Alázatosnak kell lenni a munkához, de határozott véleményt kell képviselni

"A női és a férfi vezetők között egyaránt vannak jó és kevésbé jó kvalitásokkal rendelkezők. Jelentős erény, ha egy vezető kiszámítható, következetes, mert ez a munkatársakban bizalmat ébreszt, mi több magabiztosságot is ad a munkatársaknak, akik így még jobban tudnak vele együtt csapatban gondolkozni és dolgozni. Jómagam számos női középvezetőt ismerek, csúcsvezetőből viszont már lényegesen kevesebb van. Fontos kiemelnem, ez nem csupán társadalmi kérdés, hanem magukon a nőkön is múlik, hogy elvállalják-e, vagy megpályázzák-e egyáltalán a felsővezetői pozíciót, vagy sem" - mondta Dávid Ilona, a GVC Zrt. vezérigazgatója. Hozzátette: ha felkérnek egy nőt csúcsvezetői pozícióra, fel kell tenni a kérdést: ha mások elhiszik, hogy meg tudom csinálni, akkor én miért ne hinném el? Interjú Dávid Ilonával, a GVC Zrt. vezérigazgatójával.

Milyen vállalatokat foglal magába GVC Zrt.?

A GVC Zrt. tulajdonképpen egy vagyonkezelő cég, amely az égisze alá tartozó gazdasági társaságokat stratégiailag irányítja. A magyar tulajdonos ezen a cégen keresztül kívánja kihasználni az érdekeltségeihez tartozó cégek szinergiáit, a hatékonyságot optimalizálni. Ebben a modellben ez már egy komoly nagyvállalati együttműködés. A mezőgazdasági vállalatai, mint a Villgroup csoport, a Hungast - mint közétkeztető vállalat -, a tőkebefektetési és a többi vállalkozása alkot egy igen erős lábakon álló cégcsoportot. A vertikális integrációra törekszünk – többek között az agrártevékenységet kötjük össze egyéb élelmiszeripari tevékenységeinkkel. Hisszük, hogy a magyar gazdaság fejlődését is támogathatjuk azzal, ha több szektor számára is példát mutatunk a hazai, országhatárokon belüli minél szélesebb körű együttműködésekkel, az importkitettség minimalizálásával, és az ellátási láncok lerövidítésével, a környezeti terhelés csökkentésével. Túl vagyunk egy nagyobb akvizíción is -

vásároltunk egy nemrégiben megépült, világszinten is csúcstechnológiák egész sorát felvonultató gyárat, amelyben minőségi, tartósítószer-mentes készételek előállításával foglalkozunk.

Ott javában zajlik a termékfejlesztés és a gyártás. Meg szeretnénk hódítani más piacokat is. Ezért más típusú vezetésre van szükség. Stratégiai szemléletmódra, perspektivikus gondolkodásra. A tulajdonos keresett meg, tudta, hogy jelentős a nagyvállalat-vezetői tapasztalatom, több szektorban is bizonyítottam már. Szerette volna, ha a tudásomat a cég javára fordítom. Az együttműködés szűk fél éve vette kezdetét, jelenleg bővítjük a szerkezetet, a tevékenységet, a látásmódot. Úgy érzem, kialakulóban van egy igazán ütőképes csapat is a fenti célok megvalósításához.

Dávid Ilona, a GVC Zrt. elnök-vezérigazgatója Fotó: Koncz Márton - Origo

Csúcsvezető a GVC Zrt.-nél - nőként ez meglehetősen ritka. Hol kezdte a karrierjét, és hogyan jutott el idáig?

Bár talán tetten érhető ebben némi pozitív előrelépés, egyelőre valóban kevés az első számú női vezető. Itt, a cégcsoportnál is főként férfiakkal dolgozom együtt. Ez korábban sem volt másképp, így kijelenthető, hogy megszoktam már ezt a körülményt.

A női és a férfi vezetők között egyaránt vannak jó és kevésbé jó kvalitásokkal rendelkezők.

Ha valaki sztereotípiákban gondolkodik, úgy vélheti, hogy a nők hajlamosabbak a hangulatváltozásra. Ez rám egyáltalán nem jellemző. Jelentős erény, ha egy vezető kiszámítható, következetes, mert ez a munkatársakban bizalmat ébreszt, mi több, magabiztosságot is ad a munkatársaknak, akik így még jobban tudnak vele együtt csapatban gondolkozni és dolgozni. Ezáltal persze én is hatékonyabb tudok lenni a munkámban. Alapvetően optimista, jó kedélyű ember vagyok, a környezetem is így ismer, nem jellemzőek rám a hangulatváltozások. Nemcsak a munkában, hanem a magánéletben sem. Ez persze alkati kérdés. A karrieremet 24 évesen kezdtem egy Európában és idehaza is meghatározó kiskereskedelmi láncolattal bíró óriáscég központjánál. Akkor már két gyermekem volt. Meg is szokták egyesek jegyezni időnként, hogy nekem könnyű volt, mert nem kellett választanom a család és a karrier között. Erre én azt mondom: egyik életszituáció sem könnyű. Két kicsi gyerekkel pedig kifejezetten nehéz pályát kezdeni egy multinacionális vállalatnál.

Teljesen mindegy, hogy milyen pozícióba kerül az ember, családi támogatás nélkül végtelenül nehéz.

Döntések kísérik az életünket. Én úgy döntöttem, hogy fiatalon adok életet a gyermekeimnek, ami nyilván lemondásokkal is járt, de olyan előnyökkel is, hogy édesanyám életkoránál fogva rengeteget tudott segíteni nekem.

Dávid Ilona, a GVC Zrt. elnök-vezérigazgatója Fotó: Koncz Márton - Origo

Senki sem születik vezérigazgatónak, sőt, a magam példáján azt is elmondhatom, nem is olyan családban nőttem fel, ahol körülöttem vezetők lettek volna. Itt, az első munkahelyemen eleinte könyvelőként dolgoztam, miután elvégeztem a Pénzügyi és Számviteli Főiskolát. A mai napig hálás vagyok a cégnek, hiszen alulról kezdtem, így aztán megtanulhattam az összes szakmai folyamatot. Teljesen másként látom a munka rendszerét, eljárásrendjeit, hatásmechanizmusát, mint egy olyan vezető, aki nem dolgozott a végeken - hiszen magam is voltam beosztott könyvelő. A cégnél szerencsére támogatták a fiatal pályakezdőket, és akiben volt szorgalom, tanulni akarás és kellő alázat a munka iránt, kitartás, az lehetőséget kapott, hogy feljebb léphessen. Végül főkönyvelő lettem itt. Tehát középvezető. Ez is egy nagyszerű iskola volt. Innen az egyik legjelentősebb nehézipari vállalathoz vezetett az utam. Ekkor ismerkedtem meg az állami nagyvállalatok világával. Megtisztelő és egyben motiváló volt, hogy a cég keresett meg, kifejezetten engem akartak egy magas pozícióra. Természetes emberi reakcióként elgondolkodtam, hogy megfelelek-e vajon majd, hiszen ez az új lehetőség egy teljesen más ágazatot jelentett, mint a kereskedelem. De úgy véltem, hogy ha mások azt gondolják, hogy alkalmas vagyok a feladatra, én miért ne gondolnám így? Ott is rengeteg olyan új tudásra tettem szert, amit iskolában nem lehet felszedni, csak a pályán, munka közben. Fontos a végzettség is, vannak olyan szakterületek ahol egyenesen elengedhetetlen a specifikus képzés, de mindig is a munkában hittem, és azokban az emberekben, akik hajlandóak újabb és újabb ismereteket elsajátítani. Ezen a munkahelyemen jöttem rá többek között arra is, hogy egy állami cég életét mennyire tudja befolyásolni a politika, és hogy az ember munkáját nem mindig aszerint ítélik meg, hogy mit tett le addig az asztalra. Én 2001 és 2003 között dolgoztam ott. 2002-ben volt egy választás, és utána egyik napról a másikra lefejezték a cégcsoportot. Én maradtam gazdasági igazgatóként, mert én voltam a válságkezelő, segítettem az átmenetet. A privatizációban szerencsére már nem vettem részt. Amikor otthagytam a céget, sorra jöttek az ajánlatok - hiszen már sokan ismertek a gazdasági szférában -, így rövid időn belül el tudtam helyezkedni. Ahogy lépkedtem előre, azt láttam, hogy sok női középvezető van - család mellett is belevágnak, merik vállalni a feladatot. Az viszont nagyon ritka, hogy csúcsvezetői pozíciót kapnak. Kevés a női vezérigazgató, vezérigazgató-helyettes vagy elnök.

Ez min múlik Ön szerint?

Ez nem csupán társadalmi kérdés. Kétségtelen, hogy van olyan aspektusa is. De a nőkön is múlik.

Ugyanis ez olyan nagy váltás és felelősség, hogy nem mindig merik elvállalni a női jelöltek - még ha fel is ajánlják nekik.

Gyakori, hogy megkérdőjelezik saját alkalmasságukat, vagy éppen a körülményeiket ítélik meg úgy, a szociális hátterüket, családi állapotukat, hogy végül nem merik bevállalni az új kihívást. Hiszen nagyon nem mindegy az sem, hogy a család mennyire támogatja őket ilyen típusú előrelépésben. Azt a kérdést kell feltenni, amit fentebb is említettem már:

ha mások elhiszik, hogy meg tudom csinálni, akkor én miért ne hinném el?

Ha én nem vállalom el, elvállalja más. A világ ebben a kérdéskörben így működik. Aztán pedig az ügy alanya, az elsőszámú jelölt utána egész életében azon gondolkodhat majd, hogy mi lett volna, ha belevág. Nekem meggyőződésem, hogy a szakmai előmenetelnél nem az a fontos, hogy az illető nő vagy férfi, hanem az, megtalálja-e a feladat, arra alkalmas-e az illető, és hogy elvállalja-e, vagy sem. Ha pedig elvállalja, azt szívvel-lélekkel tudja-e csinálni. Merthogy csakis úgy érdemes.

Dávid Ilona, a GVC Zrt. elnök-vezérigazgatója Fotó: Koncz Márton - Origo

Hogyan látja, javulhat az arány a jövőben? Több női csúcsvezetővel találkozhatunk?

Azt gondolom, hogy igen. Egyre több női felsővezető van a gazdasági szektorban is, és a családok is látják, hogy a nő csúcsvezetőként is el tudja látni a gyerekeit, a családját.

Ehhez elengedhetetlen, hogy az otthoni szerepekben is tetten érhető társadalmi konvenciókon a közvetlen környezet tovább tud-e lépni, és alkalmazkodni ehhez a helyzethez.

A felsővezetői pozícióban egyáltalán nem ritka, hogy akár este hét-nyolc óráig is dolgozni kell, ami egy férfi esetében egyáltalán nem kirívó, de ha egy nő dolgozik ennyit, akkor megkérdőjelezhetik, hogy jó családanya-e. Ha a család mellette áll, és időnként leveszik a terhet az anyáról, a háztartással vagy éppen a gyerekek gondozásával, nevelésével kapcsolatos napi rutin feladatok során, nos, az óriási segítség. Természetesen egy csúcsvezetői pozíció több felelősséget, és az ezzel együtt járó stresszt is jelent. Ha a nő tudja ezt kezelni, és helyt tud állni a családban is, kimagasló eredményeket érhet el a vállalatok élén. Ehhez kell kitartás, küzdelem és alázat.

Dávid Ilona, a GVC Zrt. elnök-vezérigazgatója Fotó: Koncz Márton - Origo

Hogyan képzeli el a GVC Zrt. jövőjét?

A mostani fázisban elsősorban stratégiai és szervezetfejlesztési feladataim vannak. Izgalmas, hogy megint tanulhatok - szeretek új dolgokat megismerni. Inspirál az is, hogy megfigyelhetem: hogyan fejlesztenek új termékeket a kollégák, mire kell figyelni - akár készételről, akár közétkeztetésről van szó -, hogyan zajlik a gyerekek étkeztetése, mi a módszertani és pénzügyi háttere, milyen szabályozások vonatkoznak erre, vagy éppen az agrárszektorra. Ez a rengeteg új információ engem is formál, épít.

Az évek során jelentős vezetői tapasztalatot sikerült szereznem, gazdasági kérdésekben otthon vagyok, szeretek emberekkel dolgozni, ami ráadásul most kiegészülhetett a változatosság gyönyörködtető faktorával, hiszen itt egy, a korábbiaktól merőben más szegmensre lett rálátásom.

Nemcsak egy pozíciót vállaltam el, hanem érdekel is ez a feladat, és végtelenül élvezem.

Ez nekem nemcsak egy munkahely, hanem annál sokkal több.

Persze, itt is lehetnek stresszesebb napok, de a motiváció az ilyesmiken mindig átlendít. A cégcsoport most új területeken is kipróbálja magát - így együtt tudunk fejlődni, épülni. Miközben elsajátítom az új iparágak fontos elemeit, közben tudom használni a korábbi ismereteimet is: látom, hogy hol kell a szervezetben változtatni, hol kell a folyamatokba belenyúlni, hogyan tudunk jobban, hatékonyabban működni, hogy kevesebb ráfordítással ugyanazt, vagy még jobb eredményt érjünk el. „Finomhangolni" pedig egy nagyvállalatot mindig lehetséges, és meglátásom szerint kell is.
Az agrárium területén bővíteni szeretnénk, ebben is nagy potenciált látunk. Különböző sportszervezetekkel is foglalkozunk, elsősorban labdarúgás - mint szívügyünk - a fő irány, de más sportágakban is aktívan jelen vagyunk. Szoktam is mondani: tanulom a focit, illetve a futballal kapcsolatos gazdasági társaságok működését, felügyeletét, ami egy teljesen új terület számomra. Közben pedig kialakítjuk azt a stratégiai irányító szervezetet, amely az összes, fent említett üzletágat összefogja. Exportban is gondolkodunk, ugyanis ha a készétel-termékfejlesztések kapcsán hosszú távon sikeresek tudunk lenni, előfordulhat, hogy külföldi piacokat is meghódítanánk.

Dávid Ilona, a GVC Zrt. elnök-vezérigazgatója Fotó: Koncz Márton - Origo

Mit tanácsol azoknak a nőknek, akik vezetői pozícióban gondolkodnak?

Azt, hogy legyenek bátrak, higgyék el, hogy meg tudják csinálni! Persze, ehhez tanulni kell, akarni ezt, felkészültnek kell lenni. Egy nő akkor lesz sikeres vezető, ha felkészültebb, mint a kollégái. Akkor vív ki elismerést, akkor állja meg a helyét, ha saját magát is képes adott esetben egy férfiakkal teli környezetben velük egyenrangúnak tekinteni. Merthogy az. Ez nem kérdés. Ezenkívül alázatosnak kell lenni a munkához, ugyanakkor határozott véleményt kell képviselni. Ha mindez megvan, bele kell vágni!