Nincs egységes atomenergiai szabályozás az EU-ban

Az unió villamosenergia termelésében a nukleáris energia jelentős súlyt képvisel: a tavaly a felhasznált villamosenergia 33,2 százalékát atomerőművekben termelték. Magyarországon ez az arány közel 40 százalék, a csatlakozó államok összességében pedig 17,1 százalék körüli.

Az EU-ban nincs egységes szabályozás sem a biztonsági kérdésekben, sem a nukleáris hulladékok elhelyezésénél és az atomerőművek leszerelésének finanszírozásánál. Az EU még csak most dolgozza ki, és a tervek szerint 2005-re készíti el ajánlásait a tagországok atomenergiaipari szereplői számára. A fő törekvés az iparág átláthatóságának növelése és az, hogy minden nukleáris létesítményre legyen leszerelési stratégia.

A készülő irányelvek ellen az EU jelenlegi tagjai közül többen élénken tiltakoznak, attól tartva, hogy ezzel csorbulna a nemzeti nukleáris hatóságok szerepe. Az atomenergia biztonságát nemzetközi szinten most csak a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) felügyeli, de csak nemzeti kérésre. A NAÜ elsődleges feladata a nukleáris energia békés célú felhasználásának ellenőrzése. A NAÜ biztonsági ajánlásai általános jellegűek. Az EU ennél szigorúbb szabályozást, teljes átláthatóságot szeretne tagállamai esetében.

Hogy milyen kritériumrendszert dolgoz ki az unió erre illetékes szervezete, még nem tudni, így azt sem, hogy a magyar atomenergetikára milyen feladatok várnak még. Annyi bizonyos, hogy Magyarország a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ajánlásaihoz képest pontosabb követelményeket fogalmazott meg. A NAÜ ajánlásainak teljesítéséhez csak néhány változtatást, például az új biztonsági besorolási fogalmakat kell figyelembe venni. A biztonság mellett a másik nagy kihívás az atomerőművek leszerelésének és a keletkező nukleáris hulladék elhelyezésének kérdése.

Paks 20 év után kezdte meg leszerelési alapjának feltöltését

Magyarországon nem csak a paksi atomerőmű, hanem a Budapesti Műszaki Egyetem oktató, illetve a KFKI kutató reaktorának leszereléséről és nukleáris hulladékának kezeléséről, végleges elhelyezéséről is kell gondoskodni. A nem központi költségvetési szervezetek üzemeltetésében lévő atomreaktorok leszerelésének és a nukleáris hulladék végleges elhelyezésének költségét a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap állja. Az alap feltöltését csak a paksi atomerőmű üzembe állítása után több mint 20 évvel, 1998-ban kezdték meg. Más európai országokban ez már az üzemelés kezdetén megtörtént, vagy egy összegben helyezték el a pénzt, figyelembe véve a várható kiadásokat.

Egy-egy atomerőművi blokk élettartama 30-50 év. Leszerelésének, valamint a nukleáris hulladék elhelyezésének költségét egyes országokban 100-110 évre tervezik. A Paksi Atomerőmű leszerelésének, a nukleáris hulladék kezelésének és végleges elhelyezésének költsége jelenértéken számolva 2110-ig közel 300 milliárd forint. Ebben még nem szerepel a paksi négy blokk üzemidejének 20 évvel történő esetleges meghosszabbítása.

A nukleáris pénzügyi alapot Magyarországon az államkincstár kezeli. Ebbe például az idén több mint 21 milliárd forintot fizetnek be a nukleáris létesítményt üzemeltetők, döntően a Paksi Atomerőmű Rt., és közel 10 milliárd forintot költenek el belőle. Az EU-ban nincs egységes forma az alap feltöltésére: az egyik legnagyobb atomenergia kapacitással rendelkező Németországban például a termelők és szolgáltatók közösen hoztak létre ilyen alapokat, élvezve az ehhez kapcsolódó nyereségadó kedvezményt. Ugyanakkor az alapban lévő pénzeszközöket a német szabályozás szerint szabadon forgathatják. Igaz, az alapok fizetési garanciát vállalnak egymásnak.