Elhunyt Hankiss Elemér

Budapest, 2006. november 23. Hankiss Elemér szociológus azon az ünnepségen, ahol utólagosan átvette a díszpolgári címet Demszky Gábor főpolgármestertől a Főpolgármesteri Hivatalban. MTI Fotó: Soós Lajos

Rövid, súlyos betegség után, 86 éves korában szombat délután elhunyt Hankiss Elemér szociológus, irodalomtörténész, a Magyar Televízió korábbi elnöke. 

Hankiss Elemér 1928-ban született Debrecenben, egyetemi tanulmányait Eötvös-kollégistaként az ELTE angol-francia szakán végezte 1950-ben. Az 1956-os forradalom után hűtlenség és államellenes összeesküvés vádjával tíz hónapot töltött vizsgálati fogságban, végül bizonyítékok hiányában felmentették.

Hankiss Elemér 86 éves volt Forrás: MTI/Soós Lajos

Több egyetemen is tanított

Hankiss Elemér az 1960-as években dolgozott az Európa Kiadónál, majd a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének főmunkatársa volt. 1975-től csaknem húsz éven át az MTA Szociológiai Kutatóintézetének értékszociológiai és módszertani osztályát irányította, 1996 és 1998 között pedig az intézet igazgatója volt. Tanított a pesti, a szegedi és a Közép-európai Egyetemen, és vendégprofesszor volt több külföldi egyetemen.

Hankiss Elemér mindig az élet értelmére kereste a választ Forrás: MTI/Kovács Tamás

Hankiss Elemér 1990 és 1993 között a Magyar Televízió elnökeként aktívan részt vett a magyar közéletben.

Az élet értelmére kereste a választ

A HVG-nek tavaly augusztusban adott interjújában Hankiss Elemér azt mondta, hogy pályáját strukturalista irodalomelemzőként kezdte, majd a szociológia területén dolgozott. Onnan a politológiába keveredett bele, az elmúlt tizenöt évben pedig már a filozófiai antropológia érdekelte igazán. Olyan kérdésekre kereste a választ, hogy: Mi a helye az embernek a világmindenségben? Hogyan küzdhet meg az idővel, az elmúlással? Van-e, s ha van, mi az emberi élet célja, értelme?

Az interjúban a rendszerváltás után kormányzó politikai vezetők döntéseit is véleményezte. Mint mondta: „Magyarországon is – bár globálisan mi nem sokat számítunk – már-már elfogadhatatlan a helyzet. Sokat panaszkodunk, és van is rá okunk, mert a magyar társadalom vezérei az elmúlt huszonöt évben rengeteg rossz döntést hoztak, és az országot inkább rombolták, mint építették. De ami a jólétet illeti, még így is a világ első 15-20 százalékában vagyunk.”

A szenvedés rossz

Hankiss Elemér az Arckép című portréműsorban arról beszélt, hogy folyamatos kéztetést érez arra, hogy kitöltse az életét. Mint fogalmazott, állandóan próbált valamit csinálni. Olyat, aminek van eredménye, hatása a külvilágra. Mint fogalmazott a világot a "kevesebb szenvedés" irányába szeretné elfordítani.

Több elismerést is kapott

Hankiss Elemér munkásságáért több elismerést is kapott: 1987-ben "Az év könyve-jutalom" díjat kapta, 1994-ben az objektív tájékoztatás érdekében kifejtett példamutató tevékenységük elismeréseként Gombár Csabával, a Magyar Rádió korábbi elnökével együtt átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal (polgári tagozat) kitüntetést, 2006-ban Budapest díszpolgára lett és Széchenyi-díjat kapott. 2007-ben a Prima Primissima Díj egyik kitüntetettje volt, 2008-ban Hazám-, 2012-ben Bibó-díjjal ismerték el.

A bizonytalanság világa

A világ radikálisan megváltozott az elmúlt 20-25 évben – ezt többször is hangsúlyozta előadásaiban Hankiss Elemér. Mint mondta átléptünk a bizonytalanság korszakába, ahol másként kell az életet élnünk. Hogy hogyan viselkedjünk ebben a megváltozott környezetben (?) - egyebek mellett erre a kérdésre is kereste a választ ebben az előadásban.

Itthon vagyunk-e a világban?

Hankiss Elemér Az emberi kaland című könyvében egyebek mellett arra kereste a választ, hogy itthon vagyunk-e a világban. Művében visszatérű motívumként többször szerepel a vicc sajátos értelmezése. Egyhelyütt így fogalmaz: „A logikai viccek az irracionális és az abszurd birodalmába lopnak be minket egy szempillantásra. A politikai viccek az anarchia szabad, de veszélyes világába kalandoznak át. A szexuális viccek az ösztönvilág gyönyörteli, de veszélyes erőit szabadítják fel egy-egy villanásnyi időre. A cinikus, szkeptikus és szentségtörő viccek pedig a méltóság és az igazság, a társadalmi érdekek és intézmények lerombolásával kísérleteznek.”