Nem szabad gondolkodás nélkül minden műanyagot elutasítani

Vágólapra másolva!
Interjút adott az Origónak Kerekes Sándor professor emeritus. A beszélgetésben szó volt a műanyag felhasználásáról, illetve a magyar kormány Klíma- és Természetvédelmi Akciótervének ezzel kapcsolatos részéről is.
Vágólapra másolva!

Bár világszerte a pandémiás helyzet és annak megoldása van fókuszban, sokan már az azt követő időszakra és egy fenntarthatóbb, zöldebb jövőre készülnek. Az egyszer használatos műanyagok kivezetése továbbra is célkeresztben van, nemcsak itthon, hanem más országokban is. Mióta léteznek egyáltalán műanyagok?

Az első szintetikus műanyag az 1907-ben Baekeland által felfedezett bakelit volt, ebből készültek az első telefonok. Baekeland 1909-ben használta először azt a kifejezést, hogy „plastic". A világháborúk és az azok közötti időszak, mint sok más területen, itt is rendkívül felgyorsították a folyamatokat: ekkor fedezték fel a mai napig használt celofánt, a PVC-t és a nylont.

Tehát több mint egy évszázada velünk vannak a különböző műanyagok, miért pont mostanra alakult úgy a helyzet, hogy ez világméretű problémát jelentsen?

A műanyagok tömeges elterjedése 1950 után történt, 1970-ig a képződő műanyaghulladék mennyisége még jól kezelhető volt. Azonban 1990 és 2000 között, alig tíz év alatt, annyi műanyaghulladék keletkezett, mint az azt megelőző 40 évben. A műanyagtermelés növekedési üteme 1950 óta minden más anyag termelésének a növekedési ütemét meghaladja. Kezdetben tartós (hosszú életciklusú) műanyagokat állítottak elő. Jelenleg az egyszer használatos, rövid élettartamra szánt műanyagok nagytömegű gyártása a jellemző. Becslések szerint a mai napig összesen 8300 millió tonna „szűz" műanyagot állítottak elő világszerte, míg 2015-ig körülbelül 6300 millió tonna műanyaghulladék keletkezett. Az összes műanyaghulladék 9%-át újrahasznosították, 12%-át elégették, és 79%-át hulladéklerakókban vagy a természetes környezetben „halmozták" fel. Ha a jelenlegi termelési és hulladékgazdálkodási tendenciák folytatódnak, 2050-ig körülbelül 12 000 millió tonna műanyaghulladék kerül a hulladéklerakókba vagy a természetes környezetbe.

Ha jól értem, akkor rengeteg új műanyag termék készül, amelynek csak kis részét hasznosítják újra, vagyis rendkívül kevés az egyes műanyagok életciklusa.

A csomagolóiparban, amely a műanyagok felhasználásának harmadáért felel, még 1 évnél is rövidebb a ciklus, a ruházati iparban körülbelül 3 év, a járműiparban 12-13 év, az építőipari alkalmazásoknál viszont elérheti a 35 évet is. Ennek ellenére becslések szerint a valaha gyártott műanyag csupán 30%-a van még használatban.

Jól látható, hogy az egyszer használatos, főleg csomagolási műanyagok teszik ki a műanyagipar nagy részét. Ezek mennyire újrahasznosíthatóak, lehet-e egyáltalán azoknak az életciklusát növelni?

Az összes műanyagtermelés mintegy kétharmadát négy tömegműanyag adja. Szerintem két fontos kategóriáról beszélhetünk: azon anyagokról, amelyeket újrahasznosítunk, és azok, amelyek reciklálása, (újrahasznosítása) egyelőre nem megoldott.

Előbbi csoportba tartozik az úgynevezett kisnyomású, kissűrűségű polietilén, és a nagynyomású polietilén, valamint a polipropilén típusú műanyagok, amelyeket a legnagyobb tömegben gyártanak. Előnyük, hogy az újrahasznosításuk egyszerű. A PET, amiből az italpalackok készülnek, szintén könnyen újrahasznosítható műanyag, de feleslegesen sok keletkezik belőle, főleg az ásványvizes palackként történő hasznosítása miatt. A PET felhasználása az elmúlt tíz évben a duplájára nőtt. És akkor ott vannak azok a műanyagtípusok, amelyek újrahasznosítása egyelőre még nem megoldott. Ilyen a polisztirol, amelyet az építőiparban szigetelésre, a csomagoló iparban rezgéscsillapításra használnak, az élelmiszeriparban élelmiszertálcaként használt műanyag habot, valamint egyszer használatos tárgyakat, például a tömegétkeztetésben használt evőeszközöket gyártanak belőle. Nehéz elégetni, kormozó lánggal ég, és még mérgező égéstermékek is keletkezhetnek ilyenkor.

De, hogy pozitív példákat is említsek, a csatornák nagyrészt PVC-ből készülnek. Élettartamuk akár 15-20-30 év is lehet. PVC-ből készülnek a nyílászárók is, amelyeknek viszont rövidebb az élettartamuk és hulladékként az elégetésük és az újrahasznosításuk is nehéz. Talán ezért is örülhetünk annak, hogy csökkenőben van a PVC felhasználásának a mértéke.

Fontos megemlíteni, hogy a műanyagadalékok termelése is erőteljesen növekszik, ezek az adalékok (például lágyítók, öregedésgátlók, fényállóságot növelő anyagok, stb.) az egészségünkre nézve még veszélyesebbek, mint maguk a műanyagok, Az adalékok kis molekulái a véráramba könnyen bejutnak, és kémiailag nagyon aktívak. Van olyan műanyagtípus, amely újrahasznosítása szinte reménytelen. Ezért is fontos, hogy fenntartható, tervezhető, hosszabb életciklussal bíró termékeket készítsünk a jövőben.

Beszélhetünk a fentiek alapján felesleges tömegtermékekről, vagy vannak közöttük nélkülözhetetlen, speciális műanyagok?

Vannak iparágak, amelyek részesedése a műanyag felhasználásból nem tűnik jelentősnek, ezek viszont speciális műanyagtípusokat használnak, amelyek nélkül az iparágak működése elképzelhetetlen. Gondoljunk például az autógumikra. Elképzelhetetlen bármely elektronikai eszköz (tablet, laptop stb.) előállítása műanyagok nélkül, de sporteszközök, hajók, sílécek, vagy szélerőmű lapátok előállítása is elképzelhetetlen vázanyag-erősítésű (üveg, szénszál) műanyagok nélkül. A speciális anyagok újrahasznosítása persze szintén csak speciális módon oldható meg. Például a gumihulladék felhasználható utak építésére, amelyre itthon is számos jó példa van: a MOL Nyrt. által gyártott gumibitument a Magyar Közút Nonprofit Zrt. kísérleti jelleggel számos útfelújításnál használta. A gumi mechanikai felaprítása viszont már nagy energiaigényű, ezért drága művelet. Tehát sokszor nemcsak technikai, hanem anyagi akadályokról is beszélünk.

Ha nem hasznosítjuk újra a folyamatosan keletkező új műanyagokat, akkor mennyi idő alatt tudnának ezek az anyagok lebomlani a környezetben?

A tömeggyártású műanyagok egyike sem bomlik le természetes körülmények között. Az élelmiszerhulladék a természetben végül szén-dioxiddá, vízzé és mindenféle, a hamuban megtalálható szervetlen vegyületekké bomlik le, esetleg humusz lesz belőle. A műanyagok a napfény ultraibolya sugárzása, a levegőben lévő oxigén és esetleg ózon, valamint a mechanikai hatásokra elkezdenek széttöredezni, olyan apró részecskékké, amelyeknek a mérete a néhány millimétertől a milliméter ezred vagy tízezred részéig terjedhet; részben kémiailag is töredeződnek rövidebb molekulaláncokra. Tehát még jó pár évig, évtizedig velünk lennének, ott lennének a természetben a hulladék műanyagok, csak alig látható formában. Sajnos egyre több kutatás mutatja ki a mikroműanyagokat a természetes vizekben, vadon élő állatok szervezetében.

Vannak viszont már olyan termékek, amelyeken azt tüntetik fel, hogy bio műanyagból készültek. Ezekkel mi a helyzet? Ha ilyen terméket választunk, azzal környezettudatosabbak lehetünk?

Gyakorlatilag nem létezik olyan műanyag, ami ártalmatlan alkotókra bomlik le a természetben.
Kutatási tapasztalatok azt bizonyítják, hogy amennyiben egy műanyag tárgyat "biológiailag lebomló" jelzéssel látnak el, az az embereket felelőtlenebb magatartásra ösztönzi, tehát a műanyaghulladék kezelése nagyobb valószínűséggel lesz nem megfelelő. Miután a valóságban egyik műanyag sem bomlik le tökéletesen, gyakorlatilag nem sok értelme van elrontani a műanyagoknak azt a jellemzőjét, hogy hosszan megőrzik a tulajdonságaikat, vagyis tartósak és ellenállóak, valamiért, aminek aztán előnyét alig, de hátrányait annál inkább tapasztalhatjuk. A rendelkezésre álló információk alapján a biológiailag lebontható műanyagok nem játszanak és nem is fognak jelentős szerepet játszani a tengeri műanyaghulladék csökkentésében.

Miért annyira veszélyesek a mikro- és nanoműanyagok?

A tengeri és édesvízi környezetbe kerülő mikroműanyagokkal kapcsolatos kutatások felgyorsultak az utóbbi években, de keveset tudunk ezek környezeti hatásairól a szárazföldi ökoszisztémákban. Az autógumi kopásakor is nanoműanyag keletkezik, amit a csapadékvíz eljuttat a felszíni vizekig. A festékek, amiket korrózió elleni bevonatként vagy csupán esztétikai okokból használunk, szintén műanyagok, és kopásukkal mikroműanyagokká válnak. A mikro- és nanoműanyagok bejuthatnak az emésztőrendszerbe, és a mikroműanyag az élőlények szövetébe potenciálisan beépülve veszélyt jelenthetnek az emberi egészségre is. Nem túl sokat tudunk a mikro- és nanoműanyagok környezeti hatásairól azon túl, hogy a tengeri táplálékláncon keresztül ma már akár az ivóvízben is találunk mikroműanyagokat. A tenger gyümölcseinek a fogyasztásán keresztül az emberi szervezetbe is bekerülhetnek, de a ragadozók szervezetében felhalmozódhatnak, és emésztőrendszeri részek elzáródását is okozhatják. A nanoműanyagok beépülhetnek a szövetekbe is.

Vagyis előbb-utóbb minden műanyaggal csak a probléma van, és el kellene jutnunk arra a pontra, hogy kivezessük valamennyit a mindennapokból, és felhagyjunk a gyártásukkal?

A műanyagok csípőből történő elutasítása természetesen nem helytálló. Néhány területen a felhasználásuk gazdasági és környezeti szempontból is indokolt. Tagadhatatlan előnyük, hogy könnyűek, ellenállóak, és képesek helyettesíteni néhány olyan terméket (fa, papír és fém), amelyek gyakran drágábbak és a szénlábnyomuk sokkal jelentősebb, mint a műanyagoké. A műanyagokkal kapcsolatos problémák egy fiatal iparág fejlődési rendellenességei, gyermekbetegségei. A problémákat pragmatikusan kell kezelni, nyitott szemmel minden új megoldásra, de tudni kell, hogy a műanyagmentes világ elérése illúzió.

A magyar kormány hosszú ideje dolgozik a tiszta Magyarországért, a teremtett világ megőrzéséért. Ön szerint megfelelőek a kormány által meghirdetett Klíma- és Természetvédelmi Akcióterv vonatkozó intézkedései?

Többféle műanyag terméket érnek indokolt támadások, amelyeknek a használatát szabályozni vagy esetleg betiltani is célszerű volna. Ezek a termékcsoportok sokszor nagyon egyszerűek, mint például a szívószálak, a fültisztítók, evőeszközök és a tasakok. Nem véletlen, hogy a kormány Klíma- és Természetvédelmi Akcióterve ennek megoldására jelentős figyelmet szentel. Az Akcióterv pontjai között kiemelt célként szerepel az egyszer használatos műanyagok forgalmazásának betiltása is, amelyek megfelelő és üdvözlendő intézkedések annak érdekében, hogy a jelenleg nagytömegben gyártott egyszer használatos, rövid élettartamra szánt műanyagok mennyiségét vissza lehessen szorítani, mindezzel pedig előmozdítani a teremtett világ megőrzését.

Ahogy korábban már említettem, a tömeggyártású műanyagok egyike sem bomlik le természetes körülmények között, éppen ezért szükségszerűnek tartom azon intézkedések bevezetését, amelyeket a kormány meghirdetett. Az egyszer használatos műanyag termékek közül a közeljövőben így kerülnek betiltásra a műanyag fültisztító pálcák, a léggömb tartó pálcikák, a műanyag evőeszközök (villák, kések, kanalak, evőpálcák), italkeverő pálcikák, a műanyag tányérok, a műanyag szívószálak, az expandált polisztirolból készült ételtárolók, 50 mikron alatti falvastagságú műanyag hordtasakok, a műanyag italpoharak és az expandált polisztirolból készült italpoharak és italtárolók is.