Monstre gazdasági bűnügyek és más, súlyos korrupciós botrányok a magyar baloldalon

Minden jel szerint fehérgalléros bűnözők és hivatásos képmutatók készülnek felforgatni az országot 2022-ben. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász írása az Origónak.

A Simon-ügy és a Sukoró-per

A 2010 előtti kormányzás egyik lenyomata az ún. Simon-ügy, amelynek keretében Simon Gábor volt szocialista országgyűlési képviselővel, egykori államtitkárral szemben 2014 júniusában a Központi Nyomozó Főügyészség a korábbi nyomozás mellett különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás és pénzmosás bűntettének gyanújával külön nyomozást rendelt el. (Simon Gábor 2014 novemberében a külföldi bankszámlákon tartott összegek után százmillió forintot meghaladó adóhátralékot fizetett be az államnak.) A Központi Nyomozó Főügyészség 2016. március 4-én különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás és más bűncselekmények miatt vádat emelt a politikus ellen, és letöltendő börtönbüntetés kiszabását indítványozta.

2017. június 8-án a Kúria három, illetve két es fél év letöltendő börtönbüntetésre ítélte hűtlen kezelés kísérlete miatt a 2008-as sukorói telekcsere ügyében Tátrai Miklóst és Császy Zsoltot, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. egykori vezetőit. A harmadfokú ítélet jogerős.

Az ítélet előzménye, hogy a Sukoróra tervezett kaszinó- és turisztikai beruházáshoz kötődő telekcsere-szerződés ügyében a Szolnoki Törvényszék 2015 szeptemberében hűtlen kezelés kísérlete miatt 4 év börtönre ítélte Tátrai Miklóst, az MNV Zrt. volt vezérigazgatóját, valamint 3 és fél évre bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés, illetve magánokirat-hamisítás miatt Császy Zsoltot, a cég egykori értékesítési igazgatóját. Az ügy többi vádlottja közül kettőt felmentett, egyet pénzbüntetésre ítélt első fokon a törvényszék.

A 2015-ös döntés miatti fellebbezések folytán a Szegedi Ítélőtáblára került ügyben 2016 októberében másodfokon jogerősen felmentették Markó Andreát, a Pénzügyminisztérium volt szakállamtitkárát és egy értékbecslőt. Egy ügyvéd esetében pedig enyhítették az első fokon kiszabott pénzbüntetést, ezzel számukra véget ért az eljárás. Az ítélőtábla bűncselekmény hiányában felmentette Tátrai Miklóst és Császy Zsoltot is, így esetükben harmadfokú tárgyalásra került sor a Kúrián, amely jogerősen letöltendő börtönbüntetésre ítélte őket.

Az ellenzéki Demokratikus Koalíció elnöke, Gyurcsány Ferenc parlamenti képviselő – akinek miniszterelnöksége idején járt el ebben a telekcsereügyben az állam képviseletében az MNV – a június 8-ai jogerős ítéletre fenyegetően úgy reagált: a nyomozó ügyészek, az elmarasztaló ítéletet hozó bírák a bűnösök, míg a most elítéltek ártatlanok. Gyurcsány azt is leszögezte: „Jön majd egy új kormány, és szabadon engedjük őket, és teljes anyagi és erkölcsi kárpótlást fognak kapni." Ehhez hozzátette: „A bűnös eljárásban résztvevők ellen meg minden törvényes eszközzel fellépünk." A volt kormányfő ezzel megfenyegette a magyar igazságszolgáltatást, ami mindenképpen politikai nyomásgyakorlásként értékelhető a független magyar bírósági rendszerre. Mivel a fenyegető megnyilvánulások nem a helyszínen történtek, az esetnek inkább közéleti relevanciája van; a tárgyalás helyszínének méltóságáról a tanács elnöke gondoskodik, és a tárgyalás szabályszerű menetének komolyabb megzavarása esetén alapesetben 100 ezertől 200 ezer Ft-ig terjedő rendbírság, különösen súlyos vagy ismételt esetben 500 ezer Ft-ig terjedő rendbírság szabható ki.

Gyurcsánynak nem ez az első ilyen esete: amikor például 2011 októberében Sukoróval kapcsolatban hivatali visszaéléssel gyanúsította meg őt a Központi Nyomozó Főügyészség, a volt kormányfő egyenesen esküszegéssel vádolta az ügyészeket. 2015 októberében pedig azt nyilatkozta: a Sukoró-ügyben hozott ítéletek azt mutatják, hogy az igazságszolgáltatás egy része törvénytelenül, politikai elvárásoknak eleget téve működik.

Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök tanúvallomást tesz a Szolnoki Törvényszéken 2013. augusztus 22-én, ahol több hónapos szünet után folytatódott a Sukoró-ügyként ismert büntetőper tárgyalása Forrás: MTI/Mészáros János

Gyurcsány Ferenc fenyegetőzése egyenesen maffiatempó, ugyanis Szicíliában szokás, hogy a maffia tagjai megfenyegetik a bírókat és ügyészeket, esetleg családtagjaikat is. Az éjjel-nappal testőrökkel védett szicíliai bíró, Antonino Di Matteo például olyan ügyeket vitt főügyészként, amelyekben maffiafőnök alperesekkel rendőrfőnök és politikus alperesek szerepeltek együtt. A volt magyar kormányfő – bár nem halálosan fenyegetett – törvényhozó képviselőként is különös felelősséggel tartozik a független magyar igazságszolgáltatást működtetők tiszteletének és emberi méltóságának megőrzéséért. A volt miniszterelnök az elmúlt években már többször is megsértette a sukorói telekcsere ügyét – az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 10. cikkének megfelelően – méltányosan és nyilvánosan megtárgyaló, független és pártatlan magyar bíróságokat, akiknek egyrészt az ügyben érintett személyek jogai és kötelezettségei felől kellett dönteniük, másrészt a perben emelt bűnügyi vád megalapozottsága felől. Alaptörvényünk külön bekezdésben utal arra a fontos eljárási szakaszra, amelyben a büntetőjogi felelősséget jogerős határozat állapítja meg (addig ugyanis senki nem tekinthető bűnösnek). Ilyen jogerős döntés született június 8-án a Sukoró-perben, amelyet tudomásul kell venni. Fontos rögzíteni azt is: az igazságszolgáltatás bírái csak az Országgyűlés alkotta jogszabályoknak vannak alávetve – melynek maga Gyurcsány Ferenc is tagja.

A politikai célzatú nyomásgyakorlást azonban nemcsak politikusok csinálhatják, hanem adott esetben a hazai igazságszolgáltatási rendszer presszionálása lehetséges politikai célokat szolgáló civil szervezetek (NGO-k) segítségével is; például a Helsinki Bizottság korábban a Budapesti Ügyvédi Kamarával közösen szervezett szakmai konferenciát, ahol a civil politikai aktivisták a védőkirendelés egy általuk tesztelt „alternatív modellje" kapcsán agitálták a résztvevőket. Később a Transparency International a korrupcióellenes hivatalok működésével kapcsolatban tartott képzéseket a fővárosi ügyvédeknek.

Előzményként hangsúlyozandó, hogy az Állami Számvevőszék 2009. augusztusi jelentése (az MNV Zrt. 2008. évi tevékenységéről) megállapítja, hogy az érintett időszakban a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács (mint az MNV Zrt. ügyvezető szerve) a döntés-előkészítés hiányosságai miatt kiszolgáltatott helyzetbe került. Az MNV Zrt. vezérigazgatója (Tátrai Miklós) által saját és átruházott hatáskörben hozott döntések átláthatósága nem volt biztosítva, a döntés-előkészítés hiányossága miatt a döntéshozatal formálissá vált, a belső vélemények figyelembevétele nélkül történt. Tátrai vezetése alatt a döntések egy része ellentétes volt a jogszabályokkal, és hatáskör-túllépés is előfordult.

A jelentés azt is rögzítette: a Nemzeti Földalapba tartozó sukorói földterületek 2008-as cseréje a pilisi/albertirsai ingatlanokra nem volt szabályos és nem volt célszerű. Ezt a szabálytalan csereszerződést a Magyar Állam nevében eljárva Tátrai Miklós vezérigazgató úgy kötötte meg, hogy azzal nem jutottak érvényre maradéktalanul a Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény előírásai, így a szerződés – amely a törvény megkerülésével jött létre – semmisnek tekinthető. A csereingatlanok teljes területére nem állt fenn az említett NFA-törvényben meghatározott közérdekű cél. Az akkor hatályos földforgalmi szabályozás értelmében a Nemzeti Földalap közreműködésével történő földcsere esetén a Földalapba tartozó földek cseréjének egyik alapfeltétele – az érintett földrészek tehermentességén túl –, hogy a piaci értékük közel azonos legyen, vagy a szerződő felek vállalják az értékkülönbözet megtérítését. (Márpedig a szerződésben – amelyben a magyar állam tulajdonában levő húsz sukorói telket cserélték volna el a Joav Blum izraeli üzletember birtokában levő két albertirsai és egy pilisi telekre – az ingatlanok értéke nem állt arányban egymással, és így a magyar államot több mint egymilliárd Ft-os kár érte volna, ha érvényben marad a szerződés. A Kúria felülvizsgálati döntésével már 2012 novemberében kimondta, hogy érvénytelennek és semmisnek minősül a sukorói telekcsere-szerződés.)

A legnagyobb húzás – a vagyonkezelők összevonása

Az állami vagyon kezelését 2008 előtt három egymástól független, eltérő működési szabályok szerint tevékenykedő intézmény végezte. A vagyonelemeket fajtájuk szerinti csoportosítás alapján az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt. (ÁPV Zrt.), a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) és a Nemzeti Földalap Kezelő Szervezet (NFA) kezelte. Az állami vagyonnal való gazdálkodást az Országgyűlés új alapokra kívánta helyezni, így az állami vagyonnal kapcsolatos tulajdonosi jogok gyakorlásáról, valamint az állami vagyon hasznosításáról, kezeléséről rendelkezve megalkotta az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvényt (vagyontörvény, Vtv.), amely 2007. december 31. napjával megszüntette az addigi intézményrendszert. Helyébe a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács lépett, amelynek munkaszervezete a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV Zrt.) és az Ellenőrző Bizottság. Az MNV Zrt. egyszemélyes zártkörűen működő részvénytársaság, melyben az egyedüli részvényes magyar állam részvényesi jogait a pénzügyminiszter gyakorolja. A társaság, amely az állam nevében tulajdonosi jogokat gyakorol az állami vagyon felett, a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezései szerint működik, mint minden cég, de a költségvetési intézményekre vonatkozó egyes szabályokat is be kell tartania.

Az átalakítás nem volt zökkenőmentes. Az Állami Számvevőszék, jogszabályi kötelezettségeit teljesítve, átfogó ellenőrzést folytatott le az MNV Zrt.-nél, vizsgálva annak 2008-as működését. A vizsgálat részét képezte a megalakítás ellenőrzése is, és többek között annak értékelése, hogy az állami vagyon kezelésére és hasznosítására létrehozott intézményrendszer – a rábízott vagyonnal való gazdálkodásban – biztosította-e az állami ingatlanvagyon, a Nemzeti Földalapba tartozó földvagyon és az állami tulajdonú társasági részesedéssel működő társaságok vagyona felett az állami vagyon hatékony működtetését, állagának védelmét, értékének megőrzését, hasznosítását, gyarapítását. Az igen terjedelmes, 2009 augusztusában közzétett jelentés megállapításai lesújtóak. Az intézményrendszer átalakítása vonatkozásában rámutat, hogy már az előző évi jelentésben felhívta a döntéshozók figyelmét a vagyontörvény és a kapcsolódó jogszabályok pontatlanságaira, ellentmondásaira, a határidőben el nem végzett feladatokra, illetve mindezek következményire. Javasolta a hiányosságok megszüntetését, illetve a mulasztások miatti felelősség megállapítását. A javaslatokat azonban nem követték érdemi, hatékony válaszlépések. Ennek következménye a jelentés szerint az lett, hogy az átalakítás jogi szabályozása elégtelen maradt. A törvényjavaslat nem lett megfelelően előkészítve – a Kormány nem tárgyalt koncepcionális javaslatot, ütemterv, intézkedési terv nem készült, ahogyan hatástanulmány sem, nem számszerűsítették a gazdasági hatásokat –, s elmaradt a megfelelő parlamenti kontroll is a törvényalkotási folyamat erőltetett gyorsítása következtében. A jogi szabályozás tehát több ponton ellentmondásos, hiányos lett, melynek következménye az átalakításhoz kapcsolódó feladatok egyáltalán nem, vagy nem határidőben való elvégzése, s a felelősségre vonás elmaradása volt.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

A megszűnő intézmények zárómérlegei, amelyek az újonnan létrejövő MNV Zrt. nyitómérlegének alapját képezték volna, nem készültek el, az MNV Zrt. azonban nyitómérleg nélkül, de bejegyzésre került. Ilyen körülmények között nem beszélhetünk tényleges átadás-átvételről, az új intézmény úgy jött létre és kezdte meg működését, hogy lényegében megállapíthatatlan volt, hogy mekkora, milyen összetételű és értékű állami vagyon állt rendelkezésre a három korábbi intézmény kezelésében azok megszűnésekor, és mekkora, milyen összetételű és értékű állami vagyonnal kezdte meg működését az MNV Zrt.

Az ÁSZ jelentése alapján a vagyontörvény végrehajtása keretében a pénzügyminiszter határozott utasítást kapott a három elődszervezet 2007. december 31. napjával történő megszüntetésére. Vizsgálandó, hogy hogyan kerülhetett erre sor a szervezetek vagyonmérlegének és vagyonleltárának elkészítése nélkül, illetőleg hogy a cégbíróság milyen alapon jegyezte be az MNV Zrt.-t úgy, hogy nem csatolt nyitómérleget, és hogyan történhetett meg az elődszervezetek cégbírósági törlése zárómérlegek nélkül. Az is vizsgálandó, hogy bár az MNV Zrt. önmagában aggályos módon utólagos vagyonmérleget készített az Állami Számvevőszék vizsgálatának ideje alatt, majd többször módosította is, hogyan kerülhetett sor annak elfogadására, különös tekintettel arra, hogy jelentésében az Állami Számvevőszék azt nem tartja hitelesnek. A 2007 októberében a pénzügyminiszter által kinevezett és az elődszervezetek vezetőségével személyi összefonódásokat mutató Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács, melynek feladatkörébe ugyancsak beletartozott a vagyontörvény végrehajtása, nem intézkedett a hiányzó zárómérlegek és vagyonleltárak elkészítése iránt, ahogy korábban a pénzügyminiszter sem. A mulasztás érthetetlen, tekintve, hogy az addig folyamatosan működő elődszervezetek a szabályszerű dokumentumok elkészítésére alkalmasak voltak éppúgy, ahogyan az azt megelőző években. A szükséges szakértelemmel és tapasztalattal rendelkező személyzet azonban nem kapott utasítást a munka elvégzésére, azt, az átadás koordinálását, inkább külső cégekre bízta a Vagyongazdálkodási Tanács.

Az egyik ilyen cég, az EX-ASSE Zrt. egyik tulajdonosa az MNV Zrt. kinevezett vezérigazgatója volt, ami súlyos összeférhetetlenségi aggályokat vet fel. A cég által 12 millió forintos megbízási díj fejében készített vagyonmérleget senki sem auditálta, a vagyonleltár, valamint az előd- és utódszervezetek közötti átadás-átvétel nem volt dokumentált. A KVI beszámolóját az az Efender Bt. és a CC Audit Kft. készítette 9,4 millió forintos megbízás keretében, melynek alkalmazottai a KVI volt szakemberei voltak. Nem csupán ennek a több mint 21 millió forintnak a felhasználása vizsgálandó a nyomozó hatóságok által, hanem annak a 80,1 millió forintnak is, amelyet a Pénzügyminisztérium és az MNV Zrt. az integráció segítésére és tanulmány készítésére megbízott külső szakértő cégeknek juttatott oly módon, hogy az elkészített anyag a számvevőszéki jelentés szerint sosem került hasznosításra. A gyors, pontos és precíz átadás-átvételhez kellő alapot nyújtottak volna az elődszervezetek szakemberállománya által a számviteli szabályok előírása szerint havonta elkészített főkönyvi kivonatok. A szabályszerű mérlegek és leltárak elkészítésének tehát látszólag semmilyen szakmai akadálya nem volt. Ezeknek következtében az állami vagyon áttekinthetetlen és ellenőrizhetetlen lett. Az ellenőrzéshez szükséges adatokat az MNV Zrt. a számvevőszéki ellenőrzés során sem bocsátotta rendelkezésre, ezzel rendkívüli módon zavarva az ellenőrzést – szintén az Állami Számvevőszék jelentése szerint. Az ellenőrzés során a határidejéhez és a cégbírósági bejegyzéshez képest megkésve, utólagosan készített nyitó mérleg főösszegét az MNV Zrt. először 1 771 milliárd forintban állapította meg, majd a számvevőszéki vizsgálat alatt módosította 15 966 milliárd forintra. Az első hivatalos vagyonmérleg tehát félrevezető volt, hamis adatokat tartalmazott. Felelősségre vonás ezidáig, ennek kapcsán sem történt.

Az elődszervezetek hatályos szerződései vonatkozásában ugyancsak vizsgálandók azon tény körülményei, hogy az átadás során több mint 3500 szerződés eltűnt, nem lelhetők fel, az 5 millió forintot meg nem haladó értékű szerződéseket pedig nem hozták nyilvánosságra, mellyel sérült a közérdekű adatok megismerhetőségéhez fűződő alapvető jog. Emellett az NFA szerződési állományában több ezer szerződés korrigálása történt meg a bérleti díjak vonatkozásában. Az MNV Zrt. a bérleti díjak emelkedését nem vette figyelembe, nem számlázta ki a megnövekedett díjrészt, ezáltal a magyar állam és a költségvetés jelentős bevételektől esett el.

És még nincs vége – a hírhedt Altus-ügy

A Miniszterelnökséget vezető miniszter 2017. május 11-én bejelentette, hogy feljelentést tett a Legfőbb Ügyészségen, mely szerint a Nemzeti Fejlesztési Hivatal és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség tisztségviselői megszegték a vagyonkezelési kötelezettségüket az EU Strukturális és Kohéziós Alapjának magyarországi felhasználásához kapcsolódó egységes monitoring és informatikai rendszer (emir) fejlesztése és üzemeltetése tárgyában, a Welt 2000 Kft.-vel kötött vállalkozási szerződésekkel összefüggésben. Ezzel 2003 és 2008 között 17 milliárd forintot meghaladó vagyoni hátrányt okoztak. A Fővárosi Főügyészség a feljelentés alapján május 23-án különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés gyanúja miatt nyomozást rendelt el július 23-i határidővel, és a nyomozást fokozott ügyészi felügyelet alá vonta.

Kecskemét, 2017. november 24. Dobrev Klára, Gyurcsány Ferenc volt szocialista miniszterelnök felesége nyilatkozik a sajtónak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-alföldi Bűnügyi Igazgatósága előtt Kecskeméten. Az Altus Befektetési és Vagyonkezelő Zrt. és az Altus Portfólió Kft. vezetőjét tanúként hallgatták meg a hárommilliárdos költségvetési csalással gyanúsított Czeglédy Csaba ügyében. MTI Fotó: Ujvári Sándor Forrás: MTI/Ujvári Sándor

A Kormányzati Tájékoztatási Központ e körben korábban azt közölte, hogy a kormánynak 18 milliárd forintot kell visszafizetnie az Európai Bizottságnak az uniós pályázatok nyomon követését szolgáló emir-rendszer kiépítésével összefüggő szabálytalan közbeszerzések miatt, mivel információk szerint az Európai Unió súlyos szabálytalanságokat állapított meg nyolc, 2003 és 2009 között megkötött szerződés ügyében. A vizsgálatok szerint a felelős állami szervek az ügyben érintett kft. részére a közbeszerzési szabályokat súlyosan megsértve, a magyar állam érdekeivel ellentétes módon juttatták el üzleti körök részére annak az informatikai rendszernek a működtetését, amely 12 ezer milliárd forintot kezelt. Az EU Regionális és Várospolitikai Főigazgatósága jelentéstervezete szerint az emir megalkotására, működtetésére és továbbfejlesztésére megkötött nyolc szerződésből hármat az a Heil Péter írt alá, aki 2002–2007 között elnökhelyettes volt a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél és jogelődjénél, majd dolgozott több tárcánál és a Miniszterelnöki Hivatalban. A 2010-es kormányváltás után tanácsadási igazgató lett az Altus Zrt.-nél, amely Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, az ellenzéki DK elnöke és felesége, Dobrev Klára üzleti érdekeltségébe tartozik.

A baloldali fővárosi vezetés bűnei – az Alstom-botrány

2017. február 3-án hozta nyilvánosságra a kormány az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) teljes jelentését a 4-es metró beruházásáról. Az OLAF azt javasolta, hogy 59 milliárd forintot kérjen vissza az Európai Bizottság a támogatások kedvezményezettjeitől, és többek között szabálytalanság, csalás, korrupció és EU-pénzek szabálytalan felhasználása szerepel a megállapítások között. A jelentést már 2016 végén megkapta a kormány, ám adatvédelmi okokból – az adatvédelmi hatóság véleményének kikérése után – csak később hozták nyilvánosságra.

Az elmúlt 13 év legnagyobb korrupciós ügyében a beruházás összértéke 452 milliárd forint volt, ebből a gyanú szerint 272 milliárd forint érintett csalással vagy szabálytalan felhasználással, 166 milliárd forint pedig – korrupciós csatornákon keresztül – eltűnt.

Budapest, 2013. június 4. Az Alstom által gyártott új Metropolis típusú szerelvény érkezik az M2-es metróvonalon az Örs vezér téri végállomásra 2013. június 4-én Forrás: MTI/Máthé Zoltán

A fejlesztéshez 76 milliárd forintot használtak fel a Közlekedési Operatív Program terhére, ebből 59 milliárd forint volt az Európai Unió hozzájárulása, és ez utóbbi összeget követelheti vissza az Európai Bizottság. A négy éven át tartó nyomozás eredménye szerint a kifogásolt szerződések – egy kivételével – 2010 előtt, vagyis a Medgyessy-, a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány, illetve a Demszky Gábor-féle budapesti városvezetés regnálása alatt születtek. Az OLAF érintettként a fővárost, az Alstomot és Medgyessy Pétert nevezte meg; a volt miniszterelnök cége összesen csaknem 600 ezer eurót (közel 190 millió forintot) kapott a 4-es metró kocsijait gyártó Alstomtól tanácsadási és képviseleti munkáért. – A Bizottság az érintett összeget nem a kedvezményezettektől, hanem a magyar államtól kéri vissza (ebben az esetben félig az állam maga a kedvezményezett is). Tárgyév márciusának végén a Fidesz írásbeli kérdésben kért tájékoztatást Polt Péter legfőbb ügyésztől, hogy hol tart a 4-es metró ügyében indult nyomozás. A párt részéről közölték: a Brüsszelnek visszafizetendő akár 59 milliárd forint csökkentéséért a kormány mindent megtesz a fővárossal együtt.

Konklúzió helyett

Világjárvány idején érdemes arról is szót ejteni, hogy válságkezelés címén, miközben 2006-ot követően súlyos megszorítások voltak az országban, addig például a MÁV esetében 2006-ról 2007-re húsz százalékkal nőtt az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagoknak egy év alatt kifizetett díjak összege, konkrétan 68-ról 82 millió forintra. Ezek a tízmilliók csak az anyavállalatot jelentik, ugyanis a közel nyolcvan vasúti leánycégnél külön juttatása volt a vezető testületeknek. A megszorító balliberális kormányok idején nem fukarkodtak a pozíciókkal, és így a pénzek kiosztásával: a híradások szerint a MÁV-on kívül például a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.-nél, a Szerencsejáték Zrt.-nél és a Magyar Postánál is négyszer-ötször nagyobb felügyelőbizottság működött, mint amennyit a gazdasági társaságokról szóló törvény minimumként előírt. Mindeközben a közszférában megszorítások voltak, és az állam munkavállalói 2009-re nem kaptak fizetésemelést, sőt elvették tőlük a 13. havi illetményt is: ily módon a közalkalmazottaknak és köztisztviselőknek átlagosan annyi volt a nettó bére, mint 2006-ban. Emellé pedig nem párosult megfelelő kormányzati teljesítmény: 2008-ban 0,6%-kal bővült a gazdaság, majd 2009-ben már 6,3%-kal zsugorodott a GDP.

A felsorolás korántsem teljes, nem jutott hely például annak kifejtésére, hogy Zuschlag János volt MSZP-s politikust azért ítélték hat év börtönbüntetésre, mert társaival fiktív civil szervezetek révén 75 millió forint állami támogatás jogosulatlan megszerzésében működtek közre az akkori baloldali vezetés tudta mellett, vagy hogy a szintén baloldali szegedi városvezető hogyan használhatta a köznyelv szerint „Botka-harsonaként" a Szegedi Tükör című újságot, miközben zavaros hátterű brit, francia és német tulajdonosok tűntek fel a háttérben. A seregszemle azonban annak eldöntésére bizonyára alkalmas, hogy mindenki megítélje a baloldal „korrupciókampányának" hitelességét. És persze érdemes felidézni ennek a liberálbolsevik taktikának az ideológiai alapját, amelyet Saul Alinszky 12 pontja rejt: Támadj, támadj, támadj minden irányból, sose hagyj esélyt a tántorgó szervezetnek a pihenésre, átcsoportosításra, talpra állásra és a stratégiája újragondolására!

A fentiek fényében pedig korántsem meglepő, hogy figyelemelterelésre használt agresszióval próbálkozik mostanában a magyar baloldal. Emlékezhetünk, hogy a Munka Törvénykönyvének módosítása látszólagos apropóján stratégiát váltott a baloldali ellenzék, és korábban nem tapasztalt vehemenciával zavarta meg az Országgyűlés és más közintézmények munkáját. A hangadók már akkor azzal a mindenki számára szembetűnő módszertannal tették mindezt, amelyet a köznyelvben a hírhedt író, közösségszervező után ún. Alinsky-módszernek is neveznek.

Más szerzők is inspirálhatták őket, Timothy Snyder A zsarnokságról szóló monográfiájában meglehetősen szájbarágó stílusban bontja ki A Radikálisok törvényei szerzőjének módszertanát, amikor arról ír, hogyan kell megdönteni „elnyomó kormányzatokat", „megvédeni intézményeket", illetve „fotelből felkelve vonulni új barátokkal". Ezek összefoglalóan olyan káoszteremtő receptek, amelyek célja a fennálló politikai rend megdöntése. Annyi tapasztalata persze volt a nemzeti oldalnak, hogy látta, mi történt korábban Macedóniában. Ott nyíltan az ún. Soros-hálózat beavatkozásának és rombolásának lehettünk szemtanúi a kerítést támogató, bevándorlásellenes jobboldali kormányzattal szemben, amely kapcsán megjegyezném, hogy David Horovitz és Jacob Laskin Az Új Leviatán című kiváló munkájukban kifejtették, hogy az Alinszky-módszerek visszaköszönnek a baloldalnál és a Soros-szervezeteknél, amely megállapítás egyébként számos kérdésre választ ad. Az mindenesetre prognosztizálható, hogy a magyar baloldal az álcivil jogvédőkkel karöltve soha nem látott törvénytelen machinációkra készülhet a 2022-es választások meghekkelése érdekében.