Ezért okozott soha nem látott indulatokat Suhajda Szilárd tragédiája

Mindketten a szenvedélyükbe haltak bele. Egyikük negyven, másikuk harmincegy évesen. Suhajda Szilárd a Himalájában, a Mount Everest csúcsától nem messze, Szvoboda Bence egy csehországi motokrossz pályán, verseny közben. Egyikük tragédiája két táborra osztotta az országot, a másikuk szerencsétlenségével kapcsolatban alig hallani visszhangokat. Vajon miért és hogyan vált az egyik eset szinte kötelező beszédtémává, míg a másik egy "egy a sokból" gyászhírré? Drágább a hegyen elvesztett élet annál, amelyik a motokrossz pályán ér véget? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ szakértőinkkel.

Erőss Zsolt 2002 májusában első magyar hegymászóként jutott fel a Mount Everestre. Nyolc évvel később a Magas-Tátrában elsodorta egy lavina, emiatt amputálni kellett a lábát. A baleset után sem mondott le a hegymászásról, több nyolcezrest is megmászott lábprotézisével, majd 2013 májusában, a Kancsendzönga megmászása után a lefelé vezető úton eltűnt.

Tíz év múlva egy másik magyar hegymászó, Suhajda Szilárd járt szerencsétlenül a Himaláján, miközben oxigénpalack és serpák segítsége nélkül szerette volna elérni a világ legmagasabb pontját.

Az továbbra sem tisztázott, talán soha nem is derül ki, hogy végül elérte-e a csúcsot és visszafelé veszett nyoma, vagy az odaúton történt a tragédia.

Suhajda Szilárd szerette volna első magyarként oxigénpalack és serpák segítsége nélkül megmászni a Mount Everestet Forrás: facebook

A két magyar hegymászó halála között eltelt tíz évben csak néhány halálos kimenetelű baleset történt a magyar autó-motor sportban. 2020-ban Tóth Zsolt navigátor vesztette életét az Ózd Rallye egyik gyorsaságiján, tavaly decemberben Kaposi László a Szilveszter Rallye előfutamán vesztette életét a célba érkezés után, szívroham végzett vele, ahogyan szintén tavaly, a Budapest-Bamako Rallye-n résztvevő Pétery Szabolccsal is - utóbbi kettő nem tipikus versenybaleset.

Szvoboda Bence, a mindössze 31 éves motokrossz versenyző idén június 11-én, vasárnap szenvedett halálos balesetet verseny közben.

A többszörös magyar és osztrák bajnok sportoló Csehországban indult, mikor a rajt után nem sokkal elesett, és helyszíni beszámolók szerint több versenyzőtársa is áthajtott a fején, mert nem tudták kikerülni. Szinte azonnal beállt az agyhalál, de néhány napig még küzdött a szervezete az életben maradásért, végül hivatalosan június 14-én, szerdán jelentették be a halálhírét.

A motorsport zárt világát megrázta a tragédia, szélesebb körben viszont alig foglalkoztak a történtekkel,

pedig ugyanúgy születtek Facebook bejegyzések a történtekről, mint Suhajda Szilárd esetében, ugyanúgy egy döbbenetesen fájó halálesetről volt szó, Szvoboda Bence halála viszont mégsem indított el olyan véleményáradatot, mint a másik extrém sportoló Suhajdáé.

"Ha egy közgazdászt kérdezne meg arról, hogy ez miért történt, akkor azt felelné, hogy a Mount Everest csúcsának palack nélküli elérésére 24,5 százalék az esély. Ezt egy barátom pontosan kiszámolta, megnézve, hogy hányan mentek föl és hányan tértek vissza. Aki erre vállalkozik, az pontosan tudja, hogy mekkora az esélye, és azt is gondolhatja, hogy a 25 százalékba tartozik majd. Ugyanakkor józan ésszel a hegymászó közeg pontosan tudja, hogy sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy az illető meghal" - magyarázza Zsolt Péter szociálpszichológus.

A motorversenyzésnél pedig - szakágtól függetlenül - fordítva van. Balesetveszélyes ugyan, mégsincs szó arról, hogy rajthoz áll valaki, és akár meg is halhat.

A közgazdász azt mondja, hogy ezek kézzelfogható adatok, ez a racionalitás, így gondolkodnak az emberek" - egészítette ki a szakértő.

Suhajda Szilárdra emlékeztek a Szemlőhegyi barlangnál Fotó: Ladóczki Balázs - Origo

Vagyis leegyszerűsítve: hiába nagyobb az esély meghalni a világ legmagasabb pontja felé igyekezve, mint egy motor- vagy autóversenypályán, mégis hamarabb haladja meg az ingerküszöböt egy ilyen csúcstámadási kísérlet közbeni tragédia, mint egy halálos versenybaleset.

"Szociálpszichológusként viszont azt mondom, az emberek nem esélyekben gondolkodnak, és ez a különbség sokkal inkább azért van, mert

elindul egy spontán folyamat a médiában és a közösségi oldalakon az eseménnyel kapcsolatban, a pro és kontra vélemények egyre vadabbá válnak, és már nemcsak az ezzel foglalkozó emberek fókuszálnak erre, hanem a kívülállók is.

A két konkrét esetet tekintve a motorsport most nem került ilyen fókuszba, de ott is felbukkanhat egy hasonló jelenség."

Hogy vajon lett volna ekkora hírverés Suhajda Szilárd körül akkor is, ha sikerül a vállalkozása és oxigénpalack és serpák segítsége nélkül eléri a csúcsot, azt nehéz megmondani, az viszont a szakértő szerint biztos, hogy a közvéleményt, az átlagembert sokkal jobban érdekli a tragédia, mint a siker, és ez nem valamiféle magyaros hozzáállás.

Nem a magyar ember ilyen, minden embert a végletek témája vonz. Ijeszti is, meg vonzza is. Az élet-halál kérdés, a kockázatvállalás, valamiben a legnagyobb teljesítmény sokkal érdekesebb, mint például a motorsportban sikereket elérni,

hiába ugyanúgy megvannak ott a szükséges adottságot, a fegyelmezettség, a lelkierő, a »kihívom a halált« dolog ugyanúgy, mint a hegymászónál, az átlagember szeméből nézve mégsem akkora teljesítmény megnyerni egy motorversenyt, mint első magyarként felérni a csúcsra oxigénpalack nélkül. Emiatt aztán maga a felkészülés is nagyobb figyelmet kapott Suhajda Szilárd esetében, az pedig, hogy végül megszakadt vele a kapcsolat, az mindent letarolt, onnantól kezdve a nyilvánosság nyomása mindenkit elért."

A szociálpszichológus szerint megfigyelhető volt a jelenség, amit Elisabeth Noelle-Neumann írt le, mi szerint van, amikor a nyilvánosság úgy működik, hogy nem tudja kivonni magát belőle az ember. Mindenkinek véleményt kell róla formálni.

Suhajda Szilárd esete eljutott arra a szintre, hogy az is megszólalt, aki nem érdeklődik a hegymászás iránt, mert annyira áthatotta a magyar társadalmat ez a tragédia.

Szvoboda Bence története viszont nem ilyen, ott nem vonódott be a társadalom.

Szvoboda Bence tízszeres magyar bajnok volt Forrás: Nn

Zsolt Péter szerint az, hogy szinte soha nem látott indulatokat korbácsolt Suhajda Szilárd tragédiája, az arra is visszavezethető, hogy a nyilvánosság meglehetősen rossz állapotban van szerte a világban.

„Rengeteg frusztráció van az emberekben, ami miatt úgy gondolják, hogy nekik ezt ki kell adniuk, általánosságban elmondható, hogy az elégedetlen ember vagdalkozik, ha nincs kockázata, kegyeletsértővé válik, pótcselekvései lesznek.

Ha valaki például mindig csak kerülte a konfliktusokat, most megvádolhatja a hegymászót, hogy meggondolatlan volt. Lehet ebben önigazolás " – hangsúlyozza a szociálpszichológus.

A nyilvánosság kettős mércéje a kommentáradatokban és azok hangnemében jól megfigyelhető: míg Suhajda Szilárd esetében a véleményezők egyik fele azt kérte számon az immáron meghalt hegymászón, hogy árván hagyta kisfiát, addig Szvoboda Bence esetében a kegyeletet tiszteletben tartva, egyhangú fájdalommal emlékeztek a szurkolók a fiatal sportolóra, akit szülei gyászolnak. Ami Suhajda Szilárd esetében bíráló komment formájában, az Szvoboda Bencénél korai részvétnyilvánításként hatolt mélyre a hozzátartozóknál. Annyira, hogy Bence édesapja maga kérte, hogy a lélegeztetőgépen lévő gyermekét ne temessék.

Szvoboda Bence édesapja nem adta fel a reményt Forrás: HTS Team/Facebook

A szem előtt lévő halál lelassítja a versenyzőt

Az autó-motorsportokat közelről ismerő Szalay Balázs arról beszélt, hogy mennyire más tudatállapotban van versenyzés közben a pilóta. Az Opel Dakar Team pilótája és tulajdonosa, az első olyan magyar autóversenyző, aki sikerrel teljesítette a Dakar-rali távját, azt mondja, sokszor találkozott a halállal.

„Már 28 éve vagyok benne a dakaros versenyzésben. Az első húsz évben nem volt olyan alkalom, hogy ne halt volna meg egy-egy versenyző. Autós, motoros, kamionos. Azt nem mondanám, hogy az ember megszokja, de hozzá lehet szokni ahhoz, hogy ez egy veszélyes sport. Soha nem felejtem el azt, amikor az egyik halálesethez kapcsolódóan fekete gyászszalagot kötöttek a versenybírák a visszapillantó tükrünkre. Egész nap ott volt a látószögemben, és nemcsak nekem, hanem az összes versenyzőnek.

Azon a napon mindenkinek 20 km/h-val alacsonyabb volt a sebessége, mint általában" –

mondja a versenyző.

Szalay Balázs évtizedeken keresztül rendszeres indulója volt a Dakarnak Forrás: facebook.com/opeldakarteam

Szalay Balázs beszámolója szerint az ilyen extrém eseteket leszámítva eszükbe se jut a pilótáknak, hogy baj lehet.

„Amikor bent ülünk, akkor

100 százalékig meg vagyunk győződve arról, hogy biztonságban vagyunk.

Nekem is volt olyan bukásom, ami akárhogy is végződhetett volna, akkor is azt éreztem, hogy ura vagyok a helyzetnek, nem volt semmi félelemérzet bennem." A tapasztalt versenyző személyesen is ismerte Suhajda Szilárdot.

„Azt gondolom, hogy vannak híresebb, ismertebb sportolók, akik jobban szem előtt vannak akár a médiának, akár a szponzoroknak köszönhetően.

Motokrossz versenyzőből sokkal több van, mint hegymászóból, a ralipályákon pedig szinte rendszeresen történnek balesetek, természetes, hogy azokból nem lesz ekkora hír.

Hegymászóból a világon mindössze 120 van, akinek sikerült feljutnia a Mount Everestre, így ha ebből a körből történik valakivel valami, az hamarabb beszédtéma lesz, mint egy motorverseny baleset" – zárta Szalay Balázs.

Extrém sportolóként, akár bizonyítási vágyból, akár szenvedélyből is lépjen pályára vagy induljon útnak az ember, minden körülmények között tisztában van vele, hogy bármikor tragédia történhet. És bár nem tudjuk, mit élnek át azokban a pillanatokban, amikor már tudják, hogy nincs visszaút, lehet, hogy sokkal könnyebben el tudják fogadni a megváltoztathatatlant, mint az itt maradottak.