Orbán: radikális diákvezérből lett konzervatív kormányfő

Orbán Viktor miniszterelnöknek, a Fidesz nem hivatalos miniszterelnök-jelöltjének a politikusságon kívül más foglalkozása soha nem volt. Megalakulása óta a Fidesz legbefolyásosabb embere, a párt irányítását soha nem engedte ki kezéből. Orbán határozottságával elérte, hogy faluról Pestre érkezve nagyon fiatalon a politikai karrier csúcsára érjen.

Orbán Nagy Imre temetésén
1989-ben
Orbán a rendszerváltás azon kevés meghatározó figurája közé tartozott, aki egyetlen régi politikai körhöz sem kapcsolódott: nem kötődött se a lakitelki mozgalomhoz, se a demokratikus ellenzékhez, se a hatalomhoz, se a háború előtti konzervativizmushoz. Orbán köre és politikai iskolája az egyetemi kollégium volt, és egész élete az ott eltöltött évekhez kötődik. A Bibó István Szakkollégiumban ismerte meg feléségét, szerezte barátait, alapította a Fideszt, melyet azóta is a kollégisták baráti társasága irányít. Orbán politikai stílusa is akkor alakult ki: úgy irányít, hogy egyszerre ügyel a demokratikus struktúra betartására, de sohasem enged másokat a hatalom közelébe, akkor sem, ha formailag nem ő a vezér.

1963-ban született, gyerekkorát különböző Fejér megyei falvakban töltötte. Gimnáziumba Székesfehérvárra járt, majd katonai szolgálat után Budapestre került, ahol az ELTE jogi karának hallgatója lett. 1983-ban alapítója volt a Bibó István Szakkollégiumnak, aminek szenior tagjaként részt vett a Fidesz megalapításában. Rövid ideig felesége szüleinél, Szolnokon lakott, és néhány hónapig a Mezőgazdasági Minisztériumban, majd a Soros Alapítvány egy kutatócsoportjánál dolgozott. 1989-ben Soros-támogatással Oxfordba kapott ösztöndíjat, majd tanulmányait megszakította, mert hazajött a választásokra. 1990 óta képviselő. Nyolc évig ellenzékben vezette a Fideszt, először frakcióvezetőként, majd az elnöki rendszer bevezetésétől pártelnökként. 1998 óta miniszterelnök, 2000-ben a pártelnökségről lemondott.

Orbán politikai pályafutásának kezdetén, 1988-tól az első választási ciklus közepéig olyan állandó jelzőket kapott a sajtótól, mint a "politika fenegyereke" vagy éppen "mumusa". Mindig is szerette a határozott, meglepő fellépéseket, és a rendszerváltás idején különösen élvezte a kemény, váratlan beszólásokat. Kötekedő hajlama, a szabályokkal folytatott küzdelme egész fiatalkorát meghatározta. Az általános iskolától az egyetemig magatartása miatt állandó összeütközésben volt tanáraival. A katonaságot különösen rosszul tűrte: heteket töltött fogdában, és a körletben ő mehetett legritkábban haza látogatóba, ezért egyszer meg is szökött. Ezek a lázadások szinte mindig az értelmetlennek tűnő korlátozások és a megaláztatások miatt törtek ki belőle.

Orbán Pintér Sándorral
1983-ban Orbán Viktor alapító tagja volt a Bibó István Szakkollégiumnak. Barátaival beköltözött a Stumpf István (most a Miniszterelnöki Hivatal vezetője) vezette intézménybe, ahol maguk alakíthatták ki a kollégium szabályait, tanrendjüket. A szakkollégium zárt világában komoly önkormányzati munka folyt. Ekkor kezdődött Orbán máig tartó nagyon szoros barátsága Kövér Lászlóval, a kollégium nevelőtanárával. Orbán sokáig a kollégiumi választmány elnöke volt, de a tagok úgy emlékeznek, hogy amikor nem ő volt az elnök, akkor is ő volt a legbefolyásosabb személy az intézményben. Vezetőként együttműködött Simicska Lajossal, Szájer Józseffel, Fodor Gáborral és más későbbi politikusokkal. Hajnalig tartó vitákat és politikai önképzőkörre emlékezető programokat szerveztek. Ettől a körtől azóta sem szakadt el, sőt a felcsúti focicsapat mellett ez a közösség a meghatározó az életében. Amit kicsiben elkezdtek a kollégiumban, azt ugyanazokkal az emberekkel az országos politikában folytatták. Orbán barátaival alapított pártot, és a kemény magnak nevezett társaság azóta sem engedett vezető pozíciójából.

A Fideszt alternatív ifjúsági szervezetként 1988-ban alapították. Rendőrségi fenyegetőzések ellenére sem hagyták abba a szervezkedést, és hamarosan országos mozgalom, majd párt lett a Fideszből. Orbán Viktor részt vett az Ellenzéki Kerekasztal és a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain, ahol felkészültsége imponált a többi ellenzéki politikusnak, ugyanakkor beszólásai, határozottsága riasztotta az éppen távozó hatalom képviselőit. Szívesen beszélt tüntetéseken, mindig is élvezte a nyilvánosságot. Országosan ismertté 1989 júniusában, Nagy Imre és társai újratemetésén vált, ahol a magyar ifjúság nevében mondhatott beszédet. Az ő beszéde volt a legradikálisabb: a szovjet csapatok kivonását követelte, és arról beszélt, nem tartozik senki köszönettel a hatalomnak azért, mert engedélyezte a mártírok méltó temetését. A Hősök terén tartott beszéde nagy vihart kavart, Horn Gyula akkori külügyminiszter például útszélinek nevezte. A politikai megnyilvánulásai mellett nyilatkozataiban is szerette a beszólásokat. "Nem bírom a nyakkendőt elviselni. Fodor Gábor hordja. Akinek nem tetszik, nézze őt" - nyilatkozta már képviselőként 1990-ben. Zacsek Gyula MDF-es képviselőt, az MDF-piac megszervezőjét, aki legyőzte őt a választásokon, egyszerűen csak kofának nevezte. A közvélemény hosszú hajjal, szakállal ismerte meg Orbánt, de konszolidált, elegáns úriemberként választották miniszterelnöknek.

Az improvizációt és a váratlan húzásokat  továbbra is szereti. "A politikus legfontosabb feladata, hogy gyorsan tudjon dönteni." - nyilatkozta egyszer. A legutóbbi váratlan húzása lemondása volt a Fidesz elnöki posztjáról. Politikai döntéseit Kövér Lászlóval szokta egyeztetni, kettejük szoros kapcsolata meghatározza az egész Fideszt, melyet a tagok szerint is gyakorlatilag ők irányítanak, ugyanúgy, ahogy a szakkollégiumot annak idején. Pedig jelenleg egyiküknek sincs különleges vezető tisztsége a pártban.

Később leszokott polgárpukkasztó, könnyed kommunikációjáról, és egyre visszafogottabbá, politikusabbá vált. Míg például az egyházak kárpótlásáról szóló vitában 1991-ben ellenezte az egyházak vagyonhoz juttatását, és ateistának mondta magát, napjainkban rendszeresen méltatja és támogatja az egyházakat. Orbán Viktor és vele együtt a Fidesz nagyon komoly stílusbeli, politikai változásokon ment keresztül az elmúlt tíz év alatt. A konzervatív fordulat fokozatosan alakult 1994-től, és tudatos választás eredménye volt. Orbán rájött, a radikalizmusnál sokkal több szavazatot hozhat a megfontolt, konzevatív stílus.

Sikerült keresztülvinnie Kövérrel 1993-ban a párt belső refomját, megszüntetve a felső korhatárt és bevezetve az elnöki tisztséget. Az 1994-es választási kudarc után is megtarthatta vezető szerepét, és megkezdhette a párt nagy átalakítását. Az SZDSZ-szel szövetséges, Liberális Internacionáléhoz tartozó pártból az MDF-fel, kisgazdákkal együttműködő, az Európai Néppárthoz tartozó, nevében 1995-ben Magyar Polgári Párttá is váló szervezetet csinált. A Fidesz megváltozása a közvélemény előtt nem tette hiteltelenné a pártot, sőt a váltás után megnőtt népszerűsége. Orbán mindig arról beszélt, természetes folyamat eredménye az átalakulás, de ellenfelei egyszerűen köpönyegforgatásnak, elvtelenségnek tartják a Fidesz átalakulását. 

Ellenfelei, például a Fidesz vezetéséből az SZDSZ-be távozó Fodor Gábor szerint ezt annak is köszönheti, hogy autoriter személyiség, aki diktatórikus eszközökkel, zsarolással és kedvezményekkel köti magához a tagság vezetését. Ugyanakkor sohasem voltak komoly jogi viták a Fidesz belső rendszerében, Orbán betartja a demokratikus intézményrendszer szabályait. "Jöjjön valaki jobb" - mondta néhányszor ironikusan, amikor arról kérdezték, hatalmát nem veszélyeztetik-e. Első belső konfliktusa a Fideszben 1990-ben volt, amikor a párton belül egy pénzügyi vizsgálatot tartó bizottság megtámadta a párt gazdálkodását. Orbán nagyon durván reagált az őt személy szerint is támadó fideszesek vádjaira: "felforgató, bujtogató elemek"-nek nevezte őket. Sikerült később is megvédenie magát, amikor 1993-ban Fodor és követői elhagyták a Fideszt. Azóta komoly belső ellenzéke nem volt. Vezetésével a Fidesz mindig is keményen fellépett a fegyelmezetlenkedőkkel szemben.

A Fidesz belső fegyelmezettségét az 1994-es választások után kezdte szervezetileg is kialakítani. Ekkor vezették be a részterületek szóvivői rendszerét, pontosan meghatározva, miről ki nyilatkozhat. Orbán sokszor saját szövetségeseivel is vállalja a konfrontációt, megmutatva, ki az igazi vezető: például az ősfideszes Deutsch Tamást látványosan visszaküldte az egyetemre miniszteri kinevezése előtt, vagy frakciója befolyásos tagjaival és több államtitkárával szemben is kiállt ebben a ciklusban a párthoz nem is kötődő Mikola István egészségügyi miniszter kedvéért. Egyébként is jellemző hatalomgyakorlási technikájára, hogy sokszor számít a személyesen hozzá és nem a pártjához kötődő személyekre. Kormányában több fontos tárcát külső emberekre bízott, most pedig a Fidesz országos listáján lesz sok nem fideszes képviselőjelölt.

A Fidesz születésnapján
Orbán egyik fontos fegyvere, hogy nagyon erős a személyes meggyőző ereje. Élvezi a közszerepléseket, jó szónok, és oldottan, közvetlenül tud viselkedni mindenféle közegben. Egyszerre focista és elegáns politikus. Sokszor dicsekedett a kilencvenes évek elején, hogy éppúgy megértik egymást kisgazda apósával, mint a budapesti szamizdatos értelmiséggel.  Jellemző példája ennek egy 1994-es szereplése. Egy olyan nyugdíjasfórumra hívták, ahol a hallgatóság kifejezetten ellenségesen várta, mert a Fidesz az alacsonyabb nyugdíjemelésre szavazott. Orbán másfél óra alatt megbékítette a felháborodott időseket, akik a Magyar Hírlap egy akkori cikke szerint kifejezetten szeretettel búcsúztak tőle.

Orbán egy visszatérő szerepe az örök kívülálló imidzse. A kilencvenes évek elején hisztérikussá élesedő MDF-SZDSZ (és ehhez kapcsolódó népi-urbánus) ellentéten úgy sikerült kívülmaradnia, hogy mindkét féllel megőrizte a jó viszonyát. Jellemző erre a középút-keresésre, ahogy a taxissztrájk idején viselkedett. Az útlezárások idején a kormánnyal együtt azt kérte a taxisoktól, hogy menjenek haza, majd az engedetlenség befejeztével az ellenzékkel együtt nagyon élesen támadta a kormányt, hazudozással vádolva a minisztereket. Sikerült a most elmúló ciklusban függetlenítenie magát a kisgazda-botrányoktól, népszerűségét nem csökkentette koalíciós partnere bukása. Most, a választásokra készülve az egész pártpolitikán kíván felülemelkedni, illetve kiamaradni. Többször is nyilatkozta, kifejezetten zavarják már a pártügyek.

Amikor 1994-ben az SZDSZ koalícióra lépett az MSZP-vel, Orbán kijelentette, nem hisz többet a háromosztatú politikai rendszerben, és megkezdte a Fideszt a jobboldal vezető pártjává alakítani. A szétesett KDNP képviselőinek átvételével és az MDF kettéválásával 1997-re a legkisebből a legnagyobb ellenzéki párttá vált a Fidesz. Azóta folyamatosan a nagy integráció, az összenemzeti kompromisszum, egyfajta népfront kíván lenni a Fidesz. Minél több szervezettel megegyezve, minden irányba engedményeket téve próbál politizálni. Jellemző lebegtetése a MIÉP-pel kapcsolatban is: soha nem volt hajlandó kizárni az együttműködést a kormányt kívülről sokszor támogató párttal, de sohasem tett konkrét gesztusokat a MIÉP-nek.

Orbán Viktort rendszeresen vádolták, hogy politikai hatalmát gazdasági előnyök szerzésére használja. Az első nagy botránya a székház-ügy volt, amikor az MDF-fel közös székházát eladta a párt. Orbánt azzal gyanúsították, hogy nem számolt el a befolyó pénzzel, és a párt vezetőivel, illetve azok családtagjaival közös vállalkozásokba vándorolt a bevétel. A hivatalos ellenőrzés nem talált törvénytelenséget. Amióta miniszterelnök, újabb vádak merültek fel, elsősorban azzal kapcsolatban, hogy a miniszterelnök édesapja bányavállalkozásai előnyöket élveznek állami megrendelésekkor.

Ajánlat:

Az [origo] portréja Medgyessy Péterről

Orbán Viktor életrajza a Fidesz honlapján

Orbán Viktor honlapja