Az évtized legjobb magyar filmjei

Vágólapra másolva!
A magyar filmnek a hatvanas évek óta nem volt olyan erős évtizede, mint ez a most véget érő. Több, mint kétszáz bemutatott nagyjátékfilm közül választottuk azt a huszonötöt, amely a legtöbb örömet, talányt, izgalmat, szórakozást, csodát, fejvakarást, szépséget és igazságot adta nekünk a moziterem sötétjében. Válogatásunk természetesen szubjektív, a Filmklub kilenc szerzőjének az ízlését tükrözi. Szerintünk ezek voltak a legjobb magyar filmek az elmúlt tíz évben. Kérjük, a cikk végén komment formájában írd meg a saját kedvenceidet!
Vágólapra másolva!

#10 - Made in Hungária
Rendezte: Fonyó Gergely
Mozibemutató: 2009. február 5.

ForrA!s: [origo]
Előzetes | Kritika

Ebben a filmben valami nagyon összejött az alkotóknak, vagyis leginkább minden. Bájos tinirománcot oltottak fergeteges musicalbe, dobtak mögé háttérnek egy mesés kórrajzot a hatvanas évek Magyarországáról, és az egészet az istenkirály Fenyő Miki élettörténeteként tálalták. Tasnádi István forgatókönyvében mindenki megláthatta a minőséget, mert még az olyan alibizésre hajlamos színészek is a legjobb formájukat hozták, mint Scherer Péter vagy Hegedűs D. Géza. Kiss Tünde tündéri, Valentin Titánia dögös, Fenyő Iván veszélyes, a főszerepet játszó Szabó Kimmel Tamás pedig amellett, hogy szimpatikus és sármos, még annyira tehetséges is, hogy tutira vesszük, a 2010-es években ő lesz a Csányi Sándor. (VF)

+ + +

#9 - Utolsó idők
Rendezte: Mátyássy Áron
Mozibemutató: 2009. október 22.


Az ukrajnai határ közelében, egy nyomorult kis faluban él Iván (Kádas József) autista nővérével, Eszterrel (Vass Teréz). Esztert megerőszakolják, a hatóság bénázik, Iván a saját kezébe veszi a törvényt. Nem mondhatjuk, hogy a sztori nem nyomasztó, de nagy a különbség szánalmas magyar nyomasztás és elemelt univerzális nyomasztás közt. Itt az utóbbiról van szó: a világ bármely Isten háta mögötti szegletében lehetnénk, Mátyássy Áron első nagyjátékfilmje nem csak Magyarországon belül értelmezhető. Nagyon erős debütálás (meg is nyerte az idei Filmszemlét): a forgatókönyvben semmi fölösleges sallang, a párbeszédek a helyükön, a világ következetes narancsszínekből épül fel, Harcsa Veronika éneke átemel az országhatáron. Nem gyors, de tökéletes ritmusú, szívfacsaró történet, amit Vass Teréz alakítása tesz rendkívülivé. Nagy ívben elkerül minden túlzást, egy tapintható, szerethető, sajnálható Esztert mutat nekünk. (BB)

+ + +

#8 - Rengeteg
Rendezte: Fliegauf Benedek
Mozibemutató: 2003. szeptember 11.


A Rengeteg egy mágikus film, bűvös ereje van. Tényleg olyan, mintha az ember egy sötét erdőbe tévedne, ahonnan nincs kiút, és ez a sötét erdő az emberi kapcsolatok, viszonyok szövevénye. Az ember megfejthetetlen és veszélyes fajzat, és ha ilyen közelről nézzük, akkor még jobban félhetünk tőle. Fliegauf Benedek zárt világába jóformán csak arcok és kezek férnek bele, de nála ennyi is elég a látványhoz, mert tökéletesen elmesélik a történetet. A Rengeteg ugyan egyértelműen egy kezdő rendező műve, de nagyon erős indítás volt. (GyD)

+ + +

#7 - Macerás ügyek
Rendezte: Hajdu Szabolcs
Mozibemutató: 2001. október 11.

ForrA!s: [origo]

A Macerás ügyek-et máig Hajdu Szabolcs legjobb filmjének tartjuk, noha azóta egyre átgondoltabb és profibb filmeket adott ki a kezéből. Az első egészestés munkáját viszont még áthatja egy olyan friss és eredeti látásmód, amit útközben mintha elveszített volna. Egy egyszerű szerelmi történet, amiben nincsen semmi közhelyes, és nincs semmi lila művészkedés sem; tele van költőiséggel, de nem nárcisztikus; akcióval és mellékvágánnyal, mégsem túlzsúfolt. Az egész egy tökéletesen egységes, önálló világ, amiben csupa izgalmas karakter és érdekes történet rejlik - mint egy kaleidoszkópban. És a lezárás is mesésen sikerült. (GyD)

+ + +

#6 - Moszkva tér
Rendezte: Török Ferenc
Mozibemutató: 2001. szeptember 20.


1989 mágikus éve a világtörténelemnek, még akkor is, ha a Moszkva tér érettségiző szereplőinek ehhez semmi közük sem volt. Csak éppen pont akkor érettségiztek, és ezért alkalmasak arra, hogy egy feszes ritmusú, édesbús vígjátékon keresztül mindenki felidézze saját kamaszkorát, és a világ megfordulását. A történelmi háttér hiteles, a szereplők hús-vér emberek, nemcsak kellékei a nagy tablónak. Így a személyes és a társadalmi szál vidáman kavarodik egymásba. A magyar Házibuli és a Good bye, Lenin! egyben. (HP)