Több tonna tényleges elektronikai hulladékot termel a bitcoinbányászat

DOBBSPET, INDIA - APRIL 11: (ISRAEL OUT) Old computers and electronic parts collect in piles at E-Parisara, an electronic waste recycling factory, April 11, 2008 in Dobbspet, 45 kilometers from Bangalore, India. India's growing digital economy has contributed to the amount of e-waste it generates. According to the Karnataka, a state pollution control board, more then 10 tones of electronic waste is produced in Bangalore alone every year and about 80 per cent of e-waste generated in the US is exported to India, China and Pakistan to be recycled. (Photo by Uriel Sinai/Getty Images)

Egy kutatás szerint a bitcoin-bányászat évente legalább annyi elektronikai hulladékot termel, amely egyenértékű Hollandia összes kis informatikai berendezéseiből keletkezett hulladékkal. A részleteket a BBC adta közre.

Alex de Vries és Christian Stoll szakértők becslése szerint a kriptovaluta bányászai évente 30.700 tonna elektronikus hulladékot termelnek. Ahogy magyarázzák, ez átlagosan 272 gramm hulladékot jelent fejenként. Összehasonlításképpen: egy iPhone13 súlya 173 grammot nyom.

Habár a bányászok azzal keresik a pénzüket, hogy újabb és újabb bitcoinokat hoznak létre, ezzel azonban hatalmas mennyiségű energiát fogyasztanak.

Ahogy a bitcoin.org szakportál magyarázza: új bitcoinok egy „bányászatnak" nevezett, versenyre épülő decentralizált folyamat révén keletkeznek. A bitcoinbányászok feldolgozzák és ellenőrzik a tranzakciókat, és megteremtik a hálózat biztonságát egy speciális hardver használatával, valamint összegyűjtik az új bitcoinokat munkájukért cserébe.

Az aggodalomra okot adó tényező

az ezzel a tevékenységgel együtt járó jelentős mennyiségű áramfogyasztás és az ennek következtében keletkező üvegházhatású gázszennyezés.

Mivel a bányászathoz használt számítógépek idővel elavulnak, ez rengeteg e-hulladékot is termel. A kutatók becslése szerint a bitcoin-bányászati eszközök átlagos élettartama mindössze 1,29 év.

Bitcoin-bányászat Forrás: Shutterstock

Ennek eredményeként a keletkező e-hulladék mennyisége egy olyan ország "kis informatikai és távközlési berendezéseinek" hulladékához hasonlítható, mint amilyen a kutatók szerint Hollandia - ez a kategória a mobiltelefonokat, személyi számítógépeket, nyomtatókat és telefonokat foglalja magában.

Hatékonysági törekvés

Mivel a bitcoin-bányászok számára a villamosenergia-költségek kulcsfontosságúak, egyre hatékonyabb processzorokat keresnek. Ennek következtében

egyre népszerűbbek körükben az alkalmazás specifikus integrált áramköröknek (ASIC) nevezett, magasan specializált chipek.

Az ASIC-k azonban annyira speciálisak, hogy miután elavulnak, nem lehet őket "más feladatra vagy akár más típusú kriptovaluta-bányászati algoritmusra átállítani" - írják a kutatók.

Míg a chipeket nem lehet többször egymás után felhasználni, a bitcoin-bányászat során használt fém burkolatok és alumínium hűtőalkatrészek újrahasznosíthatóak.

Világviszonylatban az összes e-hulladéknak alig több mint 17 százalékát hasznosítják újra. Ez a szám azonban valószínűleg alacsonyabb azokban az országokban, ahol a legtöbb bányász található, és ahol sok esetben az e-hulladékra vonatkozó szabályozás is gyenge.

Amellett, hogy nagy mennyiségű e-hulladék keletkezik, a kutatók szerint

a bányászati eszközök millióinak gyors körforgása megzavarhatja a különböző egyéb elektronikus eszközök globális ellátási láncát".

Ez különösen lényeges akkor, amikor a világ chiphiánnyal küzd, egész autógyárakban állítják le a termelést a félvezetők hiánya miatt.

Az e-hulladék problémájának egyik megoldásaként javasolják a bitcoin-tranzakciók ellenőrzési módjának megváltoztatását egy másik, kevésbé számítógép-igényes rendszerre történő átállással.