Egyetlen magánkórházat sem bír el ez az ország

2013.06.28. 09:10

Kovács Gábor befektető megelőzte a korát, amikor azt gondolta, hogy jó üzlet a magánkórház. Tizenöt év veszteség után világos, hogy Magyarország erre még nem áll készen. Az emberek inkább választják a hálapénzt.

Szerdán kiderült, hogy az ország egyetlen teljes körű szolgáltatást nyújtó magánkórháza eladja Telkiben lévő épületét, és megszünteti a fekvőbeteg-ellátást. A Telki Kórház esete kiválóan mutatja azt, hogy a magyar magánegészségügy fejlődését  egyelőre az orvosok (és a mögöttük álló befektetők) jobban akarják, mint a betegek. Egy komplett magánkórháznak még a Budai-hegység lábánál, Budapesttől 15 kilométerre sincs megfelelő méretű felvevőpiaca.

Pedig Telkihez hasonló intézmény gyakorlatilag nincs Magyarországon, ez volt az első és eddigi egyetlen teljes értékű magánkórház. "Akkorák voltunk, mint egy kisebb vidéki intézmény, csak a legkomplikáltabb műtéteket nem tudtuk elvégezni, ezen kívül teljes körű volt a szolgáltatás" - mondja Molnár Júlia igazgató, aki szerint "egyértelmű, hogy a költségszerkezetük rendben van, a bevételek hiányoznak".

Évi 400 millió veszteség

A Telki Kórház Kft. a publikus adatok szerint évente több százmillió forint veszteséget termelt vállalkozó tulajdonosának, Kovács Gábor egykori bankárnak, később befektető üzletembernek, többek között a Kogart alapító tulajdonosának. Ezt a jelek szerint eddig tűrte, de mivel semmi jel nem mutat arra, hogy a magyar egészségügy szerkezete számára előnyös módon változna, 15 év próbálkozás és várakozás után bezárja az intézményt.

Sosem volt még nyereséges a Telki Kórház.Forrás: Origo

Az egészségügy hazai finanszírozási és a szabályozási környezete ugyanis nem teszi lehetővé egy magánkórház rentábilis működtetését. A magánegészségügy ugyan látszólag fejlődik, időről időre nyílnak magánrendelők és kisebb klinikák, ám ezek vagy egy-egy jó nevű szakorvosnak az állami rendszerből - betegkörrel együtt - kiszervezett egységei, vagy elsősorban a foglalkozás-egészségügyi vizsgálatokra koncentráló intézmények (azaz céges megrendelőik vannak).

A vállalatoknak ugyanis kötelező bizonyos vizsgálatokra elküldeni az alkalmazottaikat, és mivel ez a piac szabad, viszonylag átlátható, így lehet rá üzleti modellt építeni.

Nőgyógyászati vizsgálatra jó, gyomorműtétre nem

A cégektől független, egyéni és teljes körű magán-egészségügyi ellátás azonban egyelőre nem életképes, ezt néhány példán viszonylag könnyű belátni. Egy nőgyógyászati vizsgálat 20 ezer forintba kerül a Telki Kórházban. Az intézet a budai hegyek lábánál, szép természeti környezetben fekszik, magas színvonalat képvisel, de üzleti értelemben sem véletlen a pozicionálása. A környéken az átlagnál nyilvánvalóan magasabb azoknak a pácienseknek az aránya, akik könnyebben ki tudják fizetni a vizsgálatokat.

Az állami intézményekben többnyire nem ilyen szép a környezet és a körítés, de az ellátás ingyenes, helyesebben a befizetett adó fejében végzik a szolgáltatást. Ugyanakkor hálapénzt is szokás adni az orvosnak, ez az összeg pedig jelentősen csökkentheti azt a pénzügyi különbséget, amelyet a beteg a két, egymástól eltérő üzleti modell között tapasztal. Telkinek tehát főként a járóbeteg-ellátásban és kisebb beavatkozások esetében van esélye arra, hogy pácienseket csábítson át az állami rendszerből.

Ha azonban gyomorműtétet kell végezni, egészen más a helyzet. Telkiben ez közel 1 millió forintba kerül, ám ismeretséggel és/vagy hálapénzzel az állami kórházban is elérhetők a legjobb magyar orvosok szolgáltatásai. Sok állami intézményben van ma már külön fizetős, szállodaszerű elhelyezés is, amely színvonalban még mindig csak alulról közelít a magánkórházhoz, de az ár-érték arány így is felborul. Ebben az esetben a legtöbb betegnél egyértelműen Telki áll vesztésre.

Drágák a műtétek, de nincs hálapénz.Forrás: Telki kórház

A magánmodell ellen azonban a legerősebben az úgynevezett keresztfinanszírozás hiánya dolgozik. Vagyis az a körülmény, hogy a magánkórházba a beteg nem tudja átvinni azt a pénzt, amelyet az Országos Egészségbiztosítási Pénztár az ő kezelésére fordítana. Az állami kórházak így kvázi monopóliumhelyzetben vannak, a magánkórház pedig nem tudja olcsóbban adni a szolgáltatásait.

Kezdetleges a magánbiztosítási rendszer is. Az egészségbiztosítások ugyan fejlődnek, egyre több biztosító lát fantáziát a piacra lépésben, de olyan módozat, amely havidíjakra terítené szét a drága - akár magánkórházban kérhető - beavatkozások költségeit, és megosztaná a kockázatviselést a betegek között, ma még nincs.