A Hillsborough-tragédia április 15-én történt, 1989-ben, de a sajnálatos eset már csak a csúcspontja volt annak az eseményláncnak, amely évekkel korábban kezdődött. Öt, egymástól független faktor is jelentős szerepet játszott abban, hogy április közepén majdnem százan meghaljanak: a huliganizmus, a stadion kialakítása, a biztonsági személyzet, a közlekedés és a jegyelosztás.
Huliganizmus
A labdarúgás őshazája, Anglia nemcsak ezt a fantasztikus sportágat adta a világnak, hanem az azt körülvevő huliganizmust is.
Ennek szigetországi gyökerét mi sem bizonyítja jobban, hogy Anglián kívül a jelenséget úgy is hívták: „angol betegség".
A szurkolók berohantak a pályákra, az egymással rivális klubok fanatikusai sokszor vérre menő csatákat vívtak egymással. A 70-es, 80-as évek Angliájában nem egy fociklub „büszkélkedhetett" rendkívül kemény és hírhedt huligáncsoporttal.
Stadion
Az angol szövetség úgy döntött hogy a Liverpool–Nottingham Forest FA Kupa-elődöntőt semleges pályán, a Sheffield Wednesday stadionjában játsszák le 1989. április 15-én.
A Hillsborough Stadiont 1899-ben építették, amikor még nem voltak napirenden a huliganizmussal kapcsolatos intézkedések. Ekkor nem léteztek a magas fémkerítések, vagy ismeretlen fogalom volt a fizikai elválasztás a szektorok között.
A komplexum felett a 80-as évekre eljárt az idő, ráadásul azon a részén, ahol a katasztrófa történt, tíz éve nem volt biztonsági felülvizsgálat és engedélyeztetés.
A biztonsági résekkel kapcsolatban már az 1981-es FA-kupa elődöntő is intő jel volt, ekkor a Tottenham – Wolverhampton mérkőzésen a személyzet a megengedett maximális kapacitásnál jóval több nézőt engedett a lelátók egy részére.
Az emberek egymást taposták, préselték a túlzsúfolt szektorokban, emiatt 38-an szenvedtek kéz-, láb- és bordatörést azon a részen, ahol nyolc évvel később a tragédia is történt.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy ekkor még állóhelyi szurkolás is lehetséges volt a stadionokban. Az 1985-ös Heysel-katasztrófából okulva (a Liverpool-Juventus BEK-döntőben kialakult verekedésekben 39 ember halt meg) a Sheffield Wednesday vezetősége 1986 nyarán korszerűsítette a stadiont.
Áttörhetetlen acélkerítéseket terveztek és emeltek a lelátókra.
Önnön szándékával fordult szembe az emberélet féltése és a modern technika. Ugyanis ha a kiválóan megtervezett kerítés nem áll ellent a szurkolóknak és kidől, akkor sokkal kevesebb lett volna az áldozat. Így azonban halálcsapda lett az acélkerítésből.
Biztonsági személyzet
1988-ban a Hillsborough otthont adott egy Liverpool–Nottingham Forest FA-kupa elődöntő mérkőzésnek, amely több mint 51 000 néző előtt, különösebb probléma nélkül zajlott le. Igaz, ekkor a helyi biztonsági erők parancsnoka egy bizonyos Brian L. Mole volt, akinek jelentős tapasztalata volt rendőri szempontból a nagy meccsek levezénylésében.
Mole lett volna 1989-ben is az ügyeletes tiszt, ha nem történik 1988 októberében egy hihetetlenül kellemetlen incidens az alá beosztott egységnél.
Egy próbaidős rendőrt egyfajta beavatás gyanánt a kollégái megbilincseltek, levetkőztettek és lefotóztak egy álrablást eljátszva. Az eset után a Mole-hoz tartozó F-csoportban négy rendőr lemondott, hetet pedig keményen megbüntettek. A korábbi stadionparancsnok egészen olcsón megúszta, őt csak áthelyezték egy másik osztaghoz „karrierfejlesztés" indokkal, 1989. március 27-én.
Az előbbi dátum azért fontos, mert pontosan egy héttel előtte a szövetség még Mole-t jelölte ki az FA-kupa elődöntő főfelügyelőjének. Elméletileg lehetséges lett volna, hogy ő vállalja el ezt a munkát az áthelyezése ellenére is, de erre végül nem került sor.
Az új vezető így David Duckenfield lett, aki azelőtt még sosem volt parancsnok telt házas futballmeccsen. Sőt, a korabeli leírások szerint nagyon kevés, egyesek szerint pedig semmilyen tapasztalattal nem rendelkezett ezen a téren.
Közlekedés
A negyedik tényező, amely közvetve szerepet játszott az áprilisi tragédiában, a közlekedés volt. A liverpooli szurkolóknak mindössze egy vonatot biztosítottak, hogy a mérkőzésre menjenek, ami különösen érdekes volt annak fényében, hogy az egy évvel azelőtti elődöntőre három ilyen szerelvényt is indítottak.
Vonat híján többen autóba ültek, hogy a találkozóra utazzanak,
azonban az M62-es autópályán éppen építési munkálatok folytak, így kisebb közlekedési dugó alakult ki, ami miatt többen csak késve értek a stadionhoz.
Jegyelosztás
A tragédia kapcsán szólni kell arról is, milyen anomáliák előzték meg a jegyek elosztását. A liverpooli szurkolótábor összesen 24 ezer belépőt kapott. Ugyanakkor ezen a szombat délutánon Sheffieldbe mintegy 30 ezer liverpooli drukker indult el. A Notthingam Forest szurkolói létszáma 17 ezer volt, de ők ennél sokkal több belépőt, 28 ezer jegyet kaptak. Ma már tudható, hogy rengeteg liverpooli drukker akart jegy nélkül bemenni a stadionba. Graham Kelly, az FA akkori főigazgatója erről igencsak homályos magyarázattal szolgált.
Tessék ránézni a térképre. Nottingham közelebb fekszik Sheffieldhez, mint Liverpool. Érthetően azzal számoltunk, hogy jóval több Forest-szurkoló kíséri el a csapatát, mint liverpooli.
Kiváltképpen, hogy a Nottingham-Sheffield autópálya éppen a Hillsborough stadionnál torkollik be a városba."
A szurkolói csoportok összecsapását megelőzendő, a szervezők úgy döntöttek, hogy a létszámban nagyobb liverpooli szimpatizánsokat a stadion nyugati és északi részébe helyezik el. A nyugati szektor, amely a meccs első félidejében a Liverpool kapuja mögött volt, 10.100 állóhellyel várta a szurkolókat.
Azok, akik az állóhelyekre igyekeztek, a rossz szervezés és a megfelelő irányítás híján a 3-as és 4-es szektorokba özönlöttek, amelyeket együttesen 1600 ember befogadására terveztek.
Ekkor, a nyugati szárny szélein található 7-es és 1-es, valamint 2-es szektorok még bőven rendelkeztek szabad kapacitással, azonban az emberek középre tömörültek.
A mérkőzés kezdete előtt nyolc perccel Duckenfield úgy döntött, hogy a stadion előtt egyre növekvő tömeg beáramlását úgy segíti, hogy megnyitja a C jelű kaput. Ezzel az óriási bajból sikerült katasztrófát okoznia, mert az emberek a C kapun keresztül az amúgy is telített 3-as és a 4-es szektorokba érkeztek,
ezáltal 1600 álló helyre több mint 3000 ember zsúfolódott be.
A rendőrparancsnok azt mondta, hogy szurkolói rendbontás megelőzésére nyittatta csak ki a kaput, mielőtt azt betörték volna. Később elismerte, hogy hazudott, a saját döntése volt a nyitás.
15.00. A meccs pedig a nyilvánvaló baj mellett is elkezdődött. A Liverpool kapusa, Bruce Grobbelaar már az első másodpercekben látta a problémát.
Több szurkoló, akiket már a pályát a szektortól elválasztó kerítéshez nyomtak, gyakorlatilag az életéért könyörgött a tehetetlen játékosnak.
Mindössze négy perccel a kezdés után, liverpooli részről Peter Beardsley lövése a Nottingham kapufáján csattant. Ez volt a tragédia kulcspillanata. A bent lévő szurkolók felugrottak és ordítani kezdtek, mert azt hitték, hogy a labda a kapufáról a gólvonal mögé vágódott. A jegy nélkül, a stadion környékén rekedt több ezer liverpooli drukker csak a hatalmas üvöltést hallotta.
Ők is azt hitték, hogy gól született.
A kíváncsiság és az idegesség a kint maradt nézőket arra sarkallta, hogy megpróbáljanak bemenni a stadionba. A bereteszelt acélpántos külső kapuk nem bírták el a több száz ember nyomását és beszakadtak. A tömeg bejutott az akkorra már teljesen tele lévő szektorokba. A szurkolók szinte összenyomták egymást, mert a hátul állók előrébb akartak jutni, hogy lássák az eseményeket, miközben a kintről jövők is folyamatosan nyomták előre a tömeget.
Többen ekkor már a kerítésen átmászva próbálták menteni az életüket, a rendőrség helyi erői pedig tévesen azt gondolták, hogy huligánok egy csoportja a pályára akar lépni.
Az oldalvonal mellett álló Greenwood felügyelő azonban átlátta a helyzet súlyosságát, és a bíróhoz rohant.
Ray Lewis pontosan 5 perc 30 másodperc játék után félbeszakította a találkozót,
és 30 percre az öltözőkbe rendelte a csapatokat a folytatás reményében.
Habár utat nyitottak a szurkolóknak a pályára és több helyen átszakadt a kerítés, ekkora a katasztrófa már régen bekövetkezett, a kapu mögött mindenfelé sebesültek, haldoklók és halottak hevertek. Aki tudott, az a magas védőrácson átmászva menekült be a pályára. Már rengeteg volt az áldozat, amikor végre megnyitották a védőrácsok szűk kapuit, hogy utat engedjenek a vaskorlátokhoz szorított embereknek. Ezrek menekültek a játéktérre, a többiek a szűk rácskapukon átnyomuló embermassza alatt lelték halálukat.
Azok a szurkolók, akik valamilyen egészségügyi képzésben részesültek, próbáltak a többieken segíteni.
Megrázó képek láttak napvilágot, amelyeken civilek igyekeztek újraéleszteni másokat, vagy éppen szájból szájba életet lehelni szurkolótársaikba. A BBC eredetileg nem sugározta volna élőben az elődöntőt, hanem felvételre rögzítette azt. Amikor a 6. percben a tragédia bekövetkezett, a BBC adását megszakítva élőben kezdte el közvetíteni a tragikus eseményeket.
A rendezők még ekkor sem voltak a helyzet magaslatán, nem látták át, hogy nem egy sima balesethez kellene a mentőket hívni.
Ilyenkor a „katasztrófa" vagy a „súlyos incidens" kódszavakat kellett volna használni, mert csakis ekkor küldték volna az ilyen helyzetekre specializálódott mentőegységet, a MAJAX-ot.
A MAJAX nem egy rendhagyó mentőautó, speciális, ilyen helyzetekben életmentő eszközökkel ellátott kocsi, mely felszereltsége miatt helyszíni orvosi kommunikációs központként is használható.
Ezt az egységet egészen 15.30-ig nem vezényelték ki a stadionba, így majd egy órával az események megtörténte után ért a helyszínre.
Ekkor már több mint 40 baleseti kocsi volt a Hillsboroughnál, amelyek közül csak néhány tudott bejutni a stadionba a kaotikus állapotok miatt.
Az egészségügyi személyzet mindent megtett, ami erejéből tellett, de a sok hibás döntés és a körülmények miatt 94-en még aznap meghaltak. Egy súlyosan sérült szimpatizáns napokkal később a korházban vesztette életét, míg egy szurkolót mesterséges kómába helyeztek az állapota miatt, ő 1993-ban halt meg.
A halottak mellett 766 kisebb-nagyobb sérülést szenvedett szurkolót is el kellett látni.
A 96 áldozatból 37 még csak gyerek volt, akik a szüleikkel szerették volna látni kedvenceiket az FA-kupa döntőjébe kerülni. Hogy mit érezhettek utolsó pillanataikban a tragédia napján azok, akik soha többet nem mehettek már haza, arról egy orvos azt írta, hogy a fulladásos halál során egész egyszerűen nem kaptak levegőt, a mellkasukat mintha egy óriáskígyó roppantotta volna lassan össze.
Az egész világot sokkolták az események, mindenki értetlenül állt a tragédia felett. A britek azonnali változtatásokat szorgalmaztak a stadionok és a futballmeccsek körül.
Beszüntették az állva szurkolást, a huligáncsoportok után különleges rendőri alakulatok nyomoztak, és hamarosan fel is számolták őket.
A kerítések, fizikai elválasztások megszűntek a stadionokban, és idővel a mindent átható ellenőrzések, kamerarendszerek segítségével sikerült családi eseménnyé változtatni a labdarúgó-mérkőzéseket.
A Hillsborough-tragédiát az akkori regnáló brit hatalom megpróbálta teljes mértékben a szurkolók nyakába varrni.
27 évet kellett várni az első olyan bírósági ítéletre, amely hosszú évek jogi huzavonája után mondta ki, nem a szurkolók voltak a felelősek az eseményekért, hanem rendőri mulasztás okozta a katasztrófát.
A tárgyalásoknak ezzel nem lett vége, ezután jöhetett az a per, amelyre nagyon sok hozzátartozó várt régóta. 2019 elején vád alá helyezték David Duckenfieldet, akivel kapcsolatban még az év novemberében az az ítélet született, hogy
nem bűnös a súlyos gondatlanságból elkövetett emberölés vádjában.
A folyamatos perek és az új vizsgálatok az ügyben továbbra is azt mutatják, bár pontosan 31 év telt el a katasztrófa napja óta, de még mindig velünk él a Hillsborough-tragédia.
A sors legfurcsább fintora azonban mégiscsak az volt, hogy a szörnyű tragédia néhány nappal azok után következett be, hogy az UEFA hatályon kívül helyezte az angol csapatok kizárását az európai kupaküzdelmekből.
Ugyanakkor az UEFA akkor francia elnöke, Jacques Georges a tragédia másnapján fékevesztett állatoknak nevezte a liverpooli szurkolókat.
A szerencsétlen nyilatkozat olaj volt a tűzre. A Liverpool vezetői tudatlannak és rosszhiszeműnek nevezték a francia sportvezetőt. Mi több: felszólították az angol szövetséget, hogy azonnal lépjen ki az UEFA-ból. Egy nappal később Georges bocsánatot kért a meggondolatlan nyilatkozat miatt.
Az 1988-89-es FA Kupa-sorozatot nem szakították félbe, holott nagyon sokan ezt követelték.
A FA elrendelte a Liverpool-Nottingham elődöntő újrajátszását, amelyet a manchesteri Old Trafford stadionban, 35 ezer néző előtt 1989. május 7-én rendeztek meg.
Nagyon sok szék maradt üresen. A BBC egyenesben adta a meccset, ez sokakat késztetett arra, hogy otthon maradjon. A Liverpool 3-1-re nyert, ezzel bejutott a döntőbe, ahol az Everton volt az ellenfele. A hosszabbításba torkolló finálét végül 3-2-re nyerte meg a Liverpool.
A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.