Apáti Bence: Az összehányt tükör előtt ébredező 444-es

Véleménycikk.

A béke követelése oroszpárti narratíva, emiatt aztán kizárólag Putyin kézből etetett, különösen szolgalelkű pincsikutyái emlegetik csak, miközben otthon a négy fal között, usánkában, vigyázzban állva, könnyes szemmel, vodkát vedelve az atyuskát éltetik.

Legalábbis a 444 szerint.

A honi progresszió képviselői lényegében minden nap, többször is megírják, hogy fegyverszünetet vagy békét követelni csak afféle fideszes ármány, hiszen ha most érne véget a háború, akkor Putyin nyerne.
Ez mondjuk finoman szólva sem így van, ennél azért jóval árnyaltabb a kép, mondjuk úgy, a 444 erre vonatkozó definíciója csak nyomokban tartalmaz igazságot, de legyen, mindenesetre szigorúan természetfilmes szempontból igazán figyelemre méltó az az alternatív világ, ahol a 444 újságírói - például Herczeg Márk - annyira gyűlölik Putyint, hogy úgy gondolják, inkább haljon meg még pár tíz- vagy százezer ember egy háborúban, minthogy az oroszok gaz, kegyetlen, "beteg állat" elnöke esetleg győztesnek érezhesse magát.

Sőt, heti három cikknek nevezett valamiben őrjöngenek, hisztiznek és árulkodnak, ha azt tapasztalják, hogy Magyarországon élnek olyan emberek is, akik nem utálják annyira Putyint, hogy több tízezer ember életét feláldoznák a szent ügy érdekében.

Ami köztünk szólva elsősorban Amerika szent ügye, nekünk semmi közünk sincs a két ország háborújához.

"Putyin nem győzhet, inkább hetente haljon meg egy megyényi ember."

Mondják, írják a háborús uszítók naponta többször is.

Podcastokban, videókban, cikkekben.

Közben habzik a szájuk, ami érthető: idegállapotban vannak, a magyarok túlnyomó többsége ugyanis az Istennek sem akarja úgy látni a világot, ahogyan ők szeretnék.

Ezen a ponton mindig érdemes a 444 újságíróit emlékeztetni arra a nem éppen elhanyagolható apróságra, hogy minél tovább tart a háború, annál több kárpátaljai magyar fog meghalni.

Mert az ukránok szorgalmasan hordják őket a frontra.

És itt saját magamat is emlékeztetni kell arra, hogy civilizált ember volnék, amolyan írni-olvasni tudó, késsel-villával étkező értelmiségiféle, mert határon túli felmenőkkel rendelkező polgárként igencsak cifra dolgok szoktak eszembe jutni, ha arra gondolok, hogy valami nyikhaj, tornából felmentett hülye gyerek egy budapesti szerkesztőségből annak szurkol, hogy magyar emberek haljanak meg két idegen ország háborújában.

Mindössze azért, mert ő és a gazdái gyűlölik az oroszokat, és mert a gazdái gazdasági, geopolitikai okokból el akarják pusztítani, jobb esetben meg akarják gyengíteni a föderációt.

Értem persze, hogy a pénz beszél, a kutya meg ugat, a karaván pedig halad, Gyuri bácsi ráadásul roppant bőkezű ember hírében áll, és különösen lelkesen szokta gurítani azokat a bizonyos dollárokat, de azért reggel, mondjuk fogmosás közben, bele is kellene ám tudni nézni - méghozzá hányás nélkül - abba a bizonyos tükörbe.

Legalábbis jobb helyeken ez a szokás.

Az összehányt tükör előtt ébredező propagandistát itt, Budapesten persze lehet, hogy fűti valamifajta harci kedv, ami mögött vagy az amerikai dollárokat, vagy az amerikai háttéranyagokat, esetleg az amerikai demokraták agymosását kell keresnünk, de mindezektől függetlenül még tény, hogy az orosz- és Fidesz-gyűlöletük miatt jelenleg több százezer ember halálának szurkolnak.

A háborúnak.

És az amerikai... pardon, az ukránoknak.

Tiszta erőből, görcsösen, agresszívan, dühösen.

És feljelentgetik a gazdáiknál azokat, akik nem így tesznek.

A mögöttünk lévő héten legalább öt írásban foglalkoztak azon lapokkal és újságírókkal, akik nem csak a Langley-ből kapott doksikból dolgoznak, akik békét, fegyverszünetet szeretnének, akik nem akarják, hogy emberek - hogy magyar emberek! - haljanak meg a háborúban.

Akik nem akarják, hogy két idegen ország meg Amerika miatt kitörjön a harmadik világháború.

De a 444 jeles "újságíróit" az is roppant mód felháborítja, ha valakiben nem ég olthatatlan szerelem a megtámadott ország iránt, például mert az ország vezetése finoman szólva sem nagy rajongója az őshonos kisebbségeknek.

Újfent jelzem elsősorban a belpesti liberálisok kedvéért; Ukrajnában élnek magyarok is.

Nem is kevesen.

Ugyan ezeknek a magyaroknak a gyerekei felső tagozattól kezdve nem tanulhatnak a saját nyelvükön, az ottani vezetőik a magyar himnuszt pedig csak úgy énekelhetik el, ha számolnak azzal, hogy a cselekmény után az ukrán hatóságok hazaárulás vádjával kezdenek el vizsgálódni utánuk, hogy ukrán szélsőségesek masíroznak és fenyegetik őket a szülőföldjükön, és hogy mondvacsinált okokból kitiltják a magyarországi és kárpátaljai politikusokat az országból.

Oké, tudjuk, hogy a 444-nek az, hogy magyar, semmit sem jelent, csak emberek vannak, akik történetesen magyarul beszélnek - és a Fideszre szavaznak -, a nacionalizmus amúgy is randa dolog, származásról beszélni vagy büszkének lenni rá, értsd: magyarkodni természetesen veszélyes és vészjósló dolog, a nácizmus előszobája.

Kivéve persze, ha a bátor és demokratikus ukrán népről van szó, ők rettenetesen szexik és menők, ahogyan a szélben az ukrán sztyeppén az ukrán, meg időnként a horogkeresztes zászlókat lengetik, Slava Ukraine!

És persze azt a magyarkodó, fasiszta tyúkot is igen vonzó módon fűrészelték le a bátor ukrán hazafiak a munkácsi várról, így kell ezt csinálni, igazi férfi munka volt, csak úgy áradt a szexi ukrán nacionalistákból a tesztoszteron.

Herczeg Márknak erről is megvan - vagy volt - a véleménye, a 444 szerzője szerint azok a jobboldali újságírók, akiket nem tölt el őszinte gyermeki örömmel, hogy a munkácsi várról barbár módon ledöntötték az ukránok a turult, nyilvánvalóan Putyin csatlósai.

Persze Herczeg Márknak alapvetően teljesen felesleges elkezdeni megmagyarázni, hogy miért is nem esik jól, ha ukrán címert raknak a turul helyére, Herczeg Márk állampolgársága ugyan magyar, de valószínűleg ebben ki is merül az országhoz való viszonya.
Ha az ukránok egy szép napon úgy döntenének, hogy elkezdenek kárpátaljai magyarokat gyilkolni, annak Herczeg úr valószínűleg titkon - vagy nyilvánosan, büszkén - örülne, ha pedig azt tapasztalná, hogy más újságíróknak ez a gyilkolászás nem annyira tetszik, akkor Herczeg Márk megírná, hogy az illetők orosz propagandát folytatnak.

Herczeg Márk minapi írásában azt is nehezményezte, hogy a Pesti Srácok újságírója Totenkopfnak, náci szimbólumnak nézett egy rohamsisakos koponyát.

Tényleg, Márk?

És nem sül le a pofádról a bőr?
Az Azov ezred mond neked valamit?
A Jobb Szektor?
Ők nem viselnek náci szimbólumokat?
Ők nem lengetnek horogkeresztes zászlókat?
Ők nem banderisták?
Dehogy.
Zelenszkij legfontosabb tanácsadója nem most adott- Adolf Hitler hírhedt mondását, az agyaglábakon álló kolosszust idézve - interjút a kollégádnak?
Apropó: erről nem akartok beszámolni?

Tessék inkább golyókat növeszteni, és mondjátok ki bátran, őszintén, hogy ti annyira gyűlölitek Putyint meg a Fideszt, hogy közben megszerettétek a nácikat és Adolf Hitlert!
Ja, hogy ahhoz már nem vagytok elég tökösek.