A botrányfilm, ami szexszimbólumot csinált Sharon Stone-ból, megváltoztatta Hollywood gondolkodását a szexről, és visszacsempészte az erotikát az AIDS-pániktól sújtott Amerika életébe. Huszonöt éve, 1992. július 10-én mutatták be Magyarországon az Elemi ösztönt, az évforduló apropójából leástuk magunkat a filmet övező botrányok, a meghökkentő forgatási sztorik, és a filmszakmai titkok mélyére, hogy összegyűjtsük, amit a filmtörténet legdögösebb ponyvájáról tudni érdemes.

Az Elemi ösztön az a fajta film, amiben minden összejött: feszes volt a forgatókönyv, szellemesek a dialógusok, Paul Verhoeven rendezése pedig olyan bravúros, hogy azzal elterelte a figyelmet a logikai bukfencekről. De ami igazán nagyszerűvé tette a filmet, az a színészek perzselő játéka. Nem a hollywoodi filmben még sosem látott nyíltság, amivel a szexet bemutatták, és nem is az ikonikus lábátrakás, ami miatt az Elemi ösztön-t merevítették ki a legtöbbször a világ összes filmje közül, hanem az, ahogy Michael Douglas a szexuális vágytól megvezetett macsót, Sharon Stone pedig a manipulatív, de ellenállhatatlan szőkét játszotta.

Sharon Stone és Michael Douglas az Elemi ösztön című filmbenForrás: InterCom

Nélkülük csak a közismert sztereotípiákat látnánk: a szétcsúszott zsarut, aki beleszeret a gyanúsítottba, és a csábos femme fatale-t, aki az ujja köré csavarja a férfiakat, hogy megússzon egy gyilkosságot. Nekik köszönhetően viszont a férfi és nő közti örök hatalmi játszma bontakozik ki a történetből, az erotikus szkander, amivel az egyik nem a másik fölébe akar keveredni – és amibe a színészek is belementek a forgatáson.

„Sosem éreztem jól magam a társaságában, és szerintem ő sem az enyémben. De ez a fajta feszélyezettség jót tesz a filmnek” – mondta Sharon Stone, aki azt is elárulta, hogy a forgatáson végig játszott Douglasszel. „Figyeltem őt, a mozdulatait – és provokáltam.”

Sharon Stone-nak manipulálnia kellett a rendezőt, hogy megkapja a szerepet

De kevesen múlt, hogy Sharon Stone nem provokálhatta ki kettejükből ezt az elsöprő szexuális feszültséget. A harmincas évei elején járt, túl egy tucat filmen, de a legnagyobb szerepe Arnold Schwarzenegger felesége volt Az emlékmás-ban, akitől úgy válik el az akciósztár, hogy nemes egyszerűséggel főbe lövi.

Az Elemi ösztön forgatókönyvét már el sem olvasta, mert úgy gondolta, úgysem kapná meg a szerepet, hiszen a rendező és Michael Douglas is egy sztárt akart maga mellé, aki segít eladni a filmet és osztozik vele a kockázaton.

Hiába volt ugyanis népszerű az erotikus thriller zsánere a nyolcvanas évek óta, Hollywoodban akkor sem volt szokás olyan explicit szexjeleneteket forgatni, amilyenekkel az Elemi ösztön-t teletömték. Erre hivatkozva mondta vissza Michelle Pfeiffer, Kim Basinger és Geena Davis is az ajánlatot, és ez lett Sharon Stone szerencséje, amikor pár hónappal később mégis a kezébe vette a forgatókönyvet.

Arnold Schwarzenegger, Sharon Stone és Paul Verhoeven Az emlékmás forgatásánForrás: InterCom

Verhoevent, a rendezőt ismerte már Az emlékmás-ból, és amikor annak a filmnek a repülőgépeken vetített, káromkodásmentes verzióját kellett szinkronizálni, úgy döntött, bedobja magát. Feszes és elegáns koktélruhát vett fel – „buliba megyek a felvétel után”, mondta ártatlan mosollyal –, és hűvösen, kimérten viselkedett.

„Nem akartam, hogy őrültnek nézzen, de el akartam ültetni a fejében a gondolatot, hogy képes vagyok átváltoztatni magam. A férfiakat vizuálisan lehet stimulálni – és ez általában elég szokott lenni. Legalábbis először” – mondta Stone, akinek bevált a terve: Verhoeven behívta egy próbafelvételre.

A színésznő már épp azon gondolkodott, hogy otthagyja a pályát és beiratkozik egy jogi egyetemre, amikor megkapta élete nagy szerepét. „Ne felejtsük el, ez kb. már a tizennyolcadik filmem volt. Sok kötelező kört lefutottam, sok savanyú citromot lenyeltem. Amikor megkaptam ezt a szerepet, azt gondoltam, vagy felforgatok vele mindent, vagy leszegem utána a fejem szégyenemben. Köztes lehetőség nincsen.”

Az igazi Catherine Tramell majdnem megölte a film íróját

Végül nem kellett szégyenkeznie Sharon Stone-nak, de Joe Eszterhasnak sem, aki akkor rekordnak számító hárommillió dollárért adta el a forgatókönyvet. Tizenhárom nap alatt írta meg, de már tíz éve foglalkoztatta a sztori. Fiatalkorában, bűnügyi újságíróként botlott bele egy rendőrbe, akiről az iszákos, drogos, vétlen járókelőket lelövő Nick Currant mintázta.

Sharon Stone és Michael Douglas az Elemi ösztön című filmbenForrás: InterCom

„Találkoztam egy rendőrrel, aki túlságosan szerette a veszélyt. Mindig lövöldözésekbe keveredett. Bizonyos tekintetben remek zsaru volt, viszont azt gyanította az ember, hogy túlságosan is élvezte az egészet. Ahogy Nick Curran is az Elemi ösztön-ben.”

Kicsit sántít a történet, mert Eszterhas először leszbikus rendőrnőnek írta meg Nick Currant, akit annyira izgat a veszély, hogy beleszeret a női Hannibal Lecterbe, de miért akarnánk elrontani egy ilyen jó anekdotát? Pláne, hogy a magyar származású író egy másikat is mesélt arról, aki Catherine Tramell jégcsap-asszonyát inspirálta.

Joe Eszterhas otthonában egy Elemi ösztön- és egy Showgirls-plakát előttForrás: InterCom

„A késő húszas éveimben jártam, amikor felcsíptem egy fiatal go-go táncost Ohióban. Felmentünk a hotelszobámba, és csináltuk, amiért odamentünk. Utána belenyúlt a tárcájába, előhúzott egy pisztolyt, és rámszegezte. „Mondj egy okot, miért ne húzzam meg a ravaszt.” „Nem bántottalak, te akartál idejönni, és ha jól tudom, élvezted, amit az előbb csináltunk.” Mire ő azt felelte, hogy „de a srácok mindig csak ezt akarják velem csinálni, és már belefáradtam.” Sokáig beszélgettünk, mire letette a pisztolyt.”

Van, aki feminista ikonként tekint a jégvágós sorozatgyilkosra

Könnyű meglátni ezt a kiábrándult go-go táncost a férfiakkal játszadozó Catherine-ben, de még könnyebb a leszbikus barátnőjében, Roxyban (Leilani Sarelle), vagy a középkorú barátjában, a családját lemészároló Hazel Dobkinsban. Pszichopaták mindketten, de ebben a kifacsart és ironikus ponyvasztoriban az alól próbáltak így kibújni, amit ők a férfitársadalom elnyomásának láthatnak. Roxy a fiútestvéreivel végzett, mert úgy érezte, elhanyagolja az apja, és az ő borotvájával kasztrálta az ikreket, Dobkins pedig – és ez utalás – az esküvői ajándékba kapott késsel ölte meg a férjét.

Leilani Sarelle az Elemi ösztön című filmbenForrás: InterCom

Sokan soviniszta férfifantáziának tartják az Elemi ösztön-t a rengeteg meztelenkedés, az öncélú szexjelenetek, vagy épp a számító gyilkosnak ábrázolt nők miatt, és részben igazuk lehet. De igazuk van azoknak is, akik feminista ikonnak tekintik Catherine-t, aki nem hajlandó a férfiak szabályai szerint játszani, nem engedi kihasználni magát, és inkább megtanulja, hogyan érvényesülhet a szexualitásával.

Például a filmtörténet egyik leghíresebb jelenetében, amikor kihallgatják a rendőrök Catherine-t a meggyilkolt barátja miatt, de ő nem engedi, hogy zavarba hozzák a szexuális életére vonatkozó kérdésekkel, inkább ő hozza zavarba flörtölésével a rendőröket. „Szórakoztató volt a férfiak viselkedését utánozni a kihallgatás alatt” – meséli Stone. „Catherine viselkedése sokkoló, de azt is mindig sokkolónak tartottam, ha a férfiak így viselkedtek a jelenlétemben. Megmarkolták a golyóikat, kérkedtek a szexualitásukkal, kikiabáltak az autóból, hogy „Hé, csajszi, nem akarsz megházasodni?” Abból mégse csinált senki nagy ügyet.”

Az Elemi ösztön egyszerre szexista és feminista, okos és buta, erotikus és pornográf, de épp ettől a feloldhatatlan ellentéttől olyan izgalmas. Az egész film egy paradoxon, ami ravaszul vetíti egymásra a férfiak vágyait és félelmeit a szőke nőben, aki egyszerre jelképezi a szexualitás non plus ultráját, és a halálos veszélyt.

Freud lett volna az Elemi ösztön leglelkesebb rajongója, ha megéli a premiert, hiszen hollywoodi film ilyen nyíltan még sosem hozta közös nevezőre a halált az orgazmussal, és nem fogalmazta meg ennyire egyértelműen a félelmet, hogy mi történik a férfival, aki már nem tud szexuálisan teljesíteni – vagy egyszerűen csak unalmassá válik a nő szemében.

Sharon Stone és Michael Douglas az Elemi ösztön című filmbenForrás: InterCom

„Ez volt az évszázad dugása” – veti oda Nick Roxy-nak, „mint férfi a férfinak”, miután a leszbikus szerető végigkukkolta az első szeretkezésüket Catherine-nel. Lehet, hogy a közönség szemében tényleg az volt a teljes mellbedobással játszó Sharon Stone alakítása miatt, de a filmben ez inkább önáltatás, amire csak annyit mond a nő: Kezdetnek elég tűrhető. Currannek szüksége van rá, hogy kinyílvánítsa, mekkora dúvad, mert ezzel foglal területet a hatalmi harcban, és bár ideig-óráig talán hatással van a nőre, de nem kerülheti el a végzetét.

Ha ugyanis Catherine az önálló és szexuálisan felszabadult nők kegyetlen szatírája, akkor az exbarátnőjét (kvázi) megerőszakoló rendőr a macsó férfié, aki azt hiszi, megszelidítette a femme fatale-t, és boldogan fognak élni, míg meg nem halnak – és közben mit sem sejt arról, hogy a jégvágó már be van készítve az ágy alá, és csak idő kérdése, melyik orgazmusnál kerül elő onnan. Ironikus a film végén az a happy end, semmi kétség.

Sharon Stone nevetségesnek tartotta a szexjeleneteket

De akár a szexjeleneteken is mosolyoghatunk – Sharon Stone legalábbis ezt tette. „Amikor elolvastam a forgatókönyvet és megláttam a storyboardokat, nevetségesnek találtam a szexjeleneteket. Ki az, aki így szexel? Ismersz olyan nőt, akinek orgazmusa lesz ezektől az anatómiailag lehetetlen pozícióktól? Ráadásul két perc alatt? Ha igen, küldd át hozzám, hadd tanuljak tőle” – viccelődött a színésznő, aki egyszer „a kilencvenes évek vízszintes Fred Astaire-ének és Ginger Rogersének” nevezte Douglasszel magukat a közösülések látványos koreográfiája miatt.

Michael Douglas és Sharon Stone az Elemi ösztön című filmbenForrás: InterCom

„Rá kellett jönnöm, hogy ez az, amit a fiúk akarnak. Megértettem, hogy nem az számít, hogyan és hol érnek a nőhöz, vagy mi mást tesznek vele, ezt látják a legjobbnak, a legszexibbnek. Ez az „évszázad dugása” a macsó férfimentalitás szerint.”

Férfifantázia, tagadhatatlan, de egy tömegfilmről beszélünk, ami azzal keresi a kenyerét, hogy beteljesíti az emberek képzelgéseit, úgyhogy Stone-nak nem volt más választása: gyakorolnia kellett.

Sharon Stone az Elemi ösztön első szexjelenetébenForrás: InterCom

„A sípcsontomon kellett ülnöm, és nemcsak teljesen hátrahajolnom, de anélkül visszahúznom magam, hogy használnám a kezeimet. És közben úgy kell kinéznie, mintha elélveznék” – ecsetelte a forgatás nehézségeit a Playboynak. „Gyakorolnom kellett, hogy megerősítsem a combizmait, és olyan nyúlékony legyek, hogy akár ezerszer is meg tudjuk ismételni a felvételeket.”

A cenzorok viszont inkább kivágatták volna őket

Azért kellett „ezer” verziót csinálni mindegyik jelenetből, mert Verhoeven így akarta kijátszani a korhatár-besorolási bizottságot. Közeli, félközeli és távoli plánokban is felvette a jeleneteket, hogy ha azt kérnék, vegye ki valamelyik jelenetet a filmből, elég legyen csak újravágnia.

Michael Douglas és Sharon Stone az Elemi ösztön című filmbenForrás: InterCom

Verhoeven egy provokatőr lendületével vetette bele magát a forgatásba, és az összes szexjelenetet lerajzolta a producereknek, hogy még véletlenül se legyen kétségük felől, milyen filmet fognak kézhez kapni. Az amerikai filmek egyik nagy tabuját is át akarta hágni, és merev péniszt mutatni, hogy minél autentikusabb legyen a szexjelenet, de nem számolt Michael Douglas szerződésének ún. „pénisz-záradékával”, ami megtiltotta, hogy a sztárt teljesen meztelennek mutassák elölről.

Az MPAA-nek viszont az is sok volt, hogy látszott a feneke, hogy erőszakosan viselkedett az exével, Beth-szel, és valamiért azt is kifogásolták, hogy orális örömökben részesíti Catherine-t. Verhoevennek körülbelül 45 másodpercet kellett kivágnia a filmből, mert szerződés kötelezte rá, hogy R-besorolású („17 év alatt csak szülői felügyettel ajánlott”) filmet szállítson le a stúdiónak, mert az NC-17-besorolású (azaz „csak felnőttek számára ajánlott”) filmeket sok amerikai mozi nem volt hajlandó levetíteni, és a legtöbb újságban nem lehetett őket reklámozni.

A rendezője szerint értelmetlen az Elemi ösztön, de zseniális

Pár évvel később így nyilatkozott Verhoeven az Elemi ösztön-ről: „Szerintem nagyszerű film. Értelme viszont nincs, hiszen arról szól, hogy egy nő megöl embereket orgazmus közben, mert kíváncsi, hogy megússza-e. Ez egy idióta alapötlet. A film nem túl valószerű, de a legtöbb thriller nem az. Művészi és szakmai szempontból viszont kifejezetten jól sikerült.”

Jeanne Tripplehorn, Sharon Stone, Michael Douglas és Paul Verhoeven az 1992-es cannes-i filmfesztiválon, ahol az Elemi ösztön volt a nyitófilmForrás: AFP

Igazat kell adnunk neki, mert a történet logikája hiányosabb, mint Stone öltözéke a kihallgatáskor. Eszterhas nem vesz tudomást arról, hogy a DNS-e alapján pillanatok alatt azonosítaná a gyilkost a rendőrség (a kilencvenes években ez a módszer már bevett része volt a nyomozásnak), és több ponton is önkényesen gördíti tovább a cselekményt. Ha Nick felismeri Catherine frissen kinyomtatott könyvéből, hogy mi fog történni a partnerével és ezáltal arra is rájön, ki a gyilkos, miért lövi le mégis Beth-t, amikor Gus után rohan?

Másrészről viszont annyira agyafúrt az Elemi ösztön, hogy a korabeli közönség nem is tudta eldönteni, ki a gyilkos. A kérdés csak azután tisztázódott, hogy az alkotók az interjúkban leleplezték a tettest. A zavarodottság persze nem véletlen, hiszen Joe Eszterhas volt annyira pimasz, hogy két lehetséges magyarázatot, két eltérő befejezést illesszen a film végére.

Az Elemi ösztön utolsó képkockájaForrás: InterCom

Megadta a lehetőséget a nézőnek, hogy válasszon a potenciális gyilkosok között, még akkor is, ha az utolsó snitten – és Catherine új regényében – megadta a kulcsot a megoldáshoz. De mire eljutunk odáig, hogy lezárja a filmet, olyan sok nyomot hagyott mindkét olvasathoz, hogy elülteti a gyanút: talán nem minden gyilkosságot ugyanaz az ember követte el.

Sharon Stone nemcsak ördögi volt a filmben, hanem maga az Ördög

Mint mindenkinek, Verhoevennek is megvan a maga válasza. Szerinte Catherine volt a gyilkos, de fontosnak tartotta, hogy ezt ne lehessen egyértelműen eldönteni, ahogy Az emlékmás-ban sem teljesen világos, hogy Schwarzenegger képzeletében jártunk, vagy a valóságban.

Sharon Stone az Elemi ösztön című filmbenForrás: InterCom

„Rendezőként tisztáztam, hogy ez a kérdés tisztázatlan. Ez csak az én személyes véleményem, de én az ördögnek láttam Catherine Tramellt. Számomra csak akkor van értelme a történetnek, ha Catherine a Sátán. Különben a sztori nevetséges lenne. A film későbbi részeiben olyasmikről tud, amikről másképp nem tudhatna. Bár megtervezhette a dolgokat, de nem olyan módon, ahogy végül megvalósulnak, amikor meghal Nick partnere, és Nick megöli a pszichológusnőt. Ez Catherine csapdája volt, de annyira valószínűtlen az egész, hogy csak akkor történhetnek így a dolgok, ha ő a Sátán.”

Hogy hogyan jutott Paul Verhoeven erre a magyarázatra? Kerülőúton.

Az előkészületek során annyira összekülönbözött Eszterhassal, hogy az író és Irvin Winkler, a producer otthagyta a filmet. A rendező teljesen nyíltan akart ábrázolni minden szexjelenetet, és egy leszbikus affért is bevett volna a filmbe, Eszterhas viszont úgy vélte, a pszichológiai játszma a lényeg, és a szexet finoman kéne bemutatni. Ráadásul Michael Douglas is közbeszólt, aki régi vágású mozisztár volt, és régi vágású filmet akart: olyat, amiben a végén lelövi a gonosz nőt, és megváltja az alkoholista karakterét. A rendező és a filmsztár egyetértett, az író nem.

Michael Douglas az Elemi ösztön című filmbenForrás: InterCom

Három hónap múlva viszont meggondolta magát Verhoeven, miután rájött, hogy csak úgy működik a film, ahogy Eszterhas megírta. Bocsánatot kért nyilvánosan, és azt nyilatkozta, rájött, miről szól a film: a jó és a gonosz harcáról. Szép gesztus volt a részéről, hogy beismerte a tévedését, de egy kérdést nem tisztázott: mégis, ki a jó ebben a filmben?

Sharon Stone nem tudta, mit villant a kihallgatásjelenetben

A rendező érdemeit ettől függetlenül nem lehet elvitatni. Jan de Bont operatőrrel ők teremtették meg a film érzéki, enyhén álomszerű stílusát a neonfényben izzadó éjszakával, a folyamatosan kóborló kamerával, és az árnyékokkal, amik, mint minden jó noirban, szétszabdalják az embereket.

Sharon Stone és Michael Douglas az Elemi ösztön című filmbenForrás: InterCom

A híres kihallgatásjelenetet is csodálatosan stilizálták, „a színes világítással szinte olyan lett, mint egy Mondrian-festmény. És a kék fény, ami a padlóból sugárzott, szinte csábító volt. A nő annyira összeszedett, mintha egy színpadon ülne, míg a kihallgatók a sötétben figyelnek, mintha börtönben lennének. Felborultak a szerepek: a férfiak raboskodnak, és a nő uralja őket” – mondta de Bont.

A játszmázás része az is, amikor Sharon Stone keresztbeteszi a lábát, és megmutatja, mit gondol az alsónemű-viselésről. Az ötlet Verhoevené volt, akinek egy egyetemi emléke ugrott be a forgatáson. „Volt egy nő a baráti társaságban, aki gyakran úgy jött el a bulikba, hogy nem viselt alsóneműt. A barátom megrökönyödött: „Ez szörnyű! Tudnia kéne, hogy így mindenki láthatja.” Úgyhogy odasétált hozzá, és megkérdezte: „Tudod, hogy amikor szétnyitod a lábaidat, mindenki beláthat közéjük?” „Hát persze, hogy tudom. Ezért csinálom. Hülye vagy?”

Sharon Stone legendás lábkeresztezése az Elemi ösztön című filmbenForrás: InterCom

A rendező megkérte Stone-t, hogy kövesse ő is a példáját, mert attól hatásosabb lenne a jelenet, és az alsóneműje se verné vissza akkor a fényt a kamerába. A színésznő belement, és amikor visszanézte a felvételt a muszteren, úgy gondolta: nem fog látszani belőle semmi. Csak az első tesztvetítésen jött rá, hogy de, nagyon is látszik, és dühében állítólag felpofozta a rendezőt. Aztán belátta, hogy tökéletesen működik a villantás, és közös megegyezéssel bennemaradt a filmben.

A meleg közösséget felháborította a film

Akikkel viszont semmilyen módon nem sikerült megegyeznie a rendezőnek, az a San Franciscó-i meleg érdekképviseleti csoport volt, akiket zavart, hogy megint „a Leszbikus” lesz a gyilkos egy krimiben. Az Elemi ösztön-t jó apropónak tartották, hogy tiltakozzanak a melegek – valóban – egyoldalú ábrázolása ellen. Más kérdés, hogy rossz filmet választottak az ügyükhöz, hiszen az Elemi ösztön egyáltalán nem melegellenes, csak egy cinikus film, ami mindenkit kedvezőtlen színben tüntet fel.

Leilani Sarelle és Sharon Stone az Elemi ösztön című filmbenForrás: InterCom

A filmesek leültek tárgyalni az aktivistákkal. Verhoeven azzal védte a filmet, hogy „ebben melegnek lenni nem nagy dolog. A film a melegek mellett áll, mert kezdettől fogva elfogadott, hogy két lány együtt van. Ez nem téma a filmben, ami épp annak a jele, hogy felnőttek módjára kezeljük a dolgot.”

De nem győzött meg senkit az érveivel. Az aktivisták azt szerették volna, hogy cseréljék fel a szerepeket, legyen a nő a detektív, a férfi pedig a gyilkos, és változtassanak néhány pábeszéden. Eszterhas át is írt pár dialógust, de Verhoeven nem engedett, a konfliktus pedig elfajult: a tüntetők hangzavarral próbálták akadályozni a forgatást, elvágták a kábeleket, és „Catherine tette!” táblákkal vonultak fel, hogy lelőjjék a film befejezését.

Elemi ösztön-ellenes hirdetésekForrás: Origo

„Sok feszültséget okozott ez a színészek között, mert azt hitték, hogy valami rosszat és mocskosat csinálnak, amit szégyellni kell. Michael [Douglas] elhitte, hogy valami rossz dolgot csinál” – mondta Jan de Bont operatőr.

De hiába vonultak ki a tüntetők a mozikhoz is a spoileres transzparensekkel, csak ingyenreklámot biztosítottak a filmnek, és a cenzúrabizottsággal ellentétben nem tudtak változtatni az Elemi ösztön-ön. De hosszú távon elérték a céljukat: Hollywood az évek során egyre érzékenyebben és többoldalúan mutatta be a másságot.

Sharon Stone-t a meztelenkedésnél jobban megviselte a gyilkolás

Nem volt könnyű menet az Elemi ösztön forgatása a színésznő számára, aki kényelmetlenül érezte magát meztelenül, de még jobban zavarta az, hogy brutálisan meggyilkolt valakit a filmben. „Sokkal jobban nyugtalanít, hogy az embereket inkább az érdekli, hogy meztelen vagy meleg vagyok a filmben, mint hogy egy kicseszett sorozatgyilkos vagyok-e. Elnézést, de hol van az eszetek, emberek?”

Stone-t „elmondhatatlanul traumatizálta”, amikor megölte a szexpartnerét a jégvágóval. Sokáig rémálmai voltak tőle, és a forgatáson a barátnője segítségét kérte, hogy ne akadjon ki teljesen. „Megkértem a legjobb barátomat, hogy feküdjön le az ágy mellé, amíg azt a jelenetet forgattuk, és meséljen nekem vicceket. Egy mentős is ott volt egy oxigénmaszkkal, mert úgy éreztem, el fogok ájulni.”

Verhoeven sajátos módját választotta annak, hogy a megfelelő hangulatba hozza a színésznőt, kiabált vele, mint egy őrült, és „a szart is kiverte belőle” Stone szerint, mire ráérzett végre a szenvedélyre, és a gyilkos ordításra, amivel bevégezte a szexpartnerét. Azt kérte, kapcsolják le a villanyt, és amikor megcsinálta a jelenetet, Verhoeven annyira elámult, hogy „egy tollal is lelökhetted volna a székéről”.

Sharon Stone az Elemi ösztön című filmbenForrás: InterCom

A Sharon Stone alatt fekvő Bill Cable már nem volt ennyire elragadtatva, ugyanis a színésznő annyira belejött a szerepébe, hogy nemcsak a vérzacskókat ütötte át a jégvágóval, hanem a színész bőrét is, így aztán Cable-nek nem kellett megjátszania, hogy ordít a fájdalomtól. Komolyabb baja szerencsére nem esett, de a hegek megmaradtak mementónak arról, hogy milyen ágyba bújni az intelligens, szellemes és félelmetesen szép Catherine Tramell-lel.

Ha még mindig nem elégítette ki a kíváncsiságát, lapozzon a következő oldalra, és tíz további érdekességet tudhat meg az Elemi ösztönről!