November - Szent András hava

A régi római naptár kilencedik hónapja november, ebből származik a hónap neve. (novem = kilenc) Régi magyar elnevezése szerint Szent András hava, csillagászati megnevezés szerint a Nyilas hava, a meteorológia pedig őszutó néven tartja számon. Az őszi hónapok közül általában november a legködösebb, a legcsapadékosabb. A szántóföldekről betakarítják az utolsó terményeket is, és a hónap vége már a báloké. Az első hó is november vége felé szokott leesni. A falun élő, gazdálkodással foglalkozó emberek ez idő tájt csak a ház körüli munkákkal foglalatoskodnak.

Az ünnepnaptár Mindenszentek után sok jelentős szent napját tartja számon novemberben, így Hubertusét 3-án. Az erdészek, vadászok védőszentjének napja, ismét az élet örömeire fordította az élők figyelmét. Nagy eszem-iszommal ünnepeltek a vadászok, szólt a puska hegyen-völgyön, bukfencet vágott a sok nyúl a deres tarlók rögei között. Az idén igazán szerencsés az időjárás, pontosan az évszaknak megfelelő: a csípős, párás, ködös reggel, majd a néhány órára kisütő nap, a csendes, száraz idő kedvező, - és ami a legfontosabb - hangulatos feltételeket teremt a vadászathoz.

November 4-én Károly napját ünnepli az egyház. Milánó érseke, Borromei Szent Károly (1538 - 1584) alakja megjelenik Monzoni híres regényében, a Jegyesekben is, mint a pestises betegek ápolója.

Szent István és Boldog Gizella fiának, Imre hercegnek a névünnepét november 5-én tartja az egyház. Nevét nagybátyjától, a német Henrik császártól kapta. A királyfit egy vadászaton érte baleset, 1031-ben hunyt el. Jámborsága, erkölcsi tisztasága példaképül szolgál a mindenkori fiatalság számára. 1083-ban Szent László királyunk oltárra emelte Szent Istvánt, Szent Imre herceget és nevelőjét, Gellért püspököt. Ez az aktus azonos értékű volt a szentté avatással. Az Imrék névünnepe nyitotta régen, a kisfarsangot is folytató nagy névnapozások idejét.

"Hervad már ligetünk, s díszei hullanak.
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög..." - juttatja eszünkbe Berzsenyi Dániel örökbecsű sorait "A közelítő tél" című költeményéből a fákat vetkőztető, mogorva november. Amely persze, ha eleinte a "halottak hetében" meg is rendít bennünket, ilyenkor már a fedél alá kényszerülő hétköznapjaink színtere, és hát a gondjainkat is feledtető, jeles névnapok, derűs alkalmak sora: a Győzők, Károlyok, Imrék névünnepe.