Hongkongban a focidrukkerek a saját himnuszukat is kifütyülik

Soha nem gondoltam volna, hogy egy labdarúgó Bajnokok Ligája mérkőzést a pálya széléről, a kapu mögött állva nézhetek végig. A felejthetetlen élményért Hongkongba kellett utazni, ahol a Kitchee-Tiencsin ázsiai BL-meccsen testközelből nézhettem Vadócz Krisztián bombalövését, Diego Forlán klasszisjátékát és Paulo Sousa vitustáncát az oldalvonal mellett. Helyszíni riport.

Egészen különleges hangulatú Bajnokok Ligája mérkőzést vívott egymással szerdán este a hongkongi Kitchee és a kínai Tiencsin labdarúgócsapata.

A stadionban helyet foglaló közel hatezres hongkongi nézősereg a mérkőzés folyamán végig fütyült és ordított, amikor az ellenfélnél volt a labda.

A tiencsini kispad előtt ugráló egykori Videoton-mester, Paulo Sousa gesztusai sem nyerték el a helyi drukkerek tetszését, majd amikor a Tiencsin a 89. percben egy szabálytalannak vélt góllal megnyerte a meccset, néma csend borult a pályára és mindenki elindult hazafelé.

A brazil Alexandre Rodrigues da Silva és Vadócz Krisztián (kék mezben) csatája Forrás: Imaginechina/Zhou wei - Imaginechina/Zhou Wei

Pedig a lelkesedés óriási volt a hongkongi oldalon. Azzal, hogy az ázsiai Bajnokok Ligájában a Kitchee a japán Kashiwa Reysol legyőzésével a hongkongi futball történetének első BL-győztes meccsét játszotta le, sokan úgy gondolták, hogy a jóval esélyesebb Tiencsin ellen is lehet keresnivalója

a Vadócz Krisztiánt és Diego Forlánt felvonultató Kitchee-nek.

Tényleg nem sokon múlt a szenzáció, a pontszerzés. Abban is biztos vagyok, hogyha ezt a meccset az ötvenezer nézőt befogadni képes Nemzeti Stadionba viszik, akkor jóval nehezebb dolga lett volna a kínai együttesnek, amelyben a brazil Pato és a belga Axel Witsel vitte leginkább a prímet.

Csakhogy a Nemzeti Stadiont elfoglalták a rögbisek, mert Hongkongban április 6-8. között a hetes rögbisek tornája zajlik.

Márpedig errefelé ez a sportág a futballt is háttérbe tudja szorítani, éppen ezért szó sem lehetett arról, hogy a Bajnokok Ligája összecsapást a városállam legnagyobb sportpályáján rendezzék meg.

Maradt a Mong Kok Stadion, amely a helyi virágpiac és pár lakótelepi ház közé ékelődik be az amúgy roppant túlzsúfolt városban. Bár negyedórával a kezdés előtt még csak kétezren voltak a stadionban, a kezdő sípszóra megérkezett az összes néző, így valóban telt ház előtt rendezhették a Kitchee számára sorsdöntő meccset.

A Mong Kok Stadionban kellett megrendezni a BL-mérkőzést, mert a Nemzeti Stadiont elfoglalták a rögbisek Forrás: Lantos Gábor

Az ázsiai Bajnokok Ligája legfeljebb nevében ugyanaz, mint az európai nagytestvéré, minden másban jóval elmarad attól, amit a mi kontinensünkön megszokhattunk.

Csupán a média munkatársainak szigorú regulázása hajaz arra, ami Európában történik.

A habot azonban itt nem a csapatok, hanem a helyi futballszövetség veri, amelynek médiaosztálya elképesztő mennyiségű papír kitöltésére kárhoztatja a meccset a helyszínen megtekinteni vágyó újságírókat – pláne, ha külföldi az illető. A kiutazás előtt több oldalra rúgó levelezésben benne volt az is, hogy egyáltalán nem biztos a bejutásom, mert meccsenként csak két nem hongkongi (és nem kínai) zsurnaliszta léphet be a stadionba. Végül megkaptam az akkreditációt. Ehhez képest a Kitchee médiaigazgatója a bejáratnál a kezembe nyomott egy fotósmellényt, azt mehettem, ahová akartam. Sosem gondoltam volna, hogy egy Bajnokok Ligája futballmeccset a pálya széléről nézhetek, de a helyi médiacézár úgy lehetett vele, hogy ha már a múlt szombati Dreams elleni bajnokit a kapu mögül néztem, hát nézzem ezt is onnan. Mondanom sem kell, óriási élmény volt.

Egy kép a pálya széléről a Kitchee-Tiencsin Bajnokok Ligája meccsen Forrás: Lantos Gábor

Már csak azt kellett megfejteni, miért ordít a közönség, ha a Tiencsin játékosainál van a labda. Az ok egyszerű és prózai: a hongkongi futballszurkolók (és az emberek) nincsenek túl jóban az általuk csak „szárazföldi" Kínában lakókkal. (Úgy mondják ezt, mintha csak Hongkongnak lenne tengere, miközben Kínának is van.) A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség ugyan tűzzel-vassal igyekszik távol tartani a sportágtól a politikát, de amikor egy hongkongi és egy kínai csapat egymás ellen játszik, nehéz ezt megtenni. A 2018-as oroszországi labdarúgó-világbajnokságra kvalifikáló sorozatban sikerült Kínát és Hongkongot azonos csoportba sorsolni.

Akik látták 2015. november 17-én a 0-0-ra végződött vb-selejtezőt (amelyet ugyancsak a Mong Kok stadionban rendeztek meg), tudják, hogy az akkori telt háznyi közönség éktelen füttykoncertje közepette szólt a hongkongi himnusz.

Ami nem más, mint a kínai.

A Hongkong-Kína labdarúgó vb-selejtezőn a hongkongi drukkerek kifütyülték saját országuk himnuszát. A kínait Forrás: AFP/Isaac Lawrence

Így vagy úgy, a futball Kínát és Hongkongot nem hozza közelebb egymáshoz. (A városállamban töltött pár nap alatt ellenségeskedést sehol sem láttam, a bajnokin a Dreams és a Kitchee szurkolói szépen ölelgették a másikat.) A két „ország" labdarúgó-bajnoksága közül a kínai sokkal erősebb, oda jóval több sztár igazol, mint Hongkongba.

Az okok egyszerűek: Kínában annyit lehet a futballal keresni, bárhol máshol a világon, márpedig a pénz sokaknak a legfontosabb.

Mondjuk, nem tudom, hogy Belgiumban mit szólnak ahhoz, hogy az ország egyik legjobb futballistája, Axel Witsel éppen Tiencsinben keni vastagon a vajat a kenyerére, de nagy megütközést egészen biztosan nem kelt a dolog. Kínába évekig levezetni jöttek a játékosok (meg a pénzt felmarkolni), már ez a tétel is megdőlt, mert érkezik ide boldog-boldogtalan. (Magyar részről most Guzmics Richárd az egyetlen fecske, aki a másodosztályban szereplő Jencsien Funde játékosa.) Hongkongba ma még kevesebben jönnek, bár a világbajnoki negyedik helyezett uruguayi Diego Forlán számára a soha nem alvó város tökéletes hely arra, hogy itt futballozzon. Forlán minden megmozdulásán látszik, hogy profi és azt is észre lehetett venni, mennyire tisztelik őt a csapattársak.

Sőt, az ellenfél játékosai is.

Bár a mérkőzés nagy részében folyamatosan ment az adok-kapok, az uruguayi kimaradt ebből. A Kitchee együttesének ő az abszolút vezéregyénisége, aki már nem hajtja szét magát, hiszen a BL-meccset megelőző bajnokin nemhogy nem lépett pályára, de oda sem „utazott" az idegenbeli meccsre. (Az utazás errefelé a metrózással egyenértékű dolog, teljesen más dimenzió.)

A brazil Alexandre Pato (középen) vezeti a labdát VAdócz Krisztián (balra) és Paulinho (jobbra) között Forrás: AFP/-

A Tiencsin elleni meccs hőse akár Vadócz Krisztián is lehetett volna, de a második félidő elején eleresztett lövése kis híján engem talált el, nem a kaput. Másfél méterrel álltam a kapu mellett, szóval, nem volt ez egy rossz próbálkozás, de a lényeg, hogy mellément. Miközben a mérkőzés folyamán az összes szabálytalanságot és nagy helyzetet visszajátszották a stadion nagy kivetítőjén, a Tiencsin győztes gólja után elmaradt a vetítés.

Pontosabban elkezdték azt is, csak amikor látszott, hogy a találat előtti szituáció minimum véleményes, azonnal lekapták a cuccot a tábláról, hogy aztán soha ne tegyék azt vissza.

Az amúgy is végletekig túlfeszített húr ekkor pattant el a nézőknél, akik úgy ordítottak, ahogy addig nem. Viszont nem volt székfeltépés, nem volt bedobálás – maradt a verbális agresszió. A Kitchee játékosai a pályán szerették volna meggyőzni a meccs bíróját, hogy vonja vissza a gólt, de ezt a fekete ruhás nem tette meg. Ellenben rátett a találkozóra még hat percet, de ez már semmire sem volt elég, a Kitchee kikapott, ezzel pedig az is eldőlt, hogy nem folytathatja az egyenes kieséses szakaszban.

Az uurguayi Diego Forlán és a Kitchee drukkerek Forrás: Imaginechina/Stringer - Imaginechina/Stringer

A lefújás után pedig az összes néző bevetette magát a közeli plázába. A plázázás Hongkongban amúgy is népszokás jelleget ölt, mivel minden sarkon áll egy ebből, nehéz is lenne más elfoglaltságot keresni. Dühöngésnek, keserűségnek nyoma sem volt. Mondjuk boldogságnak sem. A Kitchee drukkerei a keleti emberek fegyelmezettségével vették tudomásul, hogy kedvenceiknek még magas az ázsiai Bajnokok Ligája sorozata.