Varga Judit igazságügyi miniszter bejelentése a Facebook-cenzúra visszaszorítására vonatkozóan egy normális világban mindenhol - oldaltól, politikai szimpátiától függetlenül - örvendetes dolog, üdvözlendő hír lenne. Hiszen egy hatalmával és monopolhelyzetével pofátlanul és etikátlanul visszaélő külföldi cég szabályozása remek dolog, a Facebook ráadásul lefölözi a hirdetési pénzeket, és szinte alig van olyan internetes újság, amelyik havi több millió, a Facebookon elköltött reklámpénz nélkül képes lenne elérni az olvasóit. Erről fogunk most először beszélni.

A közösségi platform mára gyakorlatilag védelmi pénzeket szed az oldalak kezelőitől, ami praktikusan azt jelenti, hogy lehet akárhány követője vagy kedvelője az adott oldalnak, a Facebook alapjáraton csak egy töredéküknek mutat meg egy-egy új posztot. Azonban, ha az oldal üzemeltetője fizet, akkor a dolog megváltozik.

Mintha a hatvanas évek Amerikájában bemenne egy szimpatikus hátrafelé fésült hajú, öltönyös úr egy étterembe, és délolasz akcentussal közölné a tulajdonossal, hogy ugyan gyönyörűnek és kimondottan hangulatosnak tartja a vendéglőt, az ételek is finomak, azonban van egy olyan érzése, hogy a hely le fog égni, viszont ő és kiterjedt baráti köre némi pénzért cserébe garantálni tudná, hogy a tragédia ne következzen be.

A tulajdonos persze fizet, az étterem pedig továbbra is zavartalanul tud üzemelni.

Talán nem kell magyarázni, hogy ha a szicíliai felmenőkkel rendelkező gentleman különböző praktikákkal eléri, hogy 100 vendég helyett esténként csak 15 üljön asztalhoz - vagy egy se -, akkor a vendéglő nyilvánvalóan tönkre fog menni.

A dolog persze, mint minden a techcégek körül, még ennél is kacifántosabb, hiszen rengeteg újság és megmondóember évek óta hirdet. No nem egy adott bejegyzést, hanem magát a hírportált vagy saját magát. Teszik ezt azért, hogy minél több követővel rendelkezzenek.

Megint mondok egy példát. Régebben, a nagy Facebook-bumm előtt, egy ismert embernek elég volt háromszor-négyszer megjelennie a tévében, és hetek alatt össze tudott szedni pár százezer követőt. Ez már évek óta nincs így, a Facebook algoritmusa már körülbelül öt éve elrejti az új versenyzőket. Akik jobbára csak az oldaluk hirdetésével tudnak új kedvelőkre szert tenni. Nincs más választásuk, muszáj magukat súlyos pénzért reklámozniuk, különben az oldaluk csigalassúsággal fog csak növekedni.

Zárójelben jegyzem meg, hogy én magam négy és fél, öt éve nem hirdetek, mióta írok, illetve a Hír TV-ben szerepelek, nem fizetek a Facebooknak.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az elmúlt időben csak megosztások, illetve az ismertségem révén növekedett az oldalam. Négy-öt év alatt 6 ezerről 26 ezresre. Az évente mindössze nagyjából négy és fél ezer újabb követőt jelent. Ami nagyon kis mértékű gyarapodás, ezt a többség nem tudja vagy akarja kivárni, úgyhogy fizet. Ha pedig fizet, akkor néhány hét vagy hónap alatt képes több tízezer kedvelővel gazdagodni.

Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy pakisztáni vagy indiai kamukövetőket vásárol magának, hanem akképpen, hogy a Facebook a fizetség fejében beteszi a hírfolyamba az adott lapok vagy személyek oldalait, így aki nem tudott a létezésükről, az lehetőséget kap a bekövetésükre.

A Varga Judit-féle szabályozás egyik fele erről szól. Ha ugyanis valaki évek alatt több százezer vagy akár millió forintot kifizetett a Facebooknak az oldala hirdetésére, majd azt tapasztalja, hogy ennek ellenére a kedvelőinek csak egy csekély részének a hírfolyamában jelennek meg a bejegyzései, az joggal érezheti úgy, hogy ugyan fizetett egy szolgáltatásért, azonban mégsem kap érte semmit, azaz átverték.

Ennél még egy fokkal bonyolultabb, hogy sok éven keresztül hirdetéssekkel felduzzasztott oldalt jogtalanul, az úgynevezett és értelmezhetetlen, valamint folyton változó közösségi irányelvek megsértése miatt törölnek a Facebook szélsőbalos, szélsőliberális adminjai, ott hasonló jogsértés esete állhat fent.

De térjünk vissza az elérés korlátozására.

Varga Judit esete mutatja meg a legjobban, hogy milyen aljas módon hazudoznak a Facebook üzemeltetői. Történt, hogy a miniszter asszony körülbelül egy hónappal ezelőtt arról posztolt, hogy szükség van a nagy techcégek jogi szabályozására, majd azt tapasztalta, hogy a következő bejegyzése sokkal kevesebb embert ér el.

Erről is irt, amit a honi függetlenobjektív őrkutyák harsány és gúnyos kacajjal fogadtak, a HVG pedig meg is kereste a Facebook egyik alkalmazottját, aki készségesen válaszolt is a feltett kérdésekre.

Ami szép dolog, a jobboldali sajtóval ugyanis nem állnak szóba.

Az illető azt mondta, hogy semmilyen személyes vagy politikai oka nem volt Varga Judit oldalelérésének drasztikus korlátozásának, valószínűleg mindössze annyi történt, hogy az adott posztja nem volt olyan sikeres, nem érkezett rá olyan sok komment, lájk, azaz interakció.

Ez természetesen hazugság. Pár napja a saját bőrömön is tapasztaltam, hogy miért.

Azon már meg sem lepődöm, hogy a legsikeresebb, több száz kommentet és lájkot kapó bejegyzéseim is maximum csak 10-12 ezer embert érnek el, a Facebook nemhogy segítene a tartalmaim terjesztésében, mint a boldog békeidőkben, de konkrétan a saját követőim elől is elrejti azokat.

Mondom: 26 ezer kedvelőről és 28 ezer követőről beszélünk.

Az elmúlt fél évben azt hiszem, egyetlen posztom érte el az összes követőmet.

(Plusz néhány mém, de azokat nem igazán érdemes belevenni a statisztikába.)

Nyilván nem voltak elég sikeresek.

Szombaton azonban érdekes dolog történt. Szokás szerint megosztottam a Magyar Nemzetben megjelent írásomat, ami a szokottnál is gondosabban el lehetett rejtve, ugyanis néhány óra múlva is mindössze 2 ezer embert ért el.

Forrás: Origo

Majd eltelt egy óra, és azt az üzenetet kaptam a Facebooktól, hogy ez a bizonyos bejegyzésem több reakciót váltott ki, sikeresebb volt, mint az eddigi posztjaim 80 százaléka, így azt javasolják, hirdessem meg.

Hoppácska.

Tehát mégiscsak sikeres volt az a bizonyos bejegyzés, sikeresebb, mint több ezer posztom, de inkább korlátozták a terjedését, hisz nem fizettem védelmi pénzt.

Hangsúlyozom, nem arról van szó, hogy azért nyavalyognék, mert az írást az oldalam követőin túl nem terjeszti a Facebook, hanem arról, hogy azoknak sem mutatta meg, akik azért lájkolták, követték be a hivatalos oldalamat, mert kíváncsiak rám, szeretnék látni a bejegyzéseimet, mindezt úgy, hogy saját bevallásuk szerint is egy rendkívül sikeres poszt került ki.

Ezért volt egészen bizonyosan szín tiszta hazugság a HVG-nek nyilatkozó Facebook-alkalmazott válasza. Nem a lájkok, kommentek és megosztások révén lesz sikeres vagy sikertelen egy-egy bejegyzés, hanem az algoritmusok öncélú vagy inkább politikailag, ideológiailag motivált csavargatásától.

Amit egy liberális dolgozó babrál valahol Dublinban. Ja, igen, majd' elfelejtettem: miközben az általam bekövetett jobbos/konzervatív oldalak, illetve személyek posztjait alig látom megjelenni a hírfolyamban, aközben a balliberális lapok írásaiba minduntalan belebotlok. Olyanokéba is, amelyeket nem is lájkoltam. A Facebook viszont előzékenyen mindig megmutatja nekem azzal a felkiáltással, hogy: "neked ajánlott!"

Persze sok mindenről lehetne még beszélni, hiszen mi itt a jobboldalon pontosan tudjuk, hogy nem a szélsőséges, gyűlöletkeltő posztok miatt szoktak letiltani - a szélsőbalos házmesterek hat-hét éves kommentekre szoktak vadászni, majd gyűlöletbeszédre hivatkozva jelentgetni, de tiltottak már le a Keménymag című műsor, vagy az első vezércikkem megosztása miatt is -, ez is része lesz a szabályozásnak, de ezt egy másik alkalommal vesézzük ki.