Titkos jelenetek a magyar kémek életéből
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Több százezer szupertitkos állami irat lett nyilvános a nyár közepén. Főleg a szocialista kémek életéről árulkodnak, de kiderül belőlük az is, hogy a hetvenes években fél Afrikában kapkodtak a magyar fegyverek után, és hogy a pápa fényesebb jövőt jósolt a szocializmusnak, mint a koktélpartiktól rettegő magyar ügynökök, akik egyébként Che Guevara ereklyéit is elhozták nekünk.
"La Paz-i ügyvivőnk 1969. június 19-én jelentette: a követség pártösszekötője, Sattori elvtárs közölte vele, hogy két napja családja őrizetében van Che Guevara halotti maszkja és bebalzsamozott keze. E relikviákat a belügyminisztertől szerezte meg. Fidel Castro kívánságára hivatkozva azt kérte, hogy Peják elvtárs ezeket vegye át, jutassa el Budapestre, ahol egy meg nem nevezett boliv elvtárs fog ezek átvételére és Havannába való eljuttatására jelentkezni" - kezdődik Kracsek János egészen a legutóbbi hetekig szigorúan titkos 1969-es jelentése, amely a kubai forradalmár-vezér ereklyéinek csempészéséről szól. A megsárgult, pecsétekkel és elvtársi címzettekkel teli külügyminisztériumi feljegyzés leírja az ereklyék Kubába csempészésnek előkészületeit, azt, hogyan hagyják jóvá a magas rangú kubai elvtársak a magyar elvtársaknak a segítségkérést, van benne merénylet és sok konspiráció is. Bár a történetet már megírta egy Dél-Amerikában szolgáló diplomata, Dömény János a Rubiconba, az akcióról szóló eredeti dokumentum most lett nyilvános.
A Che Guevara ereklyéivel kapcsolatos konspirációról szóló dokumentum csak egy a több százezer titkos irat közül, amelyek minősítését feloldották 2013. június 30-án. Az ilyen - a szakzsargonban minősítettnek nevezett - adatokat kezelő állami szervezeteknek ötévente felül kell vizsgálniuk, hogy mely iratok titkosítása indokolt továbbra is, melyeké nem. Ugyanezt az eljárást végig kellett csinálni június 30-áig azoknál az adatoknál is, amelyek a törvény 2010-es hatálybalépése előtt az irattárba kerültek, tehát már nem használják őket. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az állami szerveknek az Alkotmányvédelmi Hivataltól a Kúria elnökéig végig kellett nyálazniuk a náluk lévő, már nem használt titkos iratokat, és el kellett dönteniük, hogy megtartják, csökkentik vagy megszüntetik a minősítésüket. Dönthettek úgy is, hogy meghosszabbítják a minősítés érvényességi idejét. A Magyar Országos Levéltárban pontos jegyzékeket kaptunk arról, mely iratok minősítése szűnt meg a felülvizsgálati folyamat végén. Ezekből szemezgettünk.
Magyar fegyverek a falklandi háborúban?
A "Czinege elvtárs líbiai tárgyalásairól" című, 1984-ben íródott szigorúan titkos feljegyzés - amelyet eredetileg 2024-ig titkosítottak - arról szól, hogy Líbiának rádióelektronikai rendszereket szállítunk, és katonai objektumokat építünk. A feljegyzés szerint az eredményes tárgyaláson Czinege elvtárs arra is ajánlatot tett, hogy kiképzési eszközöket és Rába tehergépkocsikat is szállítunk Kadhafiéknak. A baráti találkozón kölcsönös megelégedésüket fejezték ki a közös építőipari vállalat tevékenységéről, és a látogatás alatt Czinege elvtársat fogadta Dzsallud, Kadhafi helyettese is.
Argentína a mi fegyvereinkkel is lőtt a britekre a falklandi háborúban? Nem tudjuk, de az biztos, hogy született egy rejtjeltávirat "Argentína speciális magyar termékekre vonatkozó igényeiről". Ebben az 1980-ban kelt szigorúan titkos írásban a Buenos Aires-i magyar követségi munkatárs azt írja, hogy egy korábbi társadalmi kapcsolata, Julio Barrios, aki a Salvex nevű vállalat vezérigazgatója - nem mellesleg a hadsereg szállíttatója - felkereste őt az argentin szárazföldi erők vezérkari főnökségének megbízásából, hogy hadiipari termékeket vegyen Magyarországtól. Az igényelt termékek listáján kisméretű gépkarabélyok, aknák, gránátok, infravörös irányzó készülékek, rakétahordozók mozgatásához szükséges alkatrészek, valamint kutató rakétákhoz szükséges elemek is szerepelnek. A követségi munkatárs, aki szeretné, ha "pozitívan válaszolnának" az igényekre, úgy tudja, Barrios más szocialista országoktól is szeretett volna hadifelszerelést venni.
Magyarok az etióp filmgyártásban
A Magyar Népköztársaságnak az etióp filmgyártáshoz is köze volt. Legalábbis egy 1977-es irat erről tanúskodik, amelyről még 2007-ben is úgy gondolták, hogy 2027-ig titkosnak kell lennie. A Külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetője, Kovács Ferenc elvtárs az etióp kormány kérését tolmácsolja a Honvédelmi Minisztérium Politikai Főcsoportfőnökségének, amely szerint "az etióp népi milicisták kiképzéséről és fegyverzetéről készítendő 16 mm-es, 45 perces színes, bizalmas jellegű filmet a magyar filmgyár dolgozza ki kereskedelmi alapon" - írja Kovács Ferenc, aki támogatja az etióp kormány kérését. Egy másik levél, amelyet Kárpáti Ferenc, a Magyar Néphadsereg politikai főcsoportfőnöke jegyez, támogatta a kérést, és a Hungarofilmhez irányította az etiópokat.
Vaskos, korábban szigorúan titkos iratanyag lett nyilvános Magyarország fejlődő országokba irányuló katonai segélyéről és haditechnikai exportjáról. A különböző minisztériumok és pártosztályok közötti levelezgetés jó részében arról van szó, hogy milyen típusú haditechnikai eszközöket hogyan lehet odaadni ezeknek az országoknak és szervezeteknek. A Honvédelmi Bizottságnak megküldött nagy paksaméta az Afgán Köztársaságtól a Zimbabwe Afrikai Népi Szövetségig terjedő skálán sorolja, kinek milyen fegyvereket és eszközöket adhatunk el.
Szintén a baráti afrikai országok katonai segítségnyújtásával kapcsolatban szüntették meg egy 1977-es irat minősítését, amelyben Czinege Lajos honvédelmi miniszter érdeklődik a külügyminiszternél, Puja Frigyesnél a nigériai fegyverszállítmányokról. Nem teljesen világos, hogy ki kért kitől információt, de a történet lényege az, hogy a Nigériába szánt fegyverszállítmányokkal problémák voltak, mert a Honvédelmi Bizottság jelentése szerint a Külkereskedelmi Minisztérium mulasztást követett el, mert nem a megfelelő módon ellenőrizte a szállítást, holott azt nyugati fegyverkereskedő cégekkel bonyolította le. A határozat új, szigorúbb szabályzatot és az érintettek felelősségre vonását követeli.
Egy hasonló, a Guineai Köztársaságnak juttatott haditechnikai segélyszállítmány történetéről számol be a Külkereskedelmi Minisztérium egyik osztályvezetője Mányik Pálnak, a HM főosztályvezetőjének. A levél arról szól, hogy a Vadvirág programnak hívott akcióban hiánytalanul átadták a segélyszállítmányt, miután a Tata nevű magyar hajóból kipakoltak. Minden elvtárs köszönetet mondott mindenkinek, és a guineai elvtárs is köszönetet mondott a magyar népnek "az értékes, megfelelő időben érkezett segítségért".
Az 1972-es dokumentumhoz csatolt szállítólevelek szerint 750 ezer 7,62 mm-es, könnyűlövedékes puskatöltényt, ugyanennyi géppisztolytöltényt, 5000 darab 42 M kézigránátot, 500 darab 7,62 mm-es gépkarabélyt, 1000 darab 7,62-es puskát, 500 darab PPS géppisztolyt, 100 darab DP golyószórót, 2000 darab gyalogsági taposóaknát, 5-5 R40-es és R50-es rövidhullámú rádióállomást adtunk a szabadságharcosoknak.
II. János Pál elvtárs
Egy 1979-es, a római magyar nagykövetségen írott feljegyzés II. János Pál pápa megválasztásáról küldött információkat a Külügyminisztériumba. Kóczián elvtársat egy katolikus újságíró informálta arról, hogy a Vatikánban még mindig érezhető az elkeseredés a külföldi pápa megválasztása miatt. "A pápa új szemléletet alakít ki a szocialista országokkal kapcsolatban, mert a korábban uralkodó szemlélettel ellentétben, amely a szocializmust csak egy átmeneti jelenségként kezelte, II. János Pál meg van győződve arról, hogy a szocializmus nemcsak végleges jelenség a világon, hanem befolyása is tovább fog növekedni" - írta a követségi elvtárs az 1979-es szigorúan titkos feljegyzésben. A római munkatársa arra számít, hogy az új pápa tartósan rendezi majd kapcsolatait a szocialista országokkal. Az egykori Állami Egyházügyi Hivatalhoz tartozó iratot 2039-ig minősítve tartották volna, ha most mégsem gondolták volna meg magukat a külügyben.
II. János Pálnál jobban féltették a szocializmust a magyar állami alkalmazottak. Egy irat, amelyet Benkei András belügyminiszter írt Puja Frigyes külügyminiszternek, "az imperialista hatalmak szervezett belső ellenzék létrehozására irányuló törekvéseiről" szól. A külügyminiszteren kívül más magas rangú elvtársak is megkapták az anyagot, közük Aczél György és Pozsgay Imre is. A 29 oldalas elemzés sorra veszi a nyugati országok "fellazítási taktikáit". A szerző szerint az imperialisták legújabban az emberi jogokért indítottak kampányt, amelyben "előtérbe állították a nemzetiségek és az egyházak, vallási csoportok jogainak állítólagos védelmét". Az "ideológiai diverzió" területén a legaktívabbnak az Egyesült Államokat és az NSZK-t, valamint a NATO-t tartották.
Felhívják a figyelmet arra, hogy az USA-ban több, Kelet-Európával foglalkozó kutatóközpontot is létrehoztak, aminek eredményeként rengeteg amerikai ösztöndíjas, elsősorban társadalomtudományokkal foglalkozó szakember látogat az országba. "Intézményeink és szakembereink túlzott előzékenységgel, az indokoltnál magasabb szinten fogadják őket, amely több esetben az előírt szabályok megszegésével jár" - méltatlankodnak kicsit a belügyes elvtársak, akik szerint az ösztöndíjasok valójában nem kutatási témájukkal foglalkoznak, hanem bomlasztanak. Kiemelik például Charles Gátit, az amerikai emigrációban élő magyar újságíró-politológust, aki "nem a kutatási témájával foglalkozott, hanem az amerikai nagykövetség segítségével vezető értelmiségiekhez - Ránki György, Hanák Péter, Boldizsár Iván, Berend T. Iván - igyekezett eljutni", hogy ott külpolitikai kérdésekről és a népiek erejéről beszélgessenek. "Szerveink kombinációval ezt a tevékenységét megakadályozták" - írják diadalmasan, majd néhány bekezdéssel később arról panaszkodnak, hogy "az ösztöndíjasok operatív ellenőrzése magyarországi tartózkodásuk alatt csak részben biztosított, az állami és hivatalos intézmények ellenőrzése nincs megoldva".
Külön fejezet foglalkozik "az ellenséges rádióadókkal", az emigráns magyar szervezetekkel, de "az imperialista hatalmak Budapesten tevékenykedő külképviseletei és kulturális szerveinek" aktivizálódásáról is részletesen írnak. "A hazánkba látogató neves nyugati szakemberek tiszteletére gyakrabban rendeznek fogadásokat, koktél-partykat, amelyekre elsősorban a terveikhez kiszemelt személyeket hívják meg" - ijesztgetik a magas rangú tisztségviselőket.
Még hosszabban foglalkoznak a határon túli magyarság kérdésével, amit szerintük rendszerellenes viták kiprovokálására használnak fel, de külön megjegyzik, hogy "az utóbbi időkben erőteljesebbé vált a zsidó nacionalizmus is". Szerintük zsidó világszervezetek erőszakos antikommunista tevékenységét felváltotta az a gyakorlat, "mely szerint igyekeznek a szocialista országokban lévő zsidó közösségeket erősíteni, a társadalomban betöltött szerepüket szélesíteni, a "zsidó szellemiséget" élénkíteni, hogy e csoportokat részévé tudják tenni a "belső erjedési" folyamatnak. Ezeknek a csoportoknak, személyeknek csak egy része kapcsolódik az egyházhoz, többségük főleg kulturális és gazdasági téren tevékenykedik. Politikailag nem közelednek a "magyar nacionalistákhoz", a találkozási pontok inkább az "ellenzékieskedés" egyéb területén észlelhetők.
Az egészen mostanáig titkos jelentés több sikerről is beszámol. Minden lehetséges embert és szervezetet az ellenőrzésük alatt tartottak, több embert tiltólistára helyeztek, fokozott vámellenőrzéseket tartottak, sok propagandaanyagot foglaltak le, ráadásul "több esetben sikerült megakadályozni, hogy államtitkot képező anyagokat külföldre juttassanak". Sikeresen megakadályoztak több rendezvényt, mint például a fiatal írók lakiteleki találkozóját, és beszámolnak arról is, hogy "1977-ben mintegy 300 személlyel szemben folytattunk megelőző jellegű beszélgetéseket, figyelmeztetéseket, szükség esetén büntetőeljárást kezdeményeztünk".
Ipari titkosítás
Az idézett iratok is azt bizonyítják, hogy korábban az állami szervek szinte minden iratukra rányomták a titkos pecsétet, ezért sokszor teljesen fölöslegesen, automatizmusok és rossz beidegződések alapján titkosították az adatokat. Zala Mihály, a minősített iratok kezelését is ellenőrző Nemzeti Biztonsági Felügyelet elnöke szerint ezen a helyzeten a 2010-től hatályos új titoktörvény sokat javított. Jól illusztrálja ezt az, hogy az új titoktörvény előtti időszakban évente körülbelül 700 ezer szigorúan titkos dokumentumot titkosítottak, míg 2010 óta már csak bő 100 ezret.
Titkosítás ma
Az információszabadságnak és a nyilvánosságnak a titkosítás a legerősebb korlátja. Az állam ebben az esetben úgy dönt, hogy a közérdeket azzal védi meg, ha titkosít egyes információkat. Erre akkor van módja, ha a titkosítás nélkül sérülne Magyarország szuverenitása és alkotmányos rendje, honvédelmi, nemzetbiztonsági, bűnüldözési és bűnmegelőzési tevékenysége, igazságszolgáltatási, központi pénzügyi, gazdasági tevékenysége, külügyi és nemzetközi kapcsolatai, vagy állami szerveinek normális működése. A jelenleg hatályos titoktörvény a titok kiszivárgása által okozott kár alapján határozza meg az adatok minősítési szintjét. Eszerint van szigorúan titkos, titkos, bizalmas, valamint korlátozott terjesztésű adat. Egy szigorúan titkos iratot kevesebben ismerhetnek meg, jobban kell őrizni, hosszabb ideig lehet titkosítani, mint egy alacsonyabb szintűt. Praktikusan az a szigorúan titkos adat, ami például az ország szuverenitását veszélyezteti, tehát például egy katonai bázis tervrajza ilyen, vagy amelynek illetéktelen általi megismerése nagyszámú emberéletet veszélyeztethet, mint például egy nukleáris erőmű védelmi rendszerei. Korlátozott terjesztésű adat lehet például egy állami cégnél végzett informatikai ellenőrzés, vagy az aktuális érettségi tétel is, amelyeknek nyilvánosságra kerülése egy meghatározott időpont után már nem sért közérdeket. A szigorúan titkos és titkos minősítési szintű adatot legfeljebb 30 évig lehet titkosítani, míg például a korlátozott terjesztésűt legfeljebb 10 évig, ami Zala Mihály szerint rossz gyakorlat, mert "sokkal jobb lenne, ha nem lennének kötelező érvényességi idők. Ha valamiről azt szeretnék, hogy titkos maradjon, az úgy is titkos marad, a szabályozott érvényességi idő nélkül viszont az EU és a NATO gyakorlatát követve kiiktathatnánk az automatizmusokat a rendszerből", ami a minősítések számának további csökkenését eredményezhetné.
A 2013. június 30-ai felülvizsgálati határidő apropóján az Alkotmányvédelmi Hivatalt, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumot, a Belügyminisztériumot, valamint a Köztársasági Elnöki Hivatalt is megkerestük, nyilatkozzanak arról, hogy áll a titkos dokumentumok felülvizsgálata. Mindegyik szerv elvégezte a felülvizsgálatot, de egy részük még nem fejezte be az adatok összesítését, míg egy másik részük nem adott listát a feloldott minősítésű iratairól.
Az Alkotmányvédelmi Hivatal főigazgatója azt mondta az Origónak, hogy a nagyszámú iratanyagra és a törvényi felhatalmazás hiányára tekintettel nem hoztak létre olyan nyilvántartást, amely a felülvizsgálattal érintett adatok tárgyát, illetve egyéb jellemzőit tartalmazná, ezért nem tudnak bővebb információt adni, míg a többi szerv előbb a kormánynak küldi el a felülvizsgálat részletes eredményeit, akik szeptemberre várják azt.
Korábban a Társaság a Szabadságjogokért-nak is volt egy hasonló projektje felemás eredménnyel, de a parlament is segített az állami szerveknek meglógni a felülvizsgálati kötelezettség alól. Az előző, 1995-ös titoktörvényben is volt egy dátum a felülvizsgálati kötelezettségre, de ennek időpontját többször módosították, sőt volt olyan időszak is, amikor egyszerűen senki nem vette észre, hogy lejárt a dátum, és a parlament utólag tolta ki a határidőt. Most úgy tűnik, mindenki elvégezte a munkát, mert ha nem, akkor a törvény szerint az adatok automatikusan nyilvánossá válnak.