Az 1980-as moszkvai játékokon mindkét csapatunk negyedik helyen végzett, és négy évvel később még erősebb válogatottak indultak volna el az olimpián. 1982-ben klubszinten tarolt Magyarország, a férfi (Honvéd) és a női (Vasas) Bajnokcsapatok Európa Kupáját is magyar klub nyerte meg, mindkét nemnél olyan generáció nőtt fel, amely a legszűkebb elit tagja volt.
A női válogatottunk 1982-ben ezüstérmet szerzett a világbajnokságon, a férfiak a 82-es vébét elrontották (Kovács Péter azért bezsebelt egy második helyet a góllövők között), de 86-ban szintén döntőbe jutottak, ahol két góllal kikaptak a Los Angeles-i bajnok Jugoszláviától.
Az 1980-ban a világválogatottba is behívott Bartalos Bélának a negyedik olimpiája lett volna a Los Angeles-i, a klasszis kapus Radványi Benedek 2014 őszén megjelenő könyvében, amely a bojkottról és annak hatásáról szól, az írja, szinte biztos, hogy döntőbe jutott volna a magyar csapat.
"A Los Angeles-i olimpia előtti felkészülési meccseken legalább hat góllal vertünk mindenkit. Két hatos csoportba sorolták akkoriban a csapatokat, már megvolt a sorsolás, a későbbi győztes Jugoszlávia, amelyet úgymond csak hat góllal vertünk előtte, a másik csoportba került, így tisztán látszott, hogy valószínűleg döntősek leszünk. Meggyőződésem, hogy olimpiai aranyat, de legalábbis érmet vettek el tőlünk" - írja Bartalos a könyvben.
Az akkor 36 éves kapus már bánja, hogy a rengeteg felesleges edzés és a pocsékba ment felkészülés miatti elkeseredésében visszavonult a játéktól. "Fél éven át becsületesen készültünk, naponta négyszer edzettünk, az utolsót éjfélkor, hogy az átállást majd jól bírjuk. Aztán már nem akartam menni sehova, se edzőtáborba, se szocialista olimpiára. Elvettek tőlem egy érmet, egy olyan dolgot, amit semmivel sem lehet kárpótolni. És ezért soha senki nem kért bocsánatot."
A szintén világválogatott Gódorné Nagy Mariann, aki 82-ben bekerült a vébé álomcsapatába is, szintén a feleslegesen végigcsinált felkészülést átkozta, ami a nőknél egy kicsit mást jelent, mint a férfiaknál. "A családtervezést úgy igazítottuk, hogy Los Angelesre már fel tudjak készülni, '83 szeptemberében megszületett a kislányom, januárban már edzőtáboroztunk. Durva volt elszakadni tőle, de az olimpia miatt már ekkor meg kellett kezdeni a felkészülést, annak rendeltünk alá mindent. Keményen edzettünk, és amikor már hallottuk innen-onnan, hogy esetleg nem megyünk Los Angelesbe, minket minden vezető megnyugtatott" - emlékezett vissza Gódorné.
"Hozzáteszem, ha ezt tudtam volna, gyorsan bevállalok még egy gyereket, és utána még mindig tudtam volna sportolni" - mondta a világklasszis jobbátlövő, aki 1988-ban az osztrák válogatottat választotta.