Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Akkurátus magyar neve a mai napig nincs, a legtöbben talán az imént jelzett módon ismerik a Slinky-t. Ez utóbbi viszont az USA-ban hivatalosan is védjegyoltalmat kapott név, melyet a feltaláló, Richard James felesége ötlött ki. James mérnökként próbált különféle problémákra megoldást találni, az 1940-es években a hajókon található műszerek stabilitására keresett megoldást. Sokat próbálkozott mindenféle rugóval, végül az asztalán az egyik szinte életre kelt, és "lekísérte" őt a lépcsőn is.
A mérnök fantáziáját megragadta az önjáró rugó, és a kezdeti nehézségek után, az - elsősorban gyerekjátékként elkészítve - olyan átütő sikert hozott, amelyet még a mai tőzsdék üstököscégei is megirigyelhetnek. A Slinky először egy kiállításon mutatkozott be, ahol maga a feltaláló, nagyjából másfél óra alatt eladott abból 400 példányt.
Az egyszerű elvre épülő rugó pedig magához rántotta a befektetőket, akiket később összesen 250 millió fonttal tett gazdagabbá a fémdarab.
A különös rugóra épülő termékek forgalma megugrott, egyes források szerint már néhány év alatt elképesztő, a 100 milliós darabszámot elérő mennyiségben találtak gazdára, mely napjainkra mintegy 300 millióra nőtt.
A leginkább Snuggie néven ismert termék nem régi találmány, alig egy évtizedes. Mégis rengeteg pénz gyűlt a takaró köré, melynek legfőbb újítása az volt, hogy abba a karokat is bele lehet bújtatni. A terméket eredetileg az onesie-vonal konkurenciájának szánták, az ide tartozó termékek lényegében a babarugdalódzók felnőtt, a végtagoknak nyitott változatai - hasonlók a munka világában gyakran látható kezes-lábasokhoz, csak épp finomabb anyagból, és gyakran idéznek valamilyen popkulturális figurát vagy mesehőst. Ehhez nagyban hasonlót, de mégis csak mást gondoltak a Snuggie megalkotói is, és a furcsa divathóbort meg is hozta a várt eredményt.
12 hónap alatt 20 millió darabot adtak el a beöltözős takaróból, ami összesen 200 millió dollárt jelentett azoknak, akik elég gyorsak voltak a termék debütáláskor.
A Snuggie sikerét az okosan kitalált marketingjének köszönheti, és azóta is számos változatát forgalmazzák. A márkatulajdonos céget ugyanakkor 2018 tavaszán 7,5 millió bírsággal sújtotta az illetékes amerikai kereskedelmi hatóság, mivel álláspontja szerint reklámjaival megtévesztette a vásárlókat.
Bár elsőre megmosolyogtatónak tűnik, de a háziállatként tartott kavicsok ötlete nem pusztán elemi erővel végigsöprő fogyasztói őrületet, hanem hatalmas üzleti eredményt is jelentett. 1975-ben debütáltak a játékboltok polcain. A Pet Rock néven forgalomba hozott termékcsalád nem állt másból, mint kövekre és szikladarabokra illesztett szemekből, és így emberi arcot idéztek. Általában szalmaágyon álltak, és különleges, szófogadó háziállatként ajánlották azokat a vásárlóknak kis papírdobozokban.
Megalkotójuk, Gary Dahl reklámszakemberként dolgozott, és hogy teljessé tegye a szokatlan ötletet, még használati útmutatót is mellékelt az új kiskedvencekhez. S bár mindez eredetileg viccnek indult, Dahl azon kapta magát, hogy az alig 4 dollárért árult háziállat-kavicsokért bolondulnak a vásárlók, az eladások az egekben, a befektetők pedig a tenyeréből esznek.
A nem várt konzumjárvány amilyen intenzív volt, olyan gyorsan lecsengett, de a nagyjából 6 hónapos időszak is elég volt arra, hogy
a kavicsok és kövek 15 millió dollárt gyűjtsenek össze.
Ez ma az inflációval számolva nagyjából 71,5 millió dollárt jelentene.
Dahl 78 éves korában, 2015-ben halt meg. A Pet Rock-ot 2012-ben aztán egy cég feltámasztotta, a kifejezés pedig bekerült a köznyelvbe, hasznavehetetlen kacatokra éppúgy alkalmazzák, mint a gyors, hirtelen jött sikerre.
Mielőtt emojiként a mindennapok és a digitális világ részévé vált, a kiskereskedelemben már hódított a sárga mosolygós arc, azaz a szmájli. Az 1963-as eredetű ikon Harvey Ross Ballhoz köthető, egy amerikai grafikushoz és reklámszakemberhez, aki mindössze 10 perc alatt alkotta meg azt egy biztosítótársaság megbízásából. Munkájáért 45 dollárt kapott.
Néhány év múlva, az 1970-es évek elején egy testvérpár, Bernard és Murray Spain megvásárolta a jogokat arra, hogy saját vállalkozásukban használják az emblémát - legalábbis a történet egyik változata szerint. Ennél azonban valószínűbb, hogy a Spain-fivérek egyszerűen lemásolták az ötletet 1971-ben. Persze kérdés, hogy ennek milyen jogi vonatkozásai merülhetnek fel. Különösen úgy, hogy sem Ball, sem a biztosító nem védette le az eredeti emblémát, aminek ugyan azóta meghatározták a kizárólagos grafikai sajátosságait, de hasonlót nem túlságosan nehéz másnak sem készíteni.
Bárhogy is, a fivérek hozzátették az azóta szintén ismertté vált "Have a nice day!", azaz "Legyen jó napod!" szlogent, sajátjukként bejegyeztették, és az ikont a lehető legtöbb termékre fölaggatták a tulajdonukban álló Dollar Express üzletekben, illetve árulták azt kitűzőként, felvarróként, pólóra nyomva, meg ami épp eszükbe jutott. Egy év alatt tízmilliós nagyságrendben kelt el a szlogenes szmájli, illetve az azzal ellátott termékek (és jelent meg a Vietnámban harcoló katonák sisakjain is matricaként a mosolygós arc), és hírességek is magukra öltötték azt ruházatukon. Az ismert embléma pedig egyre csak tolta a Dollar Express üzletek forgalmát, és
a láncot a testvérpár végül 5 milliárd dollárért adta el 2000-ben.
A szmájli üzleti története azonban ezzel még nem ért véget, mert nem csak a Spain-fivérek gazdagodtak meg, részben annak köszönhetően. Szintén 1971-ben egy francia újságíró, Franklin Loufrani, készített egy, Ball munkájához rendkívül hasonló mosolygós emblémát, csak épp a francia napilap, a France-Soir számára.
Az ötlet az volt, hogy a lap ezzel jelezte olvasóinak, azt olvasgatva csak jó hírekkel lehet találkozni. Loufrani még a lap kampányának elindulása előtt levédette az emblémát, amit 1972-től egy külön e célra alapított vállalaton keresztül licenszeltek nagyjából bárkinek, aki hajlandó volt azért eleget fizetni. A családi üzletet fia vitte tovább, és napjainkra már több mint 100 országban van jelen az ismert jelzés.
A cég éves bevétele a jogok eladásából - közli a BBC -
már átlépte a 130 millió dollárt.
Bármennyibe is került a Spain-testvéreknek saját változatuk levédetése, vagy Loufraninak az övé, egy biztos: busásan megtérülő befektetések voltak.
