalkozásnál a befektetők minden esetben számos kockázatot vállalnak. Sajnálatos, hogy a jogi infrastruktúra hibái miatt azt a kockázatot is vállalniuk kell, hogy nem minden esetben tudnak ez előre eltervezett módon kiszállni a vállalkozásukból - hangsúlyozta dr. Eörsi Márton.