A nők is hadd váladékozzanak!

2014.06.05. 12:28

Helen 18 éves, és remekül érzi magát a bőrében. Az aranyér ugyan már most gyötri, de a puncijával ki van békülve, és izgatja minden, aminek köze lehet a szexhez. Egyáltalán nem szégyelli magát emiatt. Beszélni is szeret róla, lehetőleg részletekbe menően. Helen szép és intelligens, de ami a legvonzóbb benne: szabad. A Nedves tájak története csak látszólag szól a testiségről, valójában a főhős felnőtté válását nézzük végig, ami mögül egy feminista kiáltvány kacsint ki.

 

Vannak, akik szerint botrányos, ha egy fiatal lány a puncijában turkál, és a saját nedvességét pöttyinti parfüm gyanánt a füle mögé. Ha percenként az aranyerét emlegeti; ha a barátnőjével használt tampont cserél; vagy a fenekével törli körbe a sokak által meggyalázott nyilvános vécé ülőkéjét. El tudom képzelni, hogy ez bizonyos emberek számára felháborító és gyomorforgató.

De az igazi botrány nem ez. Sokkal inkább az, ha egy fiatal lánynak nincs gátlása a saját szexualitásával kapcsolatban, ha a testében olyan komfortosan és szabadon létezik, ahogy a legtöbben csak álmodunk róla, és ha semmilyen társadalmi elvárás nem nyomasztja a lelkét. És erről már van is mit beszélni.

Carla Juri a Nedves tájak című filmbenForrás: Cirko Film

Charlotte Roche - a Németország-szerte ismert műsorvezető, időnként színésznő - beszélt is, meg is kapta érte a magáét. Miközben Nedves tájak című önéletrajzi ihletettségű regénye eladási rekordokat döntögetett, természetesen nem úszhatta meg, hogy ne kapjon hideget-meleget nyíltsága és őszintesége miatt. Vegyünk számításba, hogy mindez jóval a Csajok című tévésorozat előtt történt, és hogy Lena Dunham valójában csak szolid követője annak az európai forradalomnak, aminek Charlotte Roche volt a kirobbantója, és aminek lényege, hogy a női testet szabadítsuk fel a makulátlan szépség, az éteri finomság és illatosság álszent képe alól, és mutassunk olyannak, amilyen: váladékozó, izzadó, szőrös, kék-zöld foltos, narancsbőrös organizmusnak.

A regényből született film igazi bravúrja pedig az, hogy ezt a küldetést tökéletesen beteljesíti. Egy elragadóan szabad, szexi és vagány csajjal a főszerepben olyan vonzóvá és elérhetővé teszi az új női eszményt, mintha ennyivel le is lehetne tudni a mögöttünk tornyosuló több száz, szégyenérzettel töltött évet. Míg Lena Dunham látványához nehéz volt hozzászokni, mert nála minden egyes kulturális beidegződés áthágása valami visszataszító látvánnyal párosul, itt egy ellenállhatatlanul bájos, de szintén tökéletlenül természetes lány követi el a polgárpukkasztást. Csak őt összehasonlíthatatlanul kellemesebb nézni.

Nedves tájakForrás: Cirko Film

Carla Juri Helen szerepében igazi főnyerememény. Bár épp tíz évvel idősebb a szerepénél, ezt soha senki nem gondolná róla. Olyan könnyedén és natúran játssza el a 18 éves Helent, mintha most forgatna először, és itt derülne ki, hogy az Isten is vászonra teremtette. Olyan magasról tesz a szépségére, mint aki nincs is tudatában, de legalábbis ezer fontosabb dolog köti le a figyelmét.

A főhős ugyanis saját bevallása szerint két dologtól szenved: az aranyerétől és a szülei válásától. Mivel Helen az ideggyenge, tisztaságmániás anyjához került - és nem a kapuzárási pánikban tobzódó apjához, aki fiatal lányokat hajkurászik -, lázadása mi másból is állhatna, mint hogy minden koszhoz, mocsokhoz és trutyihoz vonzódik. Beleértve a saját teste által termelt szagokat és váladékokat, amiket mohó örömmel fedez fel, és hagy névjegy gyanánt (mint a kutya a pisijét) a lakásban itt-ott.

Carla Juri a Nedves tájak című filmbenForrás: Cirko Film

Helen annyira különleges lény, hogy az iskola vagy a fiúk kegyének elnyerése csak marginális témák az életben. Egészen addig, míg egy érett, vérbő fickótól be nem indul annyira, hogy még borotválni is elkezdi magát. Ennek aztán váratlanul súlyos következményei lesznek: a borotva rossz helyre téved, és Helen végbélrepedéssel kórházba kerül. Ott pedig annyi idő szakad rá, hogy amikor épp nem a szelíd tekintetű ápolót csábítgatja, elkezdheti visszafejteni az életét, és megpróbálhat tisztába jönni magával. És ez állati szórakoztató.

Bár mostanáig csak arról papoltam, milyen fontos küldetést vállalt a film, azt szerencsére sosem téveszti szem elől, hogy egy fiataloknak szánt, pörgős, vagány, szórakoztató mozi legyen. Egyrészt átjárja a humor, másrészt elegáns tud maradni, még a legprofánabb jelenetekben is. Van például az a klasszikus - ezek szerint Németországban is elterjedt - városi legenda, hogy a pizzaküldő szolgálatok szakácsai ráélveznek a pizzára, ha valaki kekeckedik velük. Helen sztorijában egyszerre négyen is megteszik. A jelenetet olyan bravúrosan vették fel és rakták össze, mint a legmenőbb videoklipeket, és egy percig sem tűnik obszcénnak, noha nem rejtegeti a lényeget.

Nedves tájakForrás: Cirko Film

De a rendező David Wnendt abban is mesteri, ahogy a testiség ezernyi árnyalatát prezentálja. Ritkán látni ilyen természetes meztelenséget, amikor valaki egyedül van a fürdőszobában, és elbabrál a testén. Vagy amikor beindul egy kamaszsrác. Amikor két kamaszlány fürdik egy kádban, és nincs köztük semmi több. Amikor egy kislány megég a napon. Visszatérő elem nála a vízből kilépő csutakos test, mint a kiszolgáltatottság megtestesülése. Az amortizálódás, ami kórházi ágyon fekve éri óhatatlanul az embert. A késztetés, hogy az ember fájdalmat okozzon magának. Aztán meg persze az igazi erotika, amitől sistereg a vászon. Wnendt mindig pontosan tudja, mikor van helye az érzékiségnek, és mi az, ami csak biológia. Nem keveri össze a kettőt.

És nem esik bele abba a csapdába sem, hogy a főhős gyerekkori megfelelőjében a mini felnőttet keresi. Helen kis- és kamaszkori alakítója még véletlenül sem hasonlít egymásra, még a hajukat sem vágták egyformára. Mégis tudjuk: a kettő egy személyiség, egyenes követezményei egymásnak. És ahogy Carla Juri tökéletes választás a szabados kamaszlány szerepére, úgy Clara Wunsch is az az érzékeny, zárkózott nyolcéves kislány figurájára.

Nedves tájakForrás: Cirko Film

És ahogy haladunk előre kettejük közös történetében, egyre biztosabbak leszünk abban, hogy valami trauma lappang mögötte. Mert bármilyen vonzó is Helen szabadsága, egyre sérültebbnek és magányosabbnak tűnik, egyre fájdalmasabb a küzdelme. Helen valójában egy gyerek, a szexualitását is gyerekesen éli meg. Fel kell nőnie, mert ezt az ösztön-állapotot nem lehet a felnőtt világban fenntartani. Most vesszük csak észre: ez valójában egy coming of age-sztori. És nem kell csalódnunk, a film ezt a feladatát is példásan teljesíti. Nem hátrál meg a drámától, de nem is csap át melodrámába. Magyarázatot ad Helen lázadására, amitől minden puzzle darab a helyére kerül, és ezzel mélyül a történet is. Nem lehet már rásütni, hogy öncélú kedélyborzolás volt.

És ha végül azzal az érzéssel búcsúzunk is el Helen figurájától, hogy mostantól egy konszolidált párkapcsolat vár rá, amiben lassan úgyis lecseng a szexuális túlfűtöttség időszaka, azért valamit jó lenne hazavinni az ártatlanságából, ahogy a testében jól érezte magát. Mert ez minden lánynak járna.