Enyhítene az igazságügyi tárca a tényleges életfogytiglanra vonatkozó szabályozáson - erről Kondorosi Ferenc, a minisztérium államtitkára beszélt csütörtökön. A tárca tervei szerint megmaradna az élethossziglan tartó börtönbüntetés, de azt 20 év után kötelező lenne felülvizsgálni.
A jelenleg hatályos jogszabály alapján a bíróság ítéletében dönthet arról, hogy valakit jogerősen kizár-e a feltételes szabadlábra bocsáthatás lehetőségéből. Ez azt jelenti, hogy a bíróság tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést is kiróhat. Ebben az esetben az elítélt haláláig rács mögött marad.
A Magyarországon 1999 óta létező, rendkívül szigorú büntetés Európában egyedülálló: sehol máshol nincs olyan tényleges életfogytig tartó börtön, ahol még a felülvizsgálat lehetőségét is kizárja a bírósági ítélet. A tárca szerint 2010-től hatályba lépő új Büntető törvénykönyv az elítélteket nem zárná ki a szabadlábra kerülés lehetőségéből.
12 életfogytiglanos
Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium az [origo] érdeklődésére nem tudta megmondani, hogy hány olyan rab ül a hazai börtönökben, akiket tényleges életfogytiglanra ítéltek. A tárca a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksághoz (BVOP) irányított bennünket, ahol azt közölték, hogy jelenleg 11 elítélt jogerősen, egy pedig nem jogerősen tölti élethossziglan tartó büntetését.
Tényleges életfogytig tartó büntetését tölti többek között a négy nő megölése miatt elítélt balástyai rémként emlegetett Zoltán, valamint a szécsényi gyermekgyilkosság miatt elítélt Pongrácz Tamás. Ugyancsak életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték Kaiser Edét a móri bankrablás miatt, az ő ügyében azonban perújítási nyomozást rendeltek el.
Alternatívák
Kondorosi szerint azért van szükség új büntető törvénykönyvre, mert a rendszerváltozás óta megváltoztak a társadalmi, a gazdasági viszonyok, és ezekre reagálnia kell az új kódexnek. Ami a változásokat illeti, az államtitkár szerint a szabadságvesztés-centrikus büntetésekkel szemben az alternatív büntetések fognak növekedni.
Ilyen lehet például a felfüggesztett szabadságvesztést vagy a közérdekű munkavégzés. Ezek köré tartozna az a megoldás is, hogy hétközben egy elektronikus helymeghatározó eszközt - kar- vagy bokaperecet - viselne az elkövető, aki így dolgozhatna, a családjával lehetne. Hétvégenként azonban börtönbe kellene vonulnia, ahol terápiás, személyiségfejlesztő tréningeken kellene részt vennie.
Kondorosi szerint mindenkit nem kell feltétlenül bezárni, a cél az, hogy rövid időtartamra senkit ne zárjanak be. Hozzátette: az enyhébb esetekben úgynevezett félig nyitott, illetve nyitott házakat működtetnének. Ezzel három-négyezer fővel lehetne csökkenteni a büntetés-végrehajtási intézetekben raboskodok számát - mondta az államtitkár.
Hatástalan a börtön
Az enyhébb bűncselekmények esetén előnyösnek tartja a börtönbüntetések arányának csökkentést Barabás Tünde, az Országos Kriminológiai Intézet főmunkatársa is. A kriminológus szerint a kisebb súlyú bűnesetek miatt (például testi sértés) kirótt szabadságvesztés az esetek többségében nem hatásos. A börtönnek nincs javító hatása, sőt több a hátránya, mint az előnye - mondta Barabás. A kriminológus szerint a börtönviselt embert megbélyegzi a társadalom, sokszor még a családja se fogadja vissza, így gyakran újra a bűnözés fel fordulnak.
Barabás Tünde a tárca tervezetéhez hasonlóan úgy véli az ilyen esetekben hatásosabbak az olyan alternatív megoldások, mint például a mediáció. A speciális konfliktuskezelési módszer lényege, hogy a sértett és az elkövető egy közvetítő segítségével megpróbál megállapodni. Ha az elkövető hajlandó jóvátételt fizetni, akkor megmenekül a börtöntől. A kriminológus szerint kisebb bűncselekmények esetén Németországban jó hatékonysággal működik a módszer. A bűnözőkre ugyanis az esetek többségében jó hatással volt, ha találkoztak a sértettel. Ezt követően az elkövetők nagy része nem esett vissza.