Az új Passat már nem is új, de kategóriájában népszerűbb, mint valaha. Most meg már húzós dízel is kapható bele. A 170 lóerő és a DSG váltó a németelleneseket, a márkától, a típustól, a dízeltől, az automatától idegenkedőket is meggyőzheti.

Ez a nap is eljött. Ülök a zsírúj, hatodik generációs, szanaszét díjazott Passatban, tempomatos 140-nel suhanok az autópályán, mocsok egy idő van, szemetelős, hűvös, kánikula előtti. Utasom telefonál, igyekszik olyan halkan beszélni, ahogy csak bír. Nem mintha különösképp érdekelnének ügyes-bajos dolgai, megvannak a magaméi. Szörnyű problémák. Soha ne legyenek durvábbak. Hogy tetszik az autó. El se hiszem.

Mert egy Passat célcsoportja nagyon nem a magamfajta. Nem egy saját családtalan, fiatal (ámbátor gyorsan öregedő), magát inkább sportosan haladósnak, mint racionálisan elközlekedőnek gondoló akárki. Hanem egy sikeres, de legalábbis sikerorientált, a modern kor vívmányaival konzervatívan együttélő, tehetős, olyan direkt bárki. Jobbára családos, tán már közepesebb korú. Nem elhanyagolható százalékban céges. Mármint a Volkswagen középkategóriás bestsellerét cégautóként használó, élvező, haszonélvező.

És a Passatról úgy általában nem is szaporítanám itten a szót, ha valaki nem volna képben, vagy csak most kötne vele szorosabb ismeretséget, lapozza fel korábbi tesztünket a 2.0 FSI benzines és az 1.9 PD TDI dízel limuzinról, vagy a 2.0 PD TDI kombiról. A benzinesről mozink is van. Jelen cikkben az új motor és a DSG váltó a két főszereplő. Hogy mit tettek a Passattal. Hogy mivé varázsolták.

Élményautóvá. Komolyan. Röviden, pár adattal a technikáról: a soros, négyhengeres, hengerenként négy szelepes, részecskeszűrős PD TDI erőforrás legnagyobb teljesítménye 170 lóerő, ezt a szokásosnál csöppet magasabb fordulaton, 4200-nál adja le. A nyomatékcsúcs meg kerek 350 Nm 1750-től 2500-ig, derék. A piezo-technikás, azaz kábé tökéletes befecskendezés közvetlen, a nyomás 2200 bar is lehet. A kikúrált Passat a duplakuplungos DSG automata váltóval 8,6 mp alatt röpül százra, végsebessége 220 km/h, a gyár 6,7 literes átlagfogyasztással, 176 g/km CO2-kibocsátással kecsegteti még a vevőt.

Árak, riválisok

Kellett is a Passatnak a dopping, hiszen megy a verseny, az osztály tele van erősebbnél erősebb dízelekkel. Az elit (Audi A4 3.0 TDI, BMW 330d, Mercedes-Benz C 320 CDI) háromliteres hathengereseket is kínál 230 lóerő és 500 Nm körül - 11 millió fölött. A következő lépcső az Alfa Romeo 159 a maga öt hengerével, 2.4 literes lökettérfogatával, 10,2 millióért. Persze az említettek kisebb motorokkal is választhatók, naná. De meg kell mutatni, ki mi tud. S a (közel)jövő további demonstrációt ígér.

Aztán jönnek a többiek, rengetegen, japánok, svédek, franciák, nem is sorolnók föl mind. A VW legnagyobb német riválisairól, az Opelről és a Fordról azért emlékezzünk meg: a Vectra/Signum csúcsdízele, a V6-os CDTI-je 184 lovas, 8,5 milliótól, a Mondeo "mezei" S4-es TDCi-je 155 pacis, 6,5 millió forinttól. És a hiába alsóközepes, de mindig és joggal felbukkanó Skoda Octaviának is van már überdízele, a Passat-azonos motorral szintén 170 lóerős RS 6,7 milliótól gurítható haza.

És akkor hősünkről: a Passat 2.0 PD TDI 170 hatsebességes manuális váltóval picivel 7 millió alatt indul, DSG-vel 500 ezerrel drágább. Az alapdízelért, az 1.9-esért minimum 6,2, a kétliteresért 6,7 millió forintot kérnek.

Jól hangzik, nem? Bizony. És a gyakorlatban még sokkal rózsásabb a helyzet. Tényleg már 2000-es fordulat alatt éledezik, mit éledezik, elkezd tolni, brutálisan. És tol és tol, 3000 fölött már érezhetően visszavesz, de végül is beleforgatható a 4200-ba. Csak semmi értelme. A gyorsulás vehemens, a tuningolt Seat Toledóban is imádott DSG meg olyan tempósan és észrevétlenül gangol, hogy az valami csoda. A bal láb pihen (maximum fékezésre használjuk, de inkább nem ilyen karakterű gépekben), kezeinket bevethetjük, ha akarjuk. Pöckölhetjük a kart, de a tesztautó kínálta kormányváltó gombjai is játékra hívnak.

Forrás: [origo]

Több és nagyobb kép a galériában

Mindezzel együtt jobb, ha a számítógépre hagyatkozunk, s csak a kormányzásra figyelünk, öö, meg a forgalomra - jogsinkat féltve. Pár másodperc, és 200-at mutat a sebességmérő. Nyilván ekkor már motor-, szél- és egyéb zajokból is bőven jut az utastérbe. Á, és aki kerregős, idegesítő dízelhangot képzel, felejtse el - jó zene ez, ha nem is benzines, sportos, kipufogós.

Még arról, hogy a 215/55 R16-os kerekek kikapcsolt ESP-vel "harmadikban" is tapadásért sírnak, hogy a menetstabilizáló gombjához hasonlóan a váltótól balra található Auto Hold funkcióval a fékpedált sem kell tiporni a pirosnál, lejtőn vagy emelkedőn, s hogy a tesztnapok alatt 100 km-enként átlagban 8 liter gázolajat itattunk meg a 170 lóerős Passattal.

Forrás: [origo]

Importőr: Porsche Hungaria Kft.

Egy Peugeot 407 2.2 HDi-t vagy egy Toyota Avensis 2.2 D-4D-t vezetve is ez az ember érzése, hogy középkategóriás, kényelmesen nagy és családi limuzint (vagy kombit) igazán erős dízelmotorral érdemes venni. Ha fussa. Ha automatára is jut még, hab a tortán. A Volkswagen pedig egy ilyen modellel bárkit meggyőzhet. És ez a sportdízel a Golfban, a Touranban is elérhető, így aki erős "népautóra" vágyik, a twincharger (1.4 TSI) benzinesek mellett nézzen csak szét a többi VW-újdonság között is jól.

Kántor István