Vigyázzon, nehogy elhajtson Plitvice előszobája mellett

slunj
Vágólapra másolva!
Azt hittem, ügyesen megszerveztem a plitvicei kirándulást. Odafelé időzünk egy kicsit Karlovacban, visszafelé meg teszünk egy jókora kitérőt a tengerhez. Ennél több nem is fér bele egy háromnapos kiruccanásba. Még szerencse, hogy vannak véletlenek. Az ember nézelődik az anyósülésen, és egyszer csak egy szélesen hömpölygő folyó tűnik fel a jobbján. Ezt azért meg kell nézni közelebbről. Kiszállunk az autóból, és … na, erre mondják, hogy leesett az állunk.
Vágólapra másolva!

Szemközt velünk, a folyó túlpartján hatalmas vízesés zubogott, körülötte számtalan kisebb tört utat a fák, bokrok és nyilvánvalóan nem mai gyerek házikók között. Mi ez? Itt forgatják A hobbit legújabb részét? Valószínűleg nem, mert egy tisztáson indián tipit és totemoszlopot fedeztünk fel. Ez kérem Slunj (a magyarok régen Szluinnak mondták), annak is a Rastoke nevű városrésze, ahol több száz éves malmok emelkednek a vízzuhatagok fölött.

A vízesésekre épült falu a folyó túlpartjáról Forrás: kling

Így élnek a vízesések felett

84 kilométerre vagyunk Zágrábtól, 53 kilométerre Karlovactól a Plitvicei-tavakhoz vezető főúton. A folyó, amely megállásra késztetett, a Slunjčica (a helyiek állítólag Slušnicának hívják). Éppen itt ágazik el többfelé,

hogy vízeséseken és vízlépcsőkön átzuhogva a Korana folyóba ömöljön.

Ez pedig ugyanaz a folyó, amely a plitvicei tavak vizét elvezeti. Vagyis Rastoke szó szerint Plitvice előszobája.

Ez a látvány fogadott, amikor kiszálltunk az autóból Forrás: kling

Méghozzá nem akármilyen előszoba, hanem olyan, ahol muszáj elidőzni néhány órát. Bár, ami engem illet, irigyen figyeltem azt a nőt, aki az egyik rusztikus ház vízre nyúló teraszán olvasgatott. Vagy azt az öregasszonyt, aki a kertje sarkában üldögélt, alig látszott ki a burjánzó bokrok, virágok közül. A háza igazi boszorkánytanya.

Milyen lehet ebben a folyamatos zúgásban élni?

Tudnék-e aludni (nem tudok ellenállni a szójátéknak, slunjadni) egy vízesés fölött?

Szívesen megszállnék egy rastokei házban Forrás: Flickr/Miroslav Vajdic

Rastoke ugyanis nem skanzen, az állam nem tette rá a kezét (még a Tito-féle sem), pusztán védetté nyilvánította a ’60-as években. Vagyis ezek a meseházikók máig magánkézben vannak. Némelyikben láthatóan egész évben laknak, a többség viszont nyaraló vagy fogadó.

Kis teraszszigetek a folyón Forrás: kling

Miután konstatáltuk, hogy valami földön kívüli világba csöppentünk, kerestünk egy árnyékos helyet az autónak, és kifizettük a hatkunás (245 Ft) parkolódíjat egy órára. Aztán lesétáltunk a városka bejáratát jelentő hídhoz, és bejártuk a bejárható utakat.

Merthogy a házak között nem lehet akármerre bóklászni.

Itt is, ott is kötélkordonok állták el az utunkat, és táblák figyelmeztettek, hogy az itt élők privát szféráját illik tiszteletben tartani.

Ezen a hídon jutunk át Rastokéba, egy másik dimenzióba Forrás: kling

A rastokei kenyér titka

Azt olvasom, hogy a város aranykorában 22 malom működött itt, de hogy ez mikor is lehetett, internetes forrásaimból nem derül ki. Valószínűleg a 19-20. század fordulóján.

Az első írástudó, aki Slunjról említést tett, egy Valvasor nevű báró volt, kora polihisztora, topográfus, történész.

Amikor 1689-ben errefelé járt, még csak egy malom működött itt,

legalábbis a báró csak egyről tett említést. Sokat áradozott viszont az ezüst vízesésekről és az egész környék romantikájáról.

Lépcsőkön zubog tova a Slunjčica Forrás: kling

A rastokei malmokban őrölt lisztből állítólag verhetetlen kenyeret sütöttek. Az volt a titka, hogy mindig frissen őrölt lisztkeverékből készült (búza, kukorica, árpa, rozs, sőt köles is került bele), amit a Slunjčica vizével kevertek össze, és saját készítésű élesztővel kelesztettek meg.

De a rastokeiek találékonysága nem merült ki a kenyérsütésben. Feltalálták többek között a modern mosógép ősét. Egy hordóra lyukakat fúrtak, megpakolták a szennyessel, aztán bedobták a vízbe, és jól megforgatták. Vagyis, gondolom, olyan helyre dobták, ahol forgott magától.

A malmok többsége a 19. század végéről származik Forrás: kling

A délszláv háború a vízesésekre épült települést sem kímélte. A legdurvább károkat az okozta, amikor a várost elhagyó szerbek

1995 augusztusában megpróbálták felrobbantani a hidat.

Szerencsére nem voltak elég profik ahhoz, hogy alapos munkát végezzenek, a hidat néhány hónappal később már újra lehetett használni. De jó néhány régi ház kiégett, többnek a teteje omlott be.

Jóval nagyobb tragédiát okoztak a legnagyobb vízesés, a Buk felrobbantásával. Ennek következményei ugyanis – bár a gyanútlan szemlélő így is elájul a látványtól – visszafordíthatatlanok.

A látvány így is elképesztő Forrás: kling

Isten többször is a zsebébe nyúlt

Lejárt az egy óránk, ennyi idő alatt nagyjából körbe is jártuk Rastokét. Ha nem kávéztunk volna Karlovacban, és nem viszketett volna a talpunk, hogy mielőbb odaérjünk Plitvicébe, szívesen ejtőztünk volna még egy kicsit valamelyik kávézó teraszán. Mondjuk a híd lábánál, ahol fából ácsolt, intim balkon nyúlt a vízesés fölé, annyira magasan, hogy ott már az én visszafogott tériszonyom is tiltakozni kezdene.

Rastoke néhány pontján megállt az idő Forrás: kling

A Plitvicéig tartó 26 kilométert emelkedett hangulatban abszolváltuk. Mekkora mázli, hogy az ember néha enged az impulzusainak. Ha nem állunk meg, hogy vessünk egy pillantást a Slunjčicára, talán sose tudjuk meg, mit hagytunk ki.

Mekkora mázli, hogy megálltunk Forrás: kling

Jut eszembe, az autóban azt is megbeszéltük, mit keres az indián totem meg a tipi a vízesések közötti réten. Nyilván nyári táborokat tartanak itt gyerekeknek, mi másról lenne szó, állapítottuk meg elmésen. Természetesen tévedtünk.

A totemoszlop igazi régiség, 1962-ből származik.

Maga Winnetou is állt a tövében. Vagy hozzá is kötözték? Aki emlékszik a jelenetre Az Ezüst-tó kincsé-ben, szóljon.

Azon a réten volt az indián falu, a totemoszlop még ma is áll Forrás: kling

A jugoszláv Winnetou-filmeket, ezt sokan tudják, jórészt a Plitvicei Nemzeti Parkban forgatták.

Az indián falu és kocsma azonban pontosan itt volt, a slunji vízesések között.

A helyieket olyannyira bevonták a forgatásba, hogy néhányan még statisztaszerepet is kaptak a filmben. Az öreg orvost például a slunji Mile Štrk alakította, akinek alakját máig legendák övezik.

Ezt a látványt nagy kár lett volna kihagyni Forrás: kling

Alig fél óra múlva már be is csekkoltunk jezercei szállásunkra. Alpesi faház az 1-es főút mentén, nyitott ablak mellett az autók mintha a fülünk mellett zúgnának el. Ha szerencsénk van, éjszaka nem lesz nagy forgalom.

De ha legközelebb erre járunk, inkább Mukinjében szállunk meg,

az pár száz méterrel távolabb fekszik az úttól. És onnan indul a kellemes, húsz-harminc perces erdei sétaút a Plitvicei-tavak kettes számú bejáratához. Ha Slunj volt az előszoba, milyen lesz az egész gigantikus épület?

Legközelebb elücsörgünk az egyik vendégő teraszán Forrás: Flickr/Miroslav Vajdic

Maguk a horvátok sem értik, hogy juthatott nekik ennyi szépség. Van egy legendájuk, amely szerint Isten megfeledkezett róluk, amikor szétosztotta a földet a népek között. Mikor reklamáltak nála, a zsebébe nyúlt, és odaszórt nekik néhány gyöngyöt. Ezek lettek volna az adriai szigetek. Csakhogy ez a történet nem stimmel. A Jóistennek nagyon komoly lelkiismeret-furdalása támadhatott, mert az biztos, hogy többször is a zsebébe nyúlt.