A helyzet tisztázásához célszerű áttekinteni azokat a szempontokat, amelyek segítik a cégeket a tényleges jogviszonynak megfelelő helyes szerződés megkötésében, majd az annak megfelelő eljárásban – hívta fel a figyelmet dr. Solt István, a Bán és Karika Ügyvédi Társulás szakértője.
A hivatalok persze nem ok nélkül vizsgálják, hogy az adott tevékenységet milyen jogviszony keretében látják el a cégnél, hiszen számottevő különbségek adódnak a jogviszonyhoz kapcsolódó közterhekben. Az ellenőrzés célja, hogy jogszabályi felhatalmazás alapján elvégezzék a jogviszony minősítését annak megállapítása érdekében, hogy megfelelő módon és mértékben került-e sor a kapcsolódó közterhek megállapítására és megfizetésére.
„Alapvető szabály, hogy egy adott jogviszony minősítésénél a hatóságok nem a szerződés címét és szövegét tekintik irányadónak, hanem
a jogviszony tényleges tartalmát vizsgálják és vetik össze a hozzá kapcsolódóan alkalmazott közteher-megállapítási, -bevallási és -megfizetési gyakorlattal"
– mondta el dr. Solt István.
A vizsgálat során irányadó szempontokat korábban egy irányelvben rögzítették, amely szempontok az irányelv hatályon kívül helyezése ellenére tovább élnek a gyakorlatban, változatlanul kijelölve a vizsgálat kereteit.
A hatósági ellenőrzés során az eljáró hatóságok a foglalkoztatás tényleges körülményeinek és az eljárás lefolytatásához szükséges iratok vizsgálatát korábban elsődleges és másodlagos minősítő jegyek alapján végezték el.
Az elsődleges minősítő jegyek önmagukban meghatározóak lehettek a jogviszony munkaviszonnyá minősítése szempontjából.
A tényként való megállapításuk egyértelműen munkaviszony fennállására utalt, függetlenül a jogviszony alapjául szolgáló szerződés címétől és szövegétől.
Elsődleges minősítő jegyek
A másodlagos minősítő jegyek az elsődleges minősítő jegyekkel szemben önmagukban nem feltétlenül meghatározóak, sokszor csak más jegyekkel együttesen eredményezhették a jogviszony munkaviszonnyá történő minősítését, ezek ugyanis más, például a kata adózás alá tartozó megbízási jogviszonyt is jellemezhetnek, noha a munkaviszonyhoz viszonyítva általában jelentősen korlátozottan. A másodlagos minősítő jegyek emellett a kétséges esetekben segítették a hatóságokat a tényállás egyértelmű megállapításában.
Másodlagos minősítő jegyek
„A minősítő jegyek mentén történő vizsgálat ma is sajátja a munkaügyi hatóságnak, az adóhatóság azonban
a vizsgálat lefolytatására a kata szabályait rögzítő törvény rendelkezéseit köteles alkalmazni"
– hangsúlyozza a szakértő.
A jogszabály értelmében az adózás rendjéről szóló törvény szerinti adózó (az egyéni vállalkozónak nem minősülő magányszemélyek és a kata alanyai, azaz a kisadózók kivételével) évente kötelesek adatot szolgáltatni az adóhatóság részére azokról a velük jogviszonyban álló kisadózókról, akik részükre egymillió forintot meghaladó összegben állítottak ki számlát. Az ilyen
kisadózóknál az adóhatóság az ellenkező bizonyításáig vélelmezi, hogy az adatszolgáltatási kötelezettséggel érintett adózó és a kisadózó között munkaviszony jött létre.
A vélelem az adóhatóság ellenőrzése keretében dönthető meg, amely ellenőrzés során az adóhatóság elvégzi a jogviszony tényleges tartalmának vizsgálatát és minősítését.
Az adóhatóságnak a vélelmet akkor kell megdőltnek tekintenie, és ezzel megállapítania, hogy az adatszolgáltatásra kötelezett adózó és a kisadózó között az éven belüli pénzforgalom mértéke ellenére
nem munkaviszony jött létre, ha ellenőrzése során megállapítja, hogy a kötelezően vizsgálandó, jogszabályban meghatározott alábbi körülmények közül egynél több megvalósul.
A vizsgálandó körülmények, amelyek átfedést mutatnak a korábban irányelvben rögzített minősítő jegyekkel, a következők:
A fentiek alapján tehát, ha például egy kata hatálya alatt tevékenykedő grafikus az egyik ügyfelének az adott naptári éven belül egymillió forintot meghaladó összegben állít ki számlát, de az adóhatóság az ellenőrzése során megállapítja, hogy a grafikus a tevékenységét a saját otthonában végzi, és sem az érintett ügyfelétől, sem más ügyfelétől származó bevétele nem haladja meg a naptári évi bevételének 50 százalékát. Vagy meghaladja ugyan, de a saját otthonában dolgozó grafikus a megbízásokat a saját eszközeinek és anyagainak a felhasználásával végzi, akkor megállapítható, hogy
a vizsgálandó körülmények közül legalább kettő megvalósult, így a felek közötti jogviszony nem minősíthető munkaviszonynak.
Megjegyzendő, hogy ezeknek a jogszabályban meghatározott körülményeknek a vizsgálata irányadó az adóhatóság számára olyan, a jogviszony minősítésére is kiterjedő ellenőrzések során is, amelyeket olyan kisadózókkal szemben folytat, akik kapcsán az adózókat nem terheli az adatszolgáltatási kötelezettség.
„Amennyiben a hatóságok a fenti minősítő jegyek vagy a vélelem megdöntésére szolgáló körülmények alapján vizsgálatuk eredményeképpen arra a megállapításra jutnak, hogy a felek jogviszonya a szerződés szövege szerint megnevezett jogviszonytól eltérő, más típusú jogviszony, tipikusan munkaviszony tartalmi elemeit foglalja magában, illetve a vélelem nem dől meg,
a megkötött szerződést színleltnek minősítik"
– magyarázza dr. Solt István.
Ilyen esetben a jogviszonyt az általa leplezett szerződés alapján ítélik meg, és alkalmazzák az annak megfelelő jogkövetkezményeket, ideértve a színleléssel okozott költségvetési hiány megtérítésére való kötelezést és a hiány előidézéséhez kapcsolódó szankciók alkalmazását is.