NGO-radar: Középpontban a Soros-hálózat politikai lobbiszervezetei

Az elmúlt időszakban egyre több jel utal arra, hogy a tevékenységüket jelentős részben külföldi forrásokból fedező NGO-k, (non-governmental organizations; nemkormányzati szervezetek) például korábbi tisztán jogvédő funkciójukat háttérbe szorítva egyre nagyobb befolyást kívánnak szerezni a hazai politikai térben. Az Egyesült Államokban a hasonló entitásokat külföldi ügynökszervezetként kezelik, aktivitásukat kiemelten figyelik, tevékenységüket regisztrációhoz kötik. A Századvég Alapítvány elkötelezett a nemzeti szuverenitás, a jogbiztonság és az átláthatóság mellett, amelynek nyomán NGO-radar néven monitoring rendszerben, folyamatosan elemzi a vonatkozó szervezetek magyarországi működését.

A Századvég Alapítvány 2017-ben tanulmányt készített az NGO-k hazai közéletben betöltött szerepéről, elsőként leszögezve, hogy azokat pontatlanul civil szervezetként aposztrofálják, azonban működésük jellege hangsúlyosan eltér a több tízezer hazai finanszírozású civil szervezetétől. Ilyen – külföldi forrásból gazdálkodó – NGO például az Amnesty International, a Transparency International, a Társaság a Szabadságjogokért, a Magyar Helsinki Bizottság, a K-Monitor vagy az Eötvös Károly Intézet.

A tanulmány megállapította, hogy a látszat ellenére az NGO-k aktív, ideológiailag elkötelezett politikai szereplők, viszont ellentétben a pártokkal, a külföldi forrásokból gazdálkodó szervezetek demokratikus deficittel küzdenek, emellett a hálózatosodás útján teremtik meg legitimációjukat, illetve a külföldi finanszírozású szervezetek gyakran támogatóik üzleti és politikai érdekeit képviselik.

Az elemzés rávilágít továbbá arra is, hogy bár az NGO-k valójában lobbistaként működnek, s külföldi érdekeket jelenítenek meg, mégis a civil szervezeteket szabályozó törvények vonatkoznak rájuk. Ausztria például ugyanakkor 2013 óta egyes, lobbikategóriába tartozó NGO-knak kötelezővé teszi, hogy lobbistaként regisztrálják magukat. Aki pedig ezt elmulasztja, azt pénzbüntetéssel sújtják. Így Ausztriában az Amnesty International, a Greenpeace és a WWF is lobbistaként van nyilvántartva. De hasonló a szabályozás az Amerikai Egyesült Államokban, Németországban és Izraelben is. Ezekben az országokban az NGO-k – a pártokhoz és a lobbicégekhez hasonlóan – kötelesek beszámolni forrásaik eredetéről és donorjaik kilétéről. Ez azért fontos, mert bizonyos NGO-k alig ellenőrizhető forrásokból működnek.

Különösen aggályosnak tekinthető ezen szervezetek finanszírozási háttere hazánkban is. Például a Magyar Helsinki Bizottság 2018-as beszámolójából kiderül, hogy a Soros György Nyílt Társadalom Alapítványaihoz is kötődő szervezet közel 500 millió forintos éves bevételéből mindössze 5 millió forint származik a hazai adófizetők 1 százalékos adományaiból. Figyelembe véve az említett szervezet működéséhez történő állampolgári hozzájárulások szerény mértékét, illetve kifejtett tevékenységének igen magas társadalmi elutasítottságát, jogosan tehető fel a kérdés, hogy a Magyarországon működő NGO-k milyen valós társadalmi legitimitással rendelkeznek aránytalan belföldi és külföldi befolyásukat figyelembe véve?