A cseresznyevirágzás nálunk is nagy ünnep lehetne

A nagykörűi gólya és a cseresznyefa virágai

Még sosem láttam a híres japán cseresznyevirágzást, a hanamit. Láttam viszont idehaza egy takaros kis falut Szolnok megyében, amely minden tavasszal tíz-tizenkét napra ünneplőbe öltözik. Akkor, amikor kivirágoznak a cseresznyefák. Ha pedig szerencséje van az embernek, a csodálatos virágzás közepette a település gólyájával is szemezhet. Riport Nagykörűről, ahol mostanság minden a cseresznye körül forog.

A körűi cseresznyéről még csak-csak hallottam, sőt minden bizonnyal ettem is belőle, de

Nagykörű neve teljesen ismeretlen volt számomra.

Egészen addig, míg egy onnan származó lány, Alexandra el nem mesélte, milyen az, amikor ezen a kis településen virágba borulnak a fák. A bogarat januárban ültette a fülembe, március végén pedig már folyton azt kérdeztem tőle, mikor utazzak Nagykörűre? Ő csak mosolygott, és türelemre intett.

Nem csak a cseresznye, a meggy is virágzik Nagykörűn Forrás: Lantos Gábor

Régen az oroszok is vitték tonnaszám

Április közepe. A Páva Intercityn idegesen lesem az órámat. A vonat késve fut be a szolnoki nagyállomásra, nekem meg tíz perc múlva megy a buszom Nagykörűre. Egy taxis villámgyorsan száguld át velem a buszpályaudvarra, ahol pár nyugdíjas és egy iskoláscsoport társaságában

negyven perc zötyögés után érkezem meg a nevezetes településre.

A busz ablakán kitekintve az Alföld tengersík vidéke tárul elém, amely a költőt versre ihlette, engem viszont kevésbé lelkesít. Nagykörű központjában szállok le, innentől voltaképpen teljesen mindegy, merre indulok el. Ha jobbra, ha balra, ha egyenesen, ha hátra, pillanatok alatt meglátom a csoda szép cseresznyefákat, teljes pompájukban virágoznak.

A templom környéke is virágba borult Forrás: Lantos Gábor

Alattuk pedig fenséges színkompozíciót alkotva piros és sárga tulipánok nyílnak. Éppen ezt fotózom a Jókai utca egyik háza előtt, amikor egy öblös hang szólít meg, és arra biztat, kerüljek beljebb. A 86 éves Szabó János invitálásának nem lehet ellenállni. Soha nem találkoztunk, számára én vagyok a messziről jött idegen, mégis úgy fogad, mintha régi ismerősök lennénk.

A cseresznyefák alatt piros, sárga tulipánok virítanak Forrás: Lantos Gábor

– Menjen csak hátra fiam, addig, amíg a kerítésbe nem ütközik. Ott lesz a kertem vége. Fotózzon nyugodtan. Szépet lát.
– Nem jön velem, János bácsi?
– Fáj már a derekam. De egy darabig elkísérem.

A vendégszerető Szabó János kertje Nagykörűben Forrás: Lantos Gábor

És az öreg mesélni kezd. Elmondja, hogy ezeket a fákat több évtizede ő ültette. Hogy sok száz évvel korábban a kert helyén a Tisza folyt. Aztán a folyó visszahúzódott, de itt maradt a homok. Márpedig

a cseresznyefáknak ez a homokkal kevert föld kell,

ami Nagykörűn kívül kevés helyen található meg.

– Ha átmegy a komppal, Fegyverneken is lát egy pár cseresznyefát, de azok nem teremnek semmit. Ott senki sem érti, hogy mit csinálunk mi itt másképp Körűben. Nevetek ezen, de

amikor le kell szedni azt a másfél tonna cseresznyét, már nem annyira mosolygok.

– Lerázzák? Vagy kézzel szedik?
– Rázni? Azt nem szabad. Egyszer itt a faluban megpróbálta valaki, tönkre is vágta belé a fát. Kézzel kell ezt szedni, egyenként, szépen. Azt a csodás roppanós, hatalmas gyümölcsöt. Régen az egész ország imádta, meg vitték az oroszok is tonnaszám. Ma már csak a románoknak meg a lengyeleknek kell a mi kincsünk.

János bácsi több évtizede ültette el a cseresznyefákat Forrás: Lantos Gábor

Hitték volna, hogy már Mátyás király uralkodása alatt is szorgosan szedték a fákról a nemes termést az itt lakók? Csak a 150 éves török uralom parancsolt megálljt a fejlődésnek, de ez a másfél évszázad

pont elég volt arra, hogy a termőterület egy része iszapossá váljon.

Az újabb aranykor kezdete a 19. századra tehető, amikor megjelentek a zárt kertek, és az akkori gazdák ismét cseresznyefa-ültetésbe kezdtek.

Régi sírok a cseresznyevirágok mögött Forrás: Lantos Gábor

Ebben élen járt Petrovay György, aki a tanulmányait abbahagyva ásta bele magát a gyümölcstermesztés rejtelmeibe. Az ő munkássága eredményeképpen jelent meg a faluban a

Germersdorfi óriás, a legnépszerűbb cseresznyefajták egyike.

Ez a mai napig a település jelképe. Petrovayt egyre többen követték, és az 1930-as években nemcsak idehaza, hanem szerte Európában ismert lett a Germersdorfi.

Európa legnagyobb csillagosnárcisz-mezeje Babócsán

Babócsa távol esik Nagykörűtől, Somogy megyei kis falu, ahová szintén a napokban érdemes elzarándokolni. Itt van ugyanis a Basa-kert, ahol ilyentájt Magyarország, sőt egész Európa legnagyobb egybefüggő csillagosnárcisz-mezeje kápráztatja el a turistákat.

Amikor pár nappal ezelőtt ott jártam, még csak néhány szál virág mutatta meg magát a mezőn. Senkit se tévesszen meg, hogy az otthoni kertekben már régen virágzik a nárcisz. A babócsai csillagos nárcisz – amint azt a képen is látják – teljesen más, mint az ország más részein megszokott, népszerű virág. A história szerint a török hódoltság idején a helyi basa ültette be ezt a területet a virággal, amelyen, úgy látszik, nem fog az idő.

Ha úgy döntöttek, hogy nem hagyják ki a babócsai nárciszmező látványát, akkor keressék fel a szintén romantikus Dráva-partot is, amelynek somogyi szakaszán, Vízvár és Heresznye között olyan magaspart húzódik, amelyet a helyiek Magyarország Grand Canyonjának neveztek el.

A kis komp egy százasért átvisz a túlsó partra

Elköszönök Szabó Jánostól, aki a lelkemre köti, hogy júniusban mindenképpen jöjjek vissza megkóstolni, amiről az imént mesélt nekem. Továbbsétálok a virágba borult utcákon,

megyek a Tisza felé. Nagykörű másik jelképe.

A túlsó oldalon a már említett Fegyvernek, a kettő között kis, kötél által vontatott komp közlekedik. A szőke Tisza romantikus, fűzfás partvidéke csoda széppé teszi az itteni tájat. Fegyvernek felől jön a komp, érdeklődöm, hogy közlekedik, mert jó lenne egy kép a Tiszáról.

Fegyvernekről Nagykörűre száz forintért visz a komp Forrás: Lantos Gábor

– Amikor jön valaki, megnyomom a gombot és átmegyünk. Aztán visszajövünk. Most például átviszlek téged, majd legott vissza is hozlak – mondja a révész.

Tökéletes. A menetdíj oda is, vissza is egy százas. Az utolsó pillanatban befut egy kocsi, van hely elég. Felbúg a motor, feszül a kötél, és máris csorgunk Fegyvernek felé. Ezt a vad, romantikus és gyönyörűséges tájat fényképezem. Aki látja, egyből beleszeret.

Nem véletlenül nevezik az itt élő emberek a legmagyarabb folyónak.

És nem véletlen az sem, hogy a Tisza nemcsak a partot formálja, hanem azoknak a lelkét is, akik nap mint nap találkoznak vele.

Mondják, hogy évente kétszer kell megnézni. Először, amikor jönnek a tavaszi áradások, másodszor, amikor a tavaszt felváltja a nyár, és megindul a kérészek násza a víz felszínén. Nem tart sokáig, de aki egyszer eltöltött egy júniusi estét a tiszavirágrajzás idején, mindig visszavágyik ide.

A Tiszát évente kétszer látni kell Forrás: Lantos Gábor

A gólya nem kért a sztárfotóból

Delet harangoztak, amikor visszasétáltam a faluba. A távolból láttam egy gólyát az egyik villanyoszlopon. Eszembe jutott, milyen jól mutatna a madár a cseresznyevirágokkal. Bemásztam a fa alá. Már éppen ráfókuszáltam, amikor a gólya fogta magát, és elrepült. Mérges lettem, mert nem tudtam, mikor jön vissza, és a busz is indult hamarosan.

Nem tehettem mást, mint vártam. Egyre több méh szemezett velem, azon tanakodtak, melyikük csípjen meg elsőként. Szerencsére mielőtt döntöttek volna, visszajött a gólya. Talán ebédelni volt, de mindegy is. Katt. Ez lett belőle.

A gólya, mint egy rejtőzködő sztár, behúzódott a fészekbe.

Onnantól már nem láttam őt, csak ha messze mentem. Mindegy. Ez a kép már megvan. És ezt már senki sem veheti el tőlem.

A nagykörűi gólya és a cseresznyefa virágai Forrás: Lantos Gábor

Ezen a héten szombaton, vagyis április 16-án ismét megrendezik Nagykörűben a cseresznyevirág ünnepét. Fényképezhetjük a teljes pompájukban virágzó fákat, megismerkedhetünk a gyümölcs történetével, és részt vehetünk a helyiek nagy ünnepén, a virágszentelésen és a fagyűző szertartáson. A hivatalos programot itt találja.