A mechanikus órák ideje még nem járt le

2018.01.08. 17:56

A 21. században minden a digitalizáció körül forog, azonban az órák piacán pont az ellenkező tendencia figyelhető meg. A mechanikus órák több évtized után tértek vissza, és mára a luxus és az elegancia jelképeivé váltak.

George Daniels a hetvenes években megalkotta a koaxiális gátszerkezetű mechanikus órákat, találmányát a kvarcórák térnyerése ösztönözte. „Be akarta bizonyítani, hogy a mechanikus órák is vannak olyan jók, mint digitális társaik, sőt, sokkal jobbak, mivel nincs szükség a működésükhöz elemre” – nyilatkozta Norma Buchanan, az American Time magazin újságírója, aki még 1999-ben készített interjút Daniels-el.

Ennek ellenére a mechanikus órák kora leáldozott, és egy teljes iparág vélte úgy, hogy nincs már jövő ebben a szegmensben – kivéve Danielst.

Philippe Patek karóraForrás: Monaco Legend Auctions

1978-ban Osvaldo Patrizzi, a Galerie d'Horlogerie Ancienne társalapítója lett figyelmes arra, hogy aukciós házának vevői előszeretettel vásárolnak régi, mechanikus zseb-, illetve karórákat. Az első ilyen aukción egy Patek Philippe óra több mint 6 ezer svájci frankért kelt el, míg a második aukción szintén egy Patek Philippe döntött rekordot, 18 ezer svájci frankért.

A mechanikus órák iránti keresletre pedig felfigyeltek az olyan, nagy múltú aukciós házak is, mint a Christie's vagy a Sotheby's.

Egy évvel később, a Patek Philippe is nagy lépésre szánta el magát: a cég fennállásának 150-dik évfordulójára ugyanis nem népszerű kvarcórát kívántak készíteni, hanem egy igazi régi vágású mechanikus zsebórát – a tervezési cél pedig az volt, hogy felülmúlják a cég Graves nevű 1932-es termékét, amely a világ legösszetettebb karórájának számított.

Patek Philippe Graves, 1932Forrás: AFP/Fabrice Coffrini

Az 1980-as évekre a kvarcórák iránti kereslet csökkent, míg a mechanikus órák eladásai magasra szöktek, köszönhetően a kor öt órakészítő vállalkozásának – Patek Philippe, Rolex, Cartier, Vacheron Constantin, és Audemars Piguet. De a mechanikus órák reneszánsza az évtized közepén jött el igazán, hála az olaszországi órakedvelőknek. Majd 1987-ben napvilágot látott az első magazin, amit már kifejezetten az óráknak szenteltek. Magyarországon is fellelhetőek ma már hasonló kiadványok, például az Óramagazin.

1988-ban a svájci órakészítők 17 százalékos növekedést produkáltak.

Egy évvel később debütált a Patek Philippe órája, a Calibre 89, aminek sikerült túlszárnyalnia az 1932-ben megalkotott remeket. Ez a különleges darab 3,17 millió dolláros áron kelt el a cég saját aukcióján, aminek összbevétele 15,2 millió dollár volt.

1990-ben a mechanikus órák exportja már 44 százalékkal nőtt két év alatt, elérve az 1,5 milliárd dollárt.

A Calibre 89 sikere új szegmenst indított az órák piacán, amely a mechanikus szerkezet bonyolultságával hívta fel magára a figyelmet. 1993-ben az IWC megalkotta a legösszetettebb óráját, és 150 ezer dollárért kínálta. Hónapokkal később már 350 vevő jelentkezett a különlegességre, annak ellenére, hogy akár hét évet is várniuk kellett az elkészültére. 1990-ben a Blancpain is kijött a maga bonyolult óraművével, amiből évente csupán öt készült, és 600 ezer dollárért lehet hozzájutni, de szinte azonnal elfogyott már elővételben.

Patek Philippe Calibre 89Forrás: AFP/Fabrice Coffrini

A 21. században a mechanikus órák, és az ezeket gyártó vállalkozások virágkorukat élik. 2000-ben a mechanikus órák a teljes iparág 48 százalékát tették ki – majdnem annyit, mint a kvarcórák –, és évente 2,5 millió darab kelt el belőlük.

2016-ban a svájci óraexport 27 százaléka (majdnem hét millió darab) mechanikus óra volt.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK