Lufi és papírpohár is döntött már el meccset

Hiába készül fel egy csapat az ellenfélből, hiába koncentrálnak kilencven percen keresztül a védők, néha egészen váratlan helyről érkezik a meccset eldöntő segítség. Volt már olyan, hogy egy szemfüles fotós vagy egy vicces kedvű bíró vállalta magára a főszerepet, máskor egy túl hosszú ima vagy egy zseniális bedobás kellett a gól megszületéséhez. Íme a legbizarrabb esetek.

Már az első világbajnokságon, 1930-ban született egy olyan gól, amelyről aztán hosszú ideig vitatkoztak. Az Uruguay-Jugoszlávia elődöntő 1-1-re állt, amikor a hazaiak csatára, Peregrino Anselmo egy, a pályán kívül álló fotós által visszapasszolt labdát lőtt az európai csapat kapujába. Szegény embert az ág is húzza, a jugoszlávoktól később elvettek egy érvényesnek tűnő gólt, az uruguayiak pedig végül 6-1-gyel jutottak a döntőbe, amelyet meg is nyertek.

A dél-amerikai játékosokra jellemző, hogy a pályán is kimutatják a vallásosságukat, a gólok után gyakran az égre mutatnak, vagy szórják magukra a keresztet. Az 1970-ben világbajnoki címet szerző brazil válogatott tagja, a szenzációs rúgótechnikával megáldott Roberto Rivellino a Corinthians-America meccsen azt használta ki, hogy utóbbi csapat kapusa, Pirangi a kelleténél jobban belefeledkezett a meccs előtti imájába. Így amikor a bíró belefújt a sípjába, Rivellino a kezdőkörből kapura lőtte a labdát, megszerezve ezzel minden idők egyik leggyorsabb gólját. A lelátón és a pályán már mindenki tombolt, amikor Piranginak leesett, hogy gólt kapott.

A bíró a pálya tartozéka, szól a nagy igazság, és mint ilyen, néha az is előfordul, hogy útban van. A török Besiktas szurkolói minden bizonnyal egy életre megjegyezték Ahmet Akcay nevét, aki 1986-ban, az Ankaragücü ellen nem egy ítéletével döntötte el a meccset, hanem azzal, hogy az ő testéről pattant be a lövés, amellyel az ankaraiak 1-0-ra győztek. "Ez az első gólom, amit 17 éves bírói pályafutásom alatt szereztem, de tiszta a lelkiismeretem" - mondta Akcay a meccs után. A Besiktas végül egy ponttal maradt le az aranyéremről a Galatasaray mögött, és mivel a legjobb gólkülönbséggel rendelkezett, ha nincs a bíró által szerzett gól, megnyerte volna a bajnokságot.

Amíg szegény Akcay vétlenül lett gólszerző, az angol Brian Savill abszolút tudatosan lőtt a hálóba. A bíró talán megunta, hogy borzasztóan egyhangúan telt a Wimpole és az Earls Colne tartalékcsapata közötti meccs egy amatőr kupasorozatban, és egy Wimpole-szöglet után feléje tartó labdát mellre vett, majd a hálóba bombázott. A 30 fős közönség egyik fele elhűlve nézte a történteket, a másik fele viszont tapssal jutalmazta a spori mutatványát, amely semmit nem befolyásolt, mert az Earls Colne 20-2-re nyert végül. Az angol szövetség nem volt ennyire elnéző, és hét hétre eltiltotta Savillt, aki annyira megsértődött azon, hogy a vezetőknek nincs humorérzékük, hogy vissza is vonult a bíráskodástól.

Bene Ferenc már a hetvenes években megcselekedte egy nemzetközi kupameccsen azt, ami Gary Crosbyt, a Nottingham Forrest játékosát híressé tette 1990-ben. A kétszeres BEK-győztes 0-0-ra állt a City otthonában, amikor a hazaiak kapusa, Andy Dibble kirúgáshoz készülődött, Crosby pedig egy óvatlan pillanatban meglepte a kapust, kifejelte a kezei közül a labdát, majd a hálóba gurított. Dibble hihetetlennek tartotta, hogy Rodger Gifford játékvezető megadta a gólt, Crosby szerint viszont a kapus csak magát hibáztathatta, amiért nem volt elég figyelmes.

Hasonló forgatókönyv zajlott le az 1997-ben játszott Coventry City-Newcastle United bajnokin, csak annyi különbséggel, hogy Shay Given, a látogatók kapusa nem kézből, hanem a földről akarta kirúgni a labdát, amikor lecsapott az ellenfél. Az alapvonaltól visszafelé sétáló Dion Dublin kihasználta, hogy nincs Given látóterében, és hátulról érkezve elcsente a labdát, hogy utána pályafutása egyik legkönnyebb gólját szerezze. A meccs végül 2-2-es végeredménnyel zárult, a Manchester Evening News pedig azt írta Givenről, ő az egyetlen ír válogatott, aki nem tudja, merre van Dublin.

Valahogy így kell meccset nyerni, ezt gondolhatta magában a Sheffield United menedzsere, Steve Thompson, amikor csapata az utolsó nyolc percben fordította meg a Port Vale elleni angol másodosztályú bajnokit 1998-ban. A győzelemhez egy zseniális helyzetfelismerés kellett: történt, hogy Paul Musselwhite, a Port Vale kapusa az oldalvonal mellett becsúszva tisztázott Dean Saunders elől. A walesi csatár ki akarta használni, hogy üres a kapu, ezért úgy végezte el a bedobást, hogy rádobta a labdát a visszafelé futó Musselwhite hátára, majd a mandinerezés után messziről a hálóba gurított. Thompson a meccs után úgy nyilatkozott, lehet, hogy lett volna olyan bíró, aki sportszerűtlennek tartotta volna Saunders tettét, de játékosáról mindenki tudta, hogy igazi úriember.

2007-ben az Atlético Mineiro és a Cruzeiro játszotta a brazil Minas Gerais állam bajnoki döntőjét, és az első meccsen összeszedett 4-0-s előny aranyat ért az Atlético számára. A második félidő elején az Atlético büntetőből növelte 3-0-ra az előnyét, és a Cruzeiro kapusa, Fabio még a kapujánál szomorkodott, háttal a mezőnynek, amikor egy másik labdával újraindult a játék. Fabio nem észlelte, hogy megtörtént a középkezdés, a szemfüles Vanderlei pedig ezt kihasználva begurította a negyedik gólt.

5:12-nél látható a videón a gól:

A Manchester City már 2008-ban is igyekezett odaérni a legjobbak közé, de akkor még elkerülték az igazán nagy sikerek, az FA-kupából például egészen vicces körülmények között esett ki az akkor még Sven-Göran Eriksson által irányított csapat. A Sheffield United a City-drukkereknek adhatott hálát, hogy vezetést szerzett a negyedik fordulóban játszott meccsen, a szurkolók ugyanis rengeteg lufit dobáltak be a pályára, és ezek egyike végül gólpasszosként járult hozzá Luton Shelton góljához. Lee Martin beadása után ugyanis a labda megpattant az egyik lufin, Michael Ball így ordas nagy lyukat rúgott, a mögötte érkező Shelton pedig köszönte szépen, és a kapuba passzolt.

Brémában muzeális ereklyeként őrzik az a papírpoharat, amely 2009 tavaszán főszerepet játszott abban, hogy a Werder bejutott az UEFA-kupa-döntőbe. Michael Gravgaard, a Hamburg játékosa a kapusának akarta passzolni a labdát, az felpattant a papírpoháron, és így szöglet következett, amely után Frank Baumann befejelte a brémaiaknak döntőt érő gólt. "Felhívtuk a nézőink figyelmét, hogy ne dobáljanak be semmit a pályára, szerencsétlen eset volt" - szomorkodott az eset után Jörn Wolf, a Hamburg kommunikációs igazgatója.

Szintén 2009-ben írta be magát a Liverpool történelmébe egy piros strandlabda, amely elintézte Gerrardékat a Sunderland otthonában. Darren Bent lövése után a labda a Liverpool-drukkerek által bedobott piros strandlabdát érintve nagyon becsapta Pepe Reinát, aki hiába méltatlankodott, Mike Jones bíró megadta a gólt. A rivális szurkolóknak annyira megtetszett a "gólszerző", hogy fricska gyanánt gyorsan felvásárolták az összes piros gumilabdát a Liverpool internetes üzletéből.

Valószínűleg egy életre megtanulta Kalid Aszkri kapus, hogy a tizenegyeseknél nem szabad korán örülni. A marokkói kupa nyolcaddöntőjében játszott MAS Fez-FAR Rabat meccs büntetőpárbajában 6-6-ra álltak a felek, amikor Muhammad Ali Benaamar lövését Aszkri kivédte, de a kapus kissé korán kezdte el ünnepelni magát, mivel a labda végül bepörgött a hálóba. Mivel a vendégek következő rúgója, Zsauad Buauda hibázott, a MAS jutott be a nyolc közé.