Összegyűjtöttünk néhány fenyegető nevű növényt és hatásait. Összeállításunkat a Pallas Nagylexikon és a kanadai Mérgező Növények Információs Rendszer, valamint Az Országos Kémiai Biztonsági Intézet 2006-os kiadványa, a Mérgező növények, növényi mérgek (szerzők: Bordás Imre és Tompa Anna) alapján készítettük el.
Ádáz (Aethusa cynapium): Az ernyősök családjába tartozó mérges növény. Hasonlít a petrezselyemhez, ezért szokták kutyapetrezselyemnek is hívni. Virága fehér, ha szétdörzsöljük a levelét, kellemetlen fokhagymaszagot áraszt. A has feldagad tőle, szédülést, bódulást, őrjöngést, heves hányást és halált is okozhat.
Bolondító beléndek (Hyoscyamus niger): Leginkább gazos, szemetes helyen növő fű. Hosszú, puha, kissé ragadós szőrök borítják. Virágai a levelek tövében vannak, piszkossárgák, lila erek hálózzák. Különösen a gyökere és a magva mérges. "Aki megeszi, elszédül, szeme káprázik és elsötétedik, bódulásában elalszik és iszonyúakat álmodik, vagy megbolondul, gutaütés és halál lehet a vége" - olvasható a Pallas Nagylexikonban.
Méreggyilok (Vincetoxikum hirudinaria): Fűféle, virágja piros vagy fehér, levele szív alakú. Émelygést, hányást, hasmenést okoz. Kialakulhat vese-és hólyaggyulladás véres vizelettel. A központi idegrendszert bénítja, szívritmuszavarokat idéz elő. Légzésbénulással halált okozhat.
Kutyabenge (Rhamnus frangula): Hívják büdösfának és puskaporfának is. Az égerfával együtt gyakran ingoványos réten nő. Levele fordított tojásdad, gyümölcse eleinte sárgás, aztán piros, végül megfeketedik. Kérge és gyümölcse hashajtó.
Fekete csucsor (Solanum nigrum): A csucsorka vagy csucsor burgonyaféle. Bogyója ájulást, hányást, görcsöket, fejfájást, lázat, izgatottságot, légszomjat. A mérgezés néha halálos is lehet.
Saspáfrány (Pteridium aquilinum): Más néven ölyvharaszt vagy ördögborda. Páfrányféle, hazánkban a legnagyobb páfrány. Elsősorban szarvasmarhákra veszélyes, rákkeltő anyagot tartalmaz.
Tatárka (Fagopyrum esculentum): A sóskafélék családjába tartozik. Virága pirosas. Európába a tatár betörés alatt kerülhetett, innen a neve. Keményítőjéből szeszt főznek. A tatárkával etetett állatok kiütést kapnak tőle. Emberre nem veszélyes, bár a virágporra érzékenyeknél asztmást tünetek jelentkezhetnek.
Farkas kutyatej (Euphorbia lactea): A parkok jól ismert sárga növényének valamennyi alfaja és része mérges. Csípős és mérges teje hánytató és hashajtó, olyan erős, hogy a szemölcsöt is felmarja. Elfogyasztása után gyakori a szédülés, görcs, pupillatágulat, szívpanaszok, a vizelet véres elszíneződése. Ájulás is bekövetkezhet. A Pallas Nagylexikon szerint ha a tehén megette, a teje piros lesz tőle, és a liba a levelétől megdöglik. Szinte valamennyi növény, melynek nevében szerepel a farkas vagy a medve szó, mérgező.
Vakondűzőfű (Euphorbia lathyris): Irritáló anyagot tartalmaz a magja, és a tejnedve is mérgező.
Zsidócseresznye (Physalis alkekengi): Levele hasítatlan, öblös, virága a levél tövéből fakad, lila, sárgás vagy piszkosfehér, gömbölyű bogyóját kehely rejti. Ehető, jóízű a gyümölcse, de vízhajtó hatású. Éretlenül hasmenést okozhat a gyerekeknek.
Fekete nadálytő (Symphytum officinale): Érdeslevelű fű. Tőkéje vastag, virágzata kunkorodott füzér. Virága eleinte bíborszín, később kék. Alkaloidokat tartalmaz, májzsugorodást, sőt halált is okozhat.
Közönséges aggófű (Senecio vulgaris): Nevét onnan kapta, hogy hamar elvirágzik, ősz hajzatot, bóbitát fejleszt, azután pedig a vacokja kopasz marad. Visszafordíthatatlan májkárosodást okozhat. Szarvasmarhák és lovak pusztulnak el miatta. A külföldi szakirodalom számon tart egy esetet, miszerint egy terhes nő olyan teát ivott, ami tartalmazott egy keveset ebből a növényből, és súlyos betegen született meg a gyereke.
Varjútövis (Rhamnus cathartica): A kutyafafélék cserjenövénye. Tövises ágai, apró zöldes vagy fehér virágai vannak. Bogyója zöldes-fekete, éretlenül sárga. Hashajtó és hánytató hatású.
Farkas boroszlán (Daphne mezereum): Cserje. Emberre és állatra is mérgező. A bőrön kis mennyiségben is gyulladást, hólyagképződést és fekélyt okoz. Lenyelve felmaródásokat idéz elő, hányást, hasmenést, súlyos esetben eszméletvesztést okoz, légzésbénulás miatt beállhat a halál.
Vérehulló fecskefű (Chelidonium majus): A mákfélékhez tartozó növény, elhagyatott helyeken terem. Gyógynövényként használták. A termése elfogyasztásától tehenek pusztultak el, feljegyezték, hogy 1937-ben egy négyéves kisfiú halálát okozta.
Közönséges ebnyelvűfű (Cynoglossum officinale): Kétnyári kóró, körülbelül egy méter magasra nő. Olyan alkaloidokat tartalmaz, amelyek lovak és szarvasmarhák halálát okozták. A központi idegrendeszert támadja meg.
Gyilkos csomorika (Cicuta virosa): Mérges vízi növény, szára körülbelül egy méter, virága fehér, levele lándzsás. Süppedős réteken, tavak körül virít. Erős szagú. A hazai növények egyik legveszedelmesebbike. A tőkéjének rekeszeiben levő nyúlós sárgás nedv nagyon heves narkotikus-csípős hatású, ráadásul a tőkéjét a paszternákkal vagy a zellerrel össze lehet keverni - írja a Pallas Nagylexikon. Mérgezéskor bő nyálfolyás, majd heves görcsök jelentkeznek, melyek epilepsziához hasonlóak. A megmérgezett vért köp, a végtagok kihűlnek. A légzés szaporává válik, és a halál fulladás következtében, görcsroham közben áll be.
Mérges szömörce (Rhus radicans): Apró virága fürtté egyesül, termése csonthéjas. Mérges nedve allergiás reakciót vált ki: enyhébb esetben viszketést, néha lázat is okoz.
Amerikai álkörmös (Phytolacca americana): Bogyója eleinte fehér, azután piros, végre csaknem fekete, s lila-piros levelet ereszt. Hashajtó és hánytató, mégis italt, cukrászsüteményt és mézes kalácsot festettek vele.
Közönséges farkasalma (Aristolochia clematitis): Sárgás virágú cserje, levelei szív- vagy vesealakúak. Gyümölcse hatrekeszű tok. Hányást, hasmenést, gyomorbél-nyálkahártya-gyulladást, vizelési ingert, görcsöket, keringési zavarokat, alacsony vérnyomást, vese- és májgyulladást okoz. A halál oka légzésbénulás lehet.
Fanyarka (Amelanchier alnifolia): A fanyarka az almafélék kis fája vagy cserjéje. Virága fehér, gyümölcse ötrekeszű. Hidrogén cianidot tartalmaz, eleget ahhoz, hogy végezzen egy szarvasmarhával.