Szarva közt a tőgyét - Látogatás a birminghami Selfridges áruház épületében

Száz és száz négyzetméternyi piros padlószőnyegen zokniban, nylon harisnyás lábakon járkáló fiatal emberek tucatjai. Hatalmas belmagasságú hófehérre meszelt falú csarnok, amiben a katonás sorba rendezett íróasztalok csoportjai közül plexi toronyház makkettek frivolnak ható formái merednek fel. No, nem kedves olvasó, távolról sem egy láb-fetisiszta pornófilm díszletei és előkészületei ezek. Isten hozta Önöket Notthing Hillben, a Future Systems tervezőiroda főhadiszállásán.

A hétvégi piacáról híres Portobello Road földalatti felöli torkolatától egyetlen sarokra található annak a napjainkra igen sikeressé vált építészirodának a stúdiója, amit egy '68-as cseh disszidens és egy építész hölgy fazonírozott rendkivül egyéni hangvételűre az elmúlt huszonöt év során. Jan Kaplicky és Amanda Levete műterme minden elvet megkérdőjelez, ami a Norman Foster, Richard Rodgers fémjelezte brit hightech építészetet ezidő alatt a mennyekbe emelte.

Örök lázadók, akik megmaradtak az űr-utópiák, párhuzamos civilizációk, vagy a sci-fire rácsodálkozó naiv lelkesedés állapotában, és jottányit sem hajlandóak engedni a gazdasági realitások, az építészet megcsontosodó szokásrendjének. Szellemi rokonságban legfeljebb a hetvens évek elején "sétáló várost" tervező, angol Archigram-csoporttal, Peter Cookkal vannak, ám a racionálison túli logikát kutató organikus formáik, bionikus építészetük az elmúlt években egyre több megbízást hoz számukra.

Terveztek üzletbelsőt és iskolát, családi házat és metró megállót, valódi áttörést azonban a Lord's kriket pálya médiapáholyának megtervezése jelentette számukra 1999-ben, amiért még abban az évben meg is kapták a Stirling-díjat.

Mindazonáltal elveszett álmodozóknak tűntek addig a pillanatig, mígnem egy valószínűleg átmulatott éjszaka utáni lebegősen bátor pillanatban a Selfridges áruházlánc tulajdonosai rájuk nem bízták Nagy-Britannia második legnagyobb városának központi részére szánt objektumuk megtervezésének nemes feladatát.

Amíg a város belső területén összefutó három vasúti fővonal, egymástól néhány utcára lévő három pályaudvar urbanisztikai problémáit az ember saját szemével nem látja, addig el sem tudja képzelni azt a városrendezési "horrort", aminek a fókuszában az áruház épületének helyet adó Bull Ring található. Ráadásul nem pusztán a közlekedési csomósodás, az arra ráépülő miniplázák világa mutat reménytelen összevisszaságot, hanem a háborúban lerombolt és azóta rögtönzésekkel teleépített környék egésze, aminek szinte tökéletes mértani középpontjában egy gyönyörű arányú gótikus templom áll.

Kattints a galériáért!

Egyébként a szabadasztalos őstermelői zöldségpiactól a nyolcvanas években épülhetett piaccsarnokig, a sokemeletes parkolóháztól a plázáig, csobogós dísztérig minden megtalálható a Bull Ringen.

Földreszállt felhő kell ide! - kiálthatott fel kínjában Jan és Amanda. S lőn! Az új épület legfontosabb atribútuma nem az illeszkedés, hiszen nincs igazán mihez, hanem a homogenitás, az egyneműség megteremtése lehetett. Az éptészek nyilatkozatai alapján egy Paco Rabanne által tervezett nagyestélyi flitteres textúrája volt a kiinduló pontja annak az elképzelésnek, ami végül a csaknem tizenötezer rozsdamentes acél korong felszereléséhez vezetett.

Kattints a galériáért!

Ott jártamkor először egy pubból kilépő tipikus angol öregúrtól kérdeztem meg a véleményét, aki éppen a homlokzat egyhangúságát, az "ablakok" hiányát rótta fel a jövevénynek. "Ez így pokoli unalmas, sehol egy ablak a homlokzaton" - foglalta össze a véleményét magvas tömörséggel. Ezzel szemben a piac sarkán, az épület felé forduló lakókocsis büféből hotdogot árúsító, két harmincas hölgy nagyon elégedett az épület látványával és nagyon megszerették azt. Nem találják sem csúnyának, sem unalmasnak. Ekkor a piac sarkán szemembe ötlött maga a par excellence őstermelő, amint kalaposan, tenyeres talpasan, gumicsizmásan sandított ki valami karvastagságnyi fekete gyökér, talán valami retekféle halom mögül. Hogy tetszik az épület? - penderültem oda bátran, ám a válaszként elhangzó három mondat egyetlen egy szavát sem voltam képes azonosítani, visszakérdezés után sem, ám mivel nem vágott kupán egy gyökérrel, vagy ragadott vasvillát, ezt a választ is inkább elfogadónak értékeltem.

Az épület belsejének kissé űrhajósra sikeredett összképén egyébként sokat ront, hogy a részlegek feletti álmennyezet felszerelése opcionális lehetett, ezért azok az 500 millió fontra rúgó beruházás ellenére sem kerültek a helyükre. Odabent tipikus pláza hangulat fogad, mert csodák azért ugye nincsenek, illetve az a felismerés, hogy a lenyűgöző főfront ellenére az épület hátsó traktusa sokkal olcsóbb anyagok felhasználásával épült meg, mint az elülső rész.

Mindezek ellenére a Future Systems épülete valami új kiindulópontja, a városmag értékorientált rekonstrukciójának sarokköve lehet.