A mai napig a legfelkavaróbb magyarországi túszdráma 1973. január 7. és január 12. között történt Balassagyarmaton a Geisler Eta Középiskolás Leánykollégiumban, ahol egy tizenéves testvérpár, Pintye András és László fegyverrel a kezében fogva tartott húsz diáklányt. A testvérek előre megtervezték az akciót: a terv az volt, hogy a téli szünetről visszaérkező lányokat vasárnap este túszul ejtik a kollégiumban, és különböző irreális, abszurd követelésekkel álltak elő. Azt követelték például, hogy fél órán belül jöjjön értük egy lefüggönyözött autóbusz két sofőrrel, amely elviszi őket és a túszokat a Ferihegyi repülőtérre, ahol szabadon engedik majd a lányokat, ők pedig repülőre szállnak, és disszidálnak. Kérték az út teljes szabaddá tételét is, valamint rengeteg készpénzt. Azt is közölték, hogy nagyon sok fegyverük van - géppisztolyok, puskáik és egy sörétes puska is. A követeléseket nem teljesítették, a túszdráma napokig tartott. A túszokat – a középiskolás lányokat - a testvérpár megalázta, sokszor órákig térdepeltette, nem engedte ki a mosdóba, és az utolsó időszakban az idősebb testvérpár azt is mondta, hogy mielőtt lelövi a lányokat, előtte szépségversenyt rendez, és az általa legkevésbé szépnek ítélt lánnyal kezdi a kivégzést. Január 12-én ért véget a borzalmas túszdráma - egy mesterlövész az egyik túszejtőt lelőtte, a másik pedig megadta magát. Az akkori hatóság és pártvezetés számára kényes volt az ügy, teljes hírzárlatot rendeltek el. A rendőröknek és katonáknak akkoriban még nem volt tapasztalatuk, nem tudták, hogyan szabadítsák ki a túszokat. Ráadásul a két túszejtő apja magas rangú párttag volt. A történetből több könyv és film is született. 

Finta Kata Balassagyarmaton, a Geisler Eta Középiskolás Leánykollégiummal szemben, a tanácsházán dolgozott. Hétfőn korán reggel a dermesztő hidegben indult dolgozni - 8-ra be kellett érni az irodába, ezért sietett. De a munkahelyéhez közeledve hatalmas tömeg zárta el az útját. Igyekezett előrefurakodni, fogalma sem volt, hogy miért áll a tömeg, sőt, rendőröket is látott. Finta Kata a "Túszdráma Balassagyarmaton" című könyvében így ír arról a hétfői reggelről: 
Nehezen tudom megközelíteni az őrséget álló rendőröket, akik eltorlaszolják az utat. Udvariasan kérnek, forduljunk vissza, nem mehetünk tovább. Kérdésemre, hogy miért, egyikük kitérő választ ad, csak azt mondhatja: - sajnálom, nem lehet. Értetlenül ismétlem: - miért? Erre megint ez a válasz: - lezárták a főutcát, többet nem mondhatok. Gyanús az egész. Mi az, hogy nem lehet? És miért nem indokolhatják meg? Az ácsorgó tömegben mindenki csak áll, egymást kérdezgetik, de senki sem tud többet mondani." Kikerülte a tömeget, kerülőúton próbált eljutni a munkahelyére. Amit útközben látott, szinte alig hitte el.
"Mikor a templom elé értünk, láttuk, hogy a mellékutcák bejáratát mindenfelől rendőrök vigyázzák, senkit nem engednek a főutca eme szakaszán közlekedni. A hivatalokat, üzleteket, lakásokat csak a hátsó bejáratokon, vagy a kerteken keresztül lehet megközelíteni. Az emberek mindenütt csoportokba verődve álldogálnak, és tárgyalják az eseményeket. Beérve az irodába, ott sincs senki a helyén, egyikük sem dolgozik, pedig mi is elkésve érkeztünk. Csak áll és várakozik mindenki, azok is, akik már hallották az esetet, és én is, amikor elmondják, mi történt."
Ekkor tudta meg, hogy egy testvérpár - a 18 éves Pintye András és a 17 éves Pintye László - vasárnap, január 7-én este 10 óra körül fegyverekkel és más támadóeszközökkel egyszerűen besétált a lánykollégium első emeletére, ahol húsz - téli szünetről visszatért lány - éppen aludni készült. A lányokat összeterelték a 14-es szobába, és túszul ejtették őket.  Ha kérték, kiengedték őket a mosdóba, így hajnalban öt lánynak sikerült megszöknie a földszinti ebédlő ablakán keresztül. Amint kijutottak, két járőrbe botlottak, és zaklatottan mondták el nekik, mi történik éppen a kollégiumban. A rendőrök először nem igazán akarták elhinni a történetet, de végül bementek az épületbe. Ekkor a nagyobbik testvér, András éppen a folyosón volt az egyik tússzal. Meglátta a rendőröket, gyorsan visszafutott a szobába, és eltorlaszolta az ajtókat. A lány - akivel a folyosón volt a túszejtő - ekkor el tudott szabadulni. A rendőrök megpróbálták kinyitni a szoba ajtaját, de a túszejtők lövöldözni kezdtek. Kis híján eltalálták az egyik lányt, valamint az ajtó előtt álló rendőrt. Az épületet és környékét azonnal lezárták, aztán azon dolgoztak a hatóság emberei, hogyan hallgassák le a szobát, a túszdráma helyszínét. Miután ez sikerült, a központ számára folyamatosan közvetítették az ott elhangzottakat. 
A testvérpár teljesen abszurd követelésekkel állt elő.  Először is rengeteg pénzt akartak, ráadásul követeltek egy kísérőpapírt is, amelyen Kádár János, Fock Jenő, Losonczi Pál és Czinege Lajos aláírásukkal igazolják, hogy a pénzt önként adták át. Ezenkívül egy lefüggönyözött autóbuszt is követeltek, amely a Ferihegyi repülőtérre viszi őket a túszokkal együtt. Kértek fegyvereket is. Pontosan hat pisztolyt, mindegyikhez két-két tartalék tárat, harminc kézigránátot, egy rádióvevőt és két gumibotot. Minderre harminc percet adtak. Amikor közölték velük, hogy ez teljességgel lehetetlen, a túszejtők azt mondták: január 12. a határidő, ha addig nem teljesítik a követeléseket, elkezdik kivégezni a túszokat. A testvérpár terve az volt, hogy disszidálnak - bár, hogy ennyi fegyverrel pontosan hogyan tervezték, azt nem lehet tudni. Több elképzelésük is volt. Először Ausztriába akartak menni, majd onnan az Egyesült Államokba. Később az idősebb, András azt mondta a túszoknak, hogy inkább Görögországba menne, mert ott jó az idő.
Az egyik tanúvallomás szerint András nem titkolt célja az volt, hogy miután Nyugatra szökik, ott is bűnözőként akar élni, hiszen soha nem akart dolgozni. Azt tervezte, hogy külföldön is túszokat ejt majd, így szerez pénzt. De olyan teljesen abszurd ábrándjai is voltak, hogy államtitkokat ad el a nyugati országoknak - hiszen az apja párttitkár volt, és elképzelése szerint tőle sok információt kiszedhetett volna.
Ekkor még nem lehetett tudni, hogy valójában mire képesek. Ami biztos volt: a testvérpárnak fegyverei voltak, a lányokat bezárták a 14-es szobába, és fenyegetőztek. De hogy elsülnek-e a fegyverek, azt senki sem tudta.

Geisler Eta Középiskolás Leánykollégium, BalassagyarmatForrás: Nógrád Megyei Levéltár - nogradarchiv.hu

Kik voltak a túszejtők?

A testvérpár apja a határőrkerület párttitkára volt, az anyja pedig a helyi pártbizottságnál dolgozott személyzeti előadóként. Nem túl sokat foglalkoztak a gyerekneveléssel - főként az motiválta őket, hogy minél magasabb pozíciót érjenek el.
A gyerekek csavarogtak - kisebb bűncselekményeket is elkövettek, sőt, a nagyobbik, András sokszor agresszíven viselkedett. Balassagyarmaton sokan féltek tőle. Egy alkalommal a pannonhalmi apátságból loptak el egy-két könyvet. Apjuk később visszaadta a lopott köteteket. Az is előfordult, hogy a szomszédtól lopott pénzt az idősebb fiú, de az apa azt is visszafizette. De bármit is követtek el a gyerekek, az apjuk mindig elsimította az ügyet - pozíciójával visszaélve.  Sőt, bizonyos visszaemlékezések szerint az apa egyenesen megfenyegette a sértetteket, hogy ne merjenek feljelentést tenni. Éppen ezért a gyerekek nem is féltek a törvénytől, hiszen soha semmilyen tettüknek nem volt következménye. Az édesapjuknak az alkohollal is voltak gondjai: egyes beszámolók szerint előfordult, hogy részegen ért haza, és a szolgálati gépfegyverét csak felakasztotta a fogasra, a kabátja mellé.
A gyerekek se tanulni, se dolgozni nem szerettek. András - az idősebb - autószerelőnek tanult, de bizonyítványt soha nem szerzett. Dolgozott néhány napot itt-ott, de mindig otthagyta a munkahelyét, a szüleitől kapott zsebpénzt pedig rendre napok alatt elszórta. Az apa nem bírt a fiával, és úgy döntött, katonai sorozásra küldi január 8-án.
Ekkor döntötte el végleg András, hogy disszidál. Nyugatra szökik. De nem titokban, hanem inkább másként, valamiféleképp emlékezetes módon: túszul ejti a lánykollégium diákjait.
A tervét elmondta öccsének, Lászlónak, aki húzódozott, le akarta beszélni bátyját a tervről. Később több barátjukat is be akarták vonni a "balhéba", de ők kihátráltak. Maradt tehát a testvérpár, akik ellopták apjuk gépkarabélyát és hadi pisztolyát, és úgy sétáltak be január 7-én este 10 órakor a Geisler Eta Lánykollégiumba. Azt a kérdést persze utólag nagyon sokan feltették, hogy vasárnap este tíz órakor hogyan mehetett be két idegen fiatalember a lánykollégiumba - kezükben fegyverekkel - úgy, hogy senki nem állította meg őket.

A balassagyarmati túszejtők fegyverei - 1973Forrás: Nógrád Megyei Levéltár - nogradarchiv.hu

A túszdráma

A rendőrség este - amikor már az első lövések eldördültek -, nagy erőkkel intézkedni kezdett. Még a rendőrkapitány is a helyszínre ment, aki persze jól ismerte a túszejtők szüleit. A két fiú ekkor azzal fenyegetőzött, hogy két lányt azonnal lelő, ha nem teljesítik a követeléseiket, és ha a rendőrség nem megy el a helyszínről. 
A belügyi vezetők átvették az ügyet a rendőrségtől és szükségállapotot vezettek be a városban. Teljes hírzárlatot rendeltek el - egyetlen újság sem írhatott az esetről, és a televízióban sem számoltak be róla, hiszen a két túszejtő édesapja magas rangú párttag volt, az ügy meglehetősen kínos volt a hatalomnak. Profi mesterlövészeket rendeltek a városba, riasztották a katonaságot és a munkásőrséget is. Persze, a fegyveresek is tanácstalanok voltak - soha nem történt még ilyen, nem tudták, hogyan szabadíthatnák ki a túszokat. Tárgyalni sem tudtak megfelelően a Pintye fiúkkal, pedig a lehallgató berendezés miatt pontosan tudták, hogy mi hangzik el a 14-es szobában.
A hatóságnak nem sikerült tárgyalnia a túszejtőkkel az első napon. Másnap odahívták a szülőket abban reménykedve, hogy ők szót értenek majd a gyerekekkel. A testvérek viszont nem hallgatták meg a szüleiket, sőt, durván elzavarták őket. Ekkor a balassagyarmati kórház pszichiátriai és neurológiai osztályának főorvosa, dr. Samu István próbált egyezkedni a túszejtőkkel. Vele szóba álltak. Olyannyira, hogy ettől kezdve az orvos vitte be az élelmiszert és a vizet a kollégiumba. Vitt be vödröket is, ugyanis a lányok nem használhatták a mellékhelyiséget – miután többen úgy szöktek meg, hogy kikéredzkedtek a mosdóba.
Január 9-én az egyik lány csodával határos módon mégis megszökött. Amíg a rendőrség az ajtón keresztül tárgyalt a túszejtőkkel, a lány kiugrott az ablakon. Azonnal kórházba vitték, de csak könnyebben sérült.
Odabent, a 14-es szobában a túszejtők durván bántak a lányokkal, bár fizikailag súlyosan nem bántották őket. 
A testvérpár fiatalabb tagjával, Lászlóval a túszok könnyebben szót értettek - ő empatikusabb volt.  Még arra is megpróbálták a lányok rávenni Lászlót, hogy beszélje le bátyját, Andrást a tettéről. Ez nem történt meg, sőt, András - miután megtudta, hogy a lányok erre próbálták rábeszélni öccsét - bosszút állt, és a lányoknak órákon át kellett térdepelniük. András azt is elmondta a lányoknak, hogy mielőtt kivégzi őket, szépségversenyt tart, és az általa legcsúnyábbnak ítélt lányt öli meg először. Az élelmiszeradagokat is csökkentette, és nem hagyta a túszokat pihenni.
Lényegében folyamatos félelemben tartotta a lányokat. Ha valaki rosszul lett, hasmenés tört rá a napok óta tartó stressz és a nem megfelelő táplálkozás miatt, és ki akart menni a mosdóba, András nem engedte. Egyes tanúvallomások szerint azt is mondta: üljön ki az ablak párkányára, és végezze el úgy a dolgát.
A kisebb fivérnek, Lászlónak közben az egyik lány megtetszett. Egy kis cédulára levelet is írt neki. A lány - remélve, hogy megóvhatja így az életét - elfogadta a fiú közeledését.

Balassagyarmati túszdráma - 1973. Az egyik túszejtő leveleForrás: Nógrád Megyei Levéltár - nogradarchiv.hu


A városban mindeközben szinte lincshangulat volt. A rendőrség még mindig nem tudta, hogyan szabadíthatná ki a lányokat, a sajtó a párt utasítására nem írhatott az esetről, továbbra is teljes hírzárlat volt.
A testvérek viszont nyilvánosságot szerettek volna, és saját kezűleg írtak egy közleményt. A Nógrád Megyei Levéltár dokumentumai között ez is megtalálható.

A túszejtők nyilatkozata - Balassagyarmati túszdráma, 1973Forrás: Nógrád Megyei Levéltár - nogradarchiv.hu

A balassagyarmatiak nagy része tudott arról, hogy a Pintye testvérek korábban is kisebb bűncselekményeket hajtottak végre, amelyeknek semmilyen következménye nem lett, és az is felmerült, hogy esetleg a szülőket megtámadják. Éppen ezért őket titokban ki kellett menekíteni a városból.
Január 10-re virradó éjszaka Balassagyarmatra érkezett Biszku Béla és Benkei András a Nógrád Megyei Levéltár dokumentumai szerint. Miután az ügyet kiemelt politikai eseményként kezelték, a helyi mesterlövészeket profikra cserélték.
Január 11-én az egyik lányt kiengedték a folyosóra vízért, de a lány megszökött. A fogvatartottak száma így már 12-re csökkent. A környező házakat elfoglalták az előző napon érkezett profi mesterlövészek.

Az egyik mesterlövész-állás - Balassagyarmati túszdráma, 1973Forrás: Nógrád Megyei Levéltár - nogradarchiv.hu

László a szemben lévő tanácsházára négy lövést adott le, de nem sérült meg senki.
Az egyik lány egy váratlan pillanatban - egyes vallomások szerint, amikor András egy pillanatra elaludt - elvette az idősebb túszejtő fegyverét, és azzal fejbe verte. András homlokán seb keletkezett, ami erősen vérzett. Egy ideig zsebkendőt nyomott a sebre, később az egyik szekrényben talált egy sapkát - ami vélhetően az egyik lányé volt -, és azt tette a fejére, azzal szorította oda a zsebkendőt a sebre, így mind a két keze újra szabaddá vált.

A túszok kiszabadítása

Január 12-én, pénteken délben – amikor a fiúk legújabb fenyegetései szerint megkezdődött volna a lányok kivégzése – az épület előtti téren egy adott jelre zajkeltésbe, mozgásba kezdtek az odarendelt munkásőrök és karhatalmisták. Egy teherautót indítottak be, járatták a kocsit, hátha a túszejtők kinéznek az ablakon, hogy mi történik – akkor pedig a mesterlövészek lelőhetik őket.
A rendőrség kihívta Lászlót a folyosóra, hogy tárgyaljanak. Mielőtt kiment volna, még odaszólt Andrásnak, a bátyjának, hogy ne menjen az ablak közelébe.  A figyelmeztetés ellenére András egy pillanatra mégis az ablakhoz ment, ahol a következő másodpercekben három lövés érte.  Azonnal meghalt. A lányok elhúzták az ajtó előtti torlaszt és kimenekültek, László pedig kidobta a fegyvereket az ablakon, és megadta magát a hatóságoknak.
A boncolási jegyzőkönyv szerint az idősebb túszejtőt a jobb kezén, a hasa jobb oldalán és a mellkasán érték a lövések.
A túszdráma végén a lányok alultáplált és kissé kiszáradt állapotban kerültek kórházba. Többeknek komoly emésztési és idegrendszeri problémái voltak.

A bírósági per

A kollégiumban házkutatást végzett a rendőrség, miután kiürítették az épületet. Még további - a testvérek által készített - fegyvereket találtak, így szerszámnyélből készült ütlegek kerültek elő.

A túszejtők által készített fegyver - Balassagyarmati túszdráma, 1973Forrás: Nógrád Megyei Levéltár - nogradarchiv.hu


Elkezdődtek a kihallgatások is.
Az apa a túszdráma után a rendőrségnek tett tanúvallomásban azt mondta: nem érzi felelősnek magát a történtekért. 
Az ügyészség a vádemelésében letöltendő börtönbüntetést kért a túszdrámát túlélő elkövetőre, Pintye Lászlóra, akit aztán a bíróság 15 év börtönbüntetésre ítélt.  Hosszú büntetéséből 1984. április 12-én, azaz 11 év és 3 hónap után feltételesen szabadult.
A bíróság az ügyben Pintye Lászlón kívül még négy vádlottra rótt ki ítéletet – ők tudtak a testvérek tervéről. A legsúlyosabb 4 év letöltendő szigorított börtön, a legenyhébb 8 hónap fiatalkorúak fogházában letöltendő szabadságvesztés volt.

Visszaemlékezések

Az esetet több szerző is feldolgozta. Először Végh Antal 1986-ban, a Könyörtelenül című regényében, amiből Gazdag Gyula 1989-ben Túsztörténet címmel készített filmet. A film operatőre Ragályi Elemér volt. Később Finta Kata Túszdráma Balassagyarmaton c. regényében emlékezett vissza az esetre - mint balassagyarmati lakos. 
A lányok és szüleik az események hatására hosszú ideig nem beszéltek a történtekről – volt, aki sohasem szólalt meg.  Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy a kommunista párt bagatellizálni próbálta a történteket, mivel a Pintye szülőknek felelős beosztásuk volt a pártban. A hatóságok éppen ezért nem bántak megfelelően az áldozatokkal és a szüleikkel sem, sőt, próbáltak rájuk nyomást gyakorolni, hogy soha ne beszéljenek a történtekről.
Nem is beszéltek. Évtizedek után szólaltak csak meg egyetlen embernek, Hatala Csengének, aki Hírzárlat címmel írt könyvet a túszdrámáról.  Ő volt az, aki felkereste az áldozatokat, és néhányuk el is mesélte, hogy mi történt pontosan. Ez a könyv csak hiteles dokumentumokra, és a szereplők visszaemlékezéseire támaszkodik - nincs benne fikció. Az egyik túsz a könyvben így emlékezett vissza az eseményekre: azon az egy pofonon kívül, amit akkor kaptam, amikor beléptek, nem bántottak. [...] voltak nagyon kellemetlen eszközeik a büntetésre, például, amikor sodronyon kellett feküdnünk, vagy hosszabb ideig kellett egy helyben állnunk..." Egy másik lány azt mondta, hogy idővel agresszívabbak lettek a túszejtők, volt, hogy pofozkodtak, vagy belerúgtak valakibe. Sokszor aludni sem engedték a lányokat. Lelkileg is gyötörték őket, többször a kivégzésükkel fenyegetőztek.

Hatala Csenge könyvében Samu Istvánnal, a tárgyalóval is beszélt, aki azt mondta, hogy a termet, ahol a túszok voltak, egy Angliából hozott készülékkel hallgatták le, és amikor András arról beszélt, hogy ki kell végezni egy lányt, úgy döntöttek, nem lehet tovább várni, hanem azonnal közbe kell lépni. Először maximumra állították a benti fűtést. Hátha a nagy meleg miatt kinyitják majd az ablakot, ami lehetőséget adott volna egy mesterlövésznek, hogy lelője az idősebb Pintye fiút. Nem így történt, hanem leengedték a radiátort, a vizet egyébként meg is itták. Végül aztán - azóta sem tudni, miért - Pintye András az ablakhoz lépett, és ekkor lőtték le.

Hatala Csenge 2015-ben nyilatkozott az Origónak. Azt mondta: nyolcéves nyomozó munkája során megtalálta, hol temették el a lelőtt túszejtő hamvait. Kiderült, hogy a sírt nem látogatta senki, és nem is fizettek már a sírhelyért. A hamvakkal a kezében felkereste Lászlót, a fiatalabb fivért, aki álnéven él valahol Magyarországon, egy kisvárosban.

 

Forrás:
Nógrád megyei levéltár: https://web.archive.org/web/20150518082342/http://www.nogradarchiv.hu/index.php?action=gallery&category_id=320
Finta Kata: Túszdráma Balassagyarmaton: https://mek.oszk.hu/05000/05036/html/
https://www.origo.hu/kultura/20150615-tuszdrama-tenyregeny-hirzarlat-hatala-csenge.html
https://fuhu.hu/gepfegyverrel-ejtettek-tuszokat-lanykollegiumban/