Róma, 2017. március 24.
1957. március 25-én a római Capitoliumi Múzeumok egyik palotájában, a Horatiusok és Curiatiusok termében készített kép, amelyen Umberto Tupini akkori római polgármester Franciaország, Németország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg képviselői előtt beszél az Európai Unió elődjét, az Európai Gazdasági Közösséget, a Közös Piacot létrehozó szerződés ünnepélyes aláírásán. Az EU vezetői 2017. március 25-én Rómában megemlékeznek a Római Szerződés aláírásának 60. évfordulójáról. (MTI/AP)
Vágólapra másolva!
A római szerződés 60. évfordulója alkalmából a közös európai valuta eddigi teljesítménye is mérlegre került. A közös piachoz közös pénz, ahhoz pedig közös költségvetési politika tartozna, ezt azonban politikai okok miatt nem sikerült megvalósítani. Az eurózónából mára vállaltan kétsebességű valutaövezet lett, amelynek bővítése jelenleg nincs is napirenden, a belépni szándékozók ugyanis elfogytak. Több uniós tagállam teljesíti az euró feltételeit, mégis vonakodnak feladni az önálló monetáris politikájukat.
Az utóbbi két évben jelentősen csökkent az euró támogatottsága az euróövezeten belül: a legnagyobb visszaesést Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában, Görögországban, Cipruson és Lettországban mérte az Eurobarometer.
Olyan tagállamokban is népszerűtlenebb lett a közös európai valuta, ahol korábban egyértelműen magas volt a támogatottság
- Írország, Málta, Litvánia és Ausztria kivételével mindenhol csökkenés tapasztalható. Sőt Cipruson, Olaszországban és Lettországban a lakosságnak már csak a 40-42 százaléka pártolja az eurót, eközben a legnagyobb mértékben Írországban, Luxemburgban, Ausztriában, Finnországban és Németországban tartja magát az euró elfogadottsága.
A Római Szerződés aláírása 1957. március 25-én a római Capitoliumi Múzeumok egyik palotájában, Franciaország, Németország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg képviselőinek részvételével Forrás: MTI/AP/-------------------
A népszerűtlenség oka egyrészt a kétsebességű Európa elvében rejlik, amelyet Németország ma már nyíltan is hangoztat. Az euróval jól járó úgynevezett "magállamok" lakossága ma már egyre inkább úgy látja, hogy
a stagnáló gazdaságú, magas államadóssággal küszködő déli államokat nem szeretnék a továbbiakban is közpénzből (állampapír-vásárlással) megmenteni, elvégre a válság óta már eltelt nyolc év.
Másrészt, a perifériára szorult tagállamokban úgy érzik sokan, hogy a gazdasági fejlődésük lelassulásának hátterében az euró bevezetése áll.
A két részre szakadást és a lemaradást leginkább
Olaszország példájával szokták szemléltetni, ahol az egy főre eső GDP ma már azt a szintet sem éri el, mint a közös valuta bevezetésekor, a lecsúszás mértéke hét százalék. Ehhez képest Németországban a növekedés 17 százalék volt 2001-től,
de a nyertesek között találjuk Ausztriát, Írországot, Hollandiát és Belgiumot is.
A Maastricht-i Szerződés aláírása 1992-ben Forrás: ec.europa.eu
Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter a napokban úgy nyilatkozott, hogy
az európai föderalizmus hívei a több sebességű Európát támogatják,
és azok, akik lassabban fejlődnek, a szorosabb együttműködés mellett követhetik a gyorsabban haladó tagállamokat. Arra is kitért, hogy a nagyobb pénzügyi fegyelem érdekében egy Európai Valutaalapot kellene létrehozni a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) hasonló működési renddel.
Nincs tolongás a tagságért
Mindenesetre az utóbbi évek tapasztalatai azokat az uniós tagállamokat is visszariasztották az eurótól, amelyek már készek lennének bevezetni a közös valutát. A legfejlettebb Csehország már tavaly közölte, hogy egyelőre nem szeretne az eurózóna részese lenni, és nem határoz meg céldátumot az euró bevezetésére. A lengyel kormány tavaly szüntette meg a belépési teendőkért felelős kormánybiztosi posztot, Magyarország pedig szintén nem jelölt ki csatlakozási céldátumot.
Paolo Gentiloni olasz miniszterelnök, Angela Merkel német kancellár, Francois Hollande francia elnök és Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök sajtóértekezlete a versailles-i kastélyban 2017. március 6-án. Forrás: MTI/EPA/Etienne Laurent
Elemzők szerint az új belépőket az is visszatartja, hogy alapvető kérdéseket nem sikerült tisztázni az euróövezetben. A tagállamok a mai napig nem jutottak dűlőre a bankokban elhelyezett betétek garantálásától kezdve az európai mentőalap működésének feltételrendszeréig.
A valutazónán belüli gazdasági kockázatok vállalásának megosztását sem tisztázták, és a különböző érdekek miatt ez egyelőre nem is várható.
Az euróövezet szükséges reformjait 2008 óta halogatják,
a válság hozta ugyanis felszínre a szerkezeti gondok javát, de ezekből csak a bankfelügyelet kérdésében sikerült érdemi és egyértelmű előrelépést produkálni.
Továbbra sincs megállapodás a görög mentőcsomagokat illetően sem, miközben az országgal kapcsolatban az Európai Bizottság összes előrejelzése megbukott.
A Római Szerződés 60. évfordulójára emlékező transzparens a brüsszeli bizottság székházán Forrás: Picture-Alliance/AFP/usage worldwide/Wiktor Dabkowski
A valutaövezeten belüli széthúzás miatt ma már az IMF sem hajlandó az eurózónával együtt beszállni egy újabb mentőprogramba, de ez csak egy probléma a sok közül.
Elemzők szerint
a német választások előtt biztosan nem kerülnek napirendre ezek az ügyek, a választópolgárok jelentős része ugyanis semmiféle engedményt nem akar tenni a perifériára szorult tagoknak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre 
