Az "Antidepressants and Age" (Antidepresszánsok és a kor) című, David G. Blanchflower és Andrew J. Oswald által írt tanulmány az IZA Intézet honlapjáról tölthető le.
Oswald, a nagy-britanniai Warwicki Egyetem közgazdásza szerint aggasztó és elgondolkodtató, hogy az emberi történelem leggazdagabb és legbiztonságosabb társadalmaiban élve miért van ennyi középkorú embernek szüksége gyógyszerekre ahhoz, hogy elviselhetőnek érezze az életét.
A kérdőíves felmérés szerint minden tizenharmadik európai felnőtt - és minden tizedik középkorú felnőtt - szedett antidepresszánst a válaszadást megelőző 12 hónap során. Az antidepresszánst használók aránya Portugáliában a legnagyobb (16%), de az átlagnál magasabb Litvániában, Franciaországban és Nagy-Britanniában is. A legkevesebb antidepresszánst pedig Görögország, Ciprus és Bulgária középkorú lakói szedik.
Magyarországon a középkorúak 7%-a szed antidepresszánst, ebből 4% rendszeresen.
Az antidepresszáns-használat a középkorú, munkanélküli, alacsonyan iskolázott, elvált vagy partnerétől külön élő nők körében a leggyakoribb.
Az életkorral az antidepresszáns-szedés gyakorisága meredeken nő a 40-es évek végéig, majd csökken. Ez az eloszlási mintázat férfiak és nők, illetve nyugat-európaiak és kelet-európaiak körében egyaránt megfigyelhető, és független attól, hogy valaki nevel-e gyereket.
A megfigyelt mintázat egybecseng azzal a közelmúltban felfedezett jelenséggel, hogy a boldogság és a lelki egészség szintje megközelítőleg "U" alakot ír le az élet során. Az életünk derekán megfigyelhető mélypontnak egyelőre nincs tudományos magyarázata.