Tömegkarambolt szimulálnak, így vizsgálják, hogyan tudja ellátni a Szuperkórház a sérülteket

Már a működés modellezésénél tart a Dél-budai Centrumkórház tervezése: minden lényeges folyamatot számítógéppel szimulálnak, a szállító robotok mozgásától a betegek útvonalain át egy feltételezett tömegkarambol hatásáig – nyilatkozta az Origónak a projekt irányításáért felelős miniszterelnöki megbízott. Bedros J. Róbert hangsúlyozta: egész Európában egyedülálló szimulációk készülnek a DBC optimális üzemeltetése érdekében. Megmutatjuk videón is a sürgősségi osztály működését modellező videót.

A Dél-budai Centrumkórház 1,2 millió ember - gyerek és felnőtt - sürgősségi és életmentő ellátására, betegségeinek széles körű diagnosztizálására, sebészeti és terápiás ellátására képes fekvő- és járóbeteg intézmény lesz. Hol tart most a tervezés, az előkészítés?

A Dél-budai Centrumkórház nemcsak egy nagy méretű intézmény lesz, hanem lényegében egy organizmus, ahol összesen 4 ezer ember, egy-egy műszakban pedig körülbelül 2-2500 dolgozik majd – köztük szakdolgozók, műszakiak, adminisztrációs munkatársak. Egyszerre akár 1600 fekvő- és ambuláns beteg, az ő hozzátartozóik, kísérőik tartózkodnak az óriási épületben, plusz az orvostanhallgatók, rezidensek, külsős együttműködő partnerek, például mentők, szállítók, szervizesek. Minden összefügg mindennel, a legapróbb dolog is kihathat a „szervezetre". Mostanra a tervezés talán legizgalmasabb fázisában járunk: a működés modellezésénél.

A DBC megvalósításának minden területén jelentős az innováció, így például a tervezési folyamat része a különböző kórházi funkciók szoftveres szimulációs vizsgálata is.

Magyarországon először mi használunk ilyet egy kórház megtervezése során, sőt, egész Európában egyedülálló szimulációk készültek a DBC építése és optimális üzemeltetése céljából.

Bedros J. Róbert Forrás: Móricz-Sabján Simon

Hogyan lehet egy kórház működését szimulálni? Nem túl sok a bizonytalanság, a változó tényező?

Pontosan ezért van szükség szimulációra.

Ezzel tudjuk összehangolni az épület és a működés tervezését, a gyógyítást és az azt kiszolgáló egyéb tevékenységeket.

A gyógyító munka mellett például elképesztő mennyiségű anyagot kell folyamatosan mozgatni.

Az 1200 egyágyas betegszobába melegen kell megérkeznie az egyéni diéta szerinti ételnek, nem beszélve a gyógyszerek, orvosi anyagok, sterilizált eszközök, textíliák megfelelő helyre juttatásáról, a kommunális- és veszélyes hulladék kezeléséről, a fertőtlenítés, a takarítás igényéről.

Ezeket a folyamatokat logisztikai értelemben össze kell hangolni, ezért számítógépes modellen vizsgáljuk, hogy a rendszer hogyan működik majd. Az egyedi betegutakkal, az azokhoz kapcsolódó munkafázisokkal, személyzeti leterheltséggel, az épület igénybevételével mindez olyan hálózattá válik, hogy azt nem is lehet teljes komplexitásában leírni, mégis lehetővé teszi a valóság minél jobb megközelítését.

A Dél-budai Centrumkórház látványterve Forrás: Dél-budai Centrum Projekt

Ez elég elvontan hangzik. Hogyan lehet ezt modellezni?

Minden lényeges szimulálható folyamatot külön-külön is vizsgáltunk, illetve vizsgálunk jelenleg is. A műtők kapacitását, a sürgősségi osztály működését, a liftek leterheltségét, a szállító robotok mozgását, a betegek útvonalait, a funkcionális terek kihasználtságát, az élelmezést és még sorolhatnám.

Ezeket nyilván egymáshoz kell igazítani. Például össze kell hangolni az ambulancia és a műtők kapacitását, vagy ahol azt látjuk, hogy túl sok beteg torlódna fel, kiszélesíttetjük a tervezővel a folyosót és így tovább. Sőt, ezekből a modellekből az is kiderül, hogy mekkora munkaerőt igényel egy adott terület, mert látjuk, milyen a működési hatásfok.

A gyakorlatban ez hogyan néz ki?

Az adott területen dolgozó szakértőink statisztikai adatokkal (betegforgalom, betegségcsoportok) és gyakorlati információkkal látják el a szimuláción dolgozó szakembereket, akik az építészeti tervek alapján, azok „digitális ikertestvéreként" egy térben megjeleníthető matematikai modellt készítenek. Ezt a korábbi videójátékokból ismerős grafikus animációval illusztrálják.

Különböző színű kis figurák – betegek, orvosok, szakdolgozók – mozognak a folyosókon, például mennek a szakrendelőbe, a műtőbe, dolgoznak a vizsgálóban, vagy futnak a sokktalanító felé.

Mindez a pontosan kidolgozott szakmai protokoll alapján történik, a betegutakra alapozva.

Vagyis például azt modellezik, hogy ha behoz valakit a mentő a sürgősségire, mert elütötte egy autó, akkor milyen vizsgálatokon esik át és utána haza megy, a kórházban marad, vagy esetleg rögtön viszik a műtőbe?

Majdnem. Az orvosi döntések esemény, tudás és gyakorlati alapúak, ezeket nem mi találjuk ki, de a feltételezett eseményt, a véletlenszerűséget, a gyakoriságot a statisztikák alapján egy generátor adja a programnak.

A betegutat pedig nemcsak ennél az egy sérültnél vizsgáljuk, hanem a rendelkezésünkre álló statisztikai adatok alapján egyszerre sok száznál – ahogy az egy ekkora kórház esetében egyetlen napon várható.

A példánál maradva: ha elütött valakit az autó, akkor az ellátás szakmai rendje, protokollja szerint szüksége lesz röntgenre, esetleg CT-re, orvosi konzíliumra, műtőre és jó eséllyel bent tartjuk a kórházban. A szimuláció elsődleges eredményei számsorok, értékek: várható várakozási idő, kihasználtság, leterheltség.

De a szemléltetés érdekében az alkalmazás akár meg is jeleníti a beteget; a kis figurája végig is járja ezt az utat, mi pedig látjuk, hogy hol mennyi időt tölt majd el, milyen személyzeti kapacitásokat köt le és így tovább.

A program pedig az említett több száz beteg esetében állítja fel ezeket a modelleket, egyszerre három dimenzióban ábrázolva. Így elfogadható pontossággal előrejelezzük, hogy egy folyosószakaszt mennyien használnak, hogy a tervezett vizsgálószám mellett hány beteg látható el, vagy hogy elegendő-e a képalkotó diagnosztikai eszközök száma. Módosítottunk például a helyiségek sorrendjén, mert kiderült, hogy az ellátási folyamat során így nem alakul ki torlódás a folyosón – még csak nem is kellett falakhoz érni. Vagy mondok egy másik, elsőre furcsának tűnő példát, amely a belső megbeszéléseken rengetegszer előkerült: a liftek kérdése.

Mondjuk, ha eredetileg két liftet terveztek, de sokan sorban állnak előttük, akkor módosítják a tervet, és három lift lesz?

Elsőre valóban ilyen egyszerűnek tűnik, de látni kell, hogy ez több, mint idegesítő közjáték. Ha kevés a lift, vagy nem jól helyezzük el azokat, akkor megakasztják a kórház folyamatait is: a beteg elkésik a vizsgálatról, a személyzet csúszással érkezik egyik állomásáról a másikra, nem jön időben az ebéd, vagy ami még rosszabb: nem érünk elég gyorsan a műtőbe egy sérülttel.

Egy kórház tervezése során szó szerint emberéletek múlhatnak még egy olyan triviális dolgon is, mint a lift.

Hogy ilyesmi ne fordulhasson elő, ismerni kell az összes forgalmi paramétert: a belső betegforgalmat, a műszakváltások okozta terhelés adatait, valamint ismerni kell a liftek műszaki jellemzőit, mint a programozási mód, az ajtócsukódás ideje, a terhelhetőség – hány személyt visz, ha ágyon szállított beteg van, akkor hányan férnek be, mi a gyorsulás, a végsebesség. Ugyanakkor a liftek drágák és nagy helyigényűek; ha a szükségesnél többet építünk be, akkor az anyagiak mellett az elpazarolt hely is hiányozhat. A szimulációk során azonban bebizonyosodott, hogy a tervezett liftek száma, méretezése és vezérlési megoldása is megfelelő lesz.

Mennyire drága ez a szimulációs eljárás?

Ennél a példánál maradva: a vizsgálat költsége egy új lift tervezésének és megépítésének az egy százalékát sem éri el, tehát mindenképpen megtérül.

Tudják modellezni azt is, ha például katasztrófahelyzet van?

Igen, meg is tettük.

Egy tömeges autóbalesetet szimuláltunk, amelyre sajnos van esély az épülő centrumkórházhoz nagyon közel fekvő M1-es és M7-es autópályákon.

Kiderült, hogy a DBC épület és felszereltség szintjén is bírja majd az ilyen típusú, hirtelen nagy leterhelést – ebben csak a szolgálatban lévő személyzet jelenti a korlátot. Például, ha nagyon sokan érkeznek végtagsérülésekkel, hiába lesz elegendő műtő, CT, MR, ha minden baleseti sebészünk operál már. De nemcsak rendkívüli eseményekre kell gondolni, hanem más, hirtelen megugró terhelést okozó helyzetekre is, például egy jeges téli napra, amikor nagyon sokan elcsúsznak, elesnek.

Mi a helyzet azokkal a területekkel, amelyekről nincs előzetes tapasztalat? Például hogyan terveznek a szállító robotokkal, amelyek a szennyest, az eszközöket, az ételt és a gyógyszereket viszik majd több száz méteres távolságokra?

A szimuláció ezen a területen is előhozott lehetséges problémákat, amelyeknek így azonnal az elejét tudtuk venni. Korrigáltuk az algoritmust, hogy a rendszer leállás és forgalmi dugók nélkül működhessen, azaz ténylegesen automatizált legyen, emberi beavatkozás nélkül. A modellezés során derült ki például, hogy azzal, ha kialakítunk csak „fogadó" pontokat bizonyos osztályokon, akkor nem fordulhat elő, hogy a robot azért áll le, mert ahová érkezne, ott már áll egy másik konténer.

Bedros J. Róbert, a Szent Imre Kórház főigazgatója Forrás: Szerzoi joggal vedett/Moricz Sabjan Simon

A szimuláció abban is segíthet, hogy az orvostudomány és a technológia fejlődését követni tudja a DBC?

Nagyon is! A kórházak tervezése, kivitelezése és beüzemelése olyan hosszú időt vesz igénybe – az európai átlag 8-10 év –, hogy ezalatt az orvosszakmai és kiszolgáló funkciók munkafolyamatai is megváltozhatnak. Csak egy egyszerű példát mondok: az ápolási idő folyamatosan csökken, ezért ugyanakkora műtőkapacitással egyre több beteget tudunk kiszolgálni. A szimulációnak köszönhetően lépést tudunk tartani ezekkel a változásokkal.

Sőt, modellezéssel még az üzemeltetés során is lehetőség van a legjobb gyakorlat kidolgozására – felülírva az „így szoktuk"-típusú, maradi beidegződéseket.

A következő fázis egy átfogó, már megfelelő részletezettségű Intézménymodell kialakítása. Ez az átadást követően az irányítás alapjául szolgál majd, azaz nemcsak a tervezésben, hanem a működtetésben is használjuk majd a szimulációt, mint a stratégiai döntések alapját.

Mondana erre is egy példát?

A sürgősségi osztály példájánál maradva: ha túl hosszú a várakozási idő, meg tudjuk nézni, gyorsabb lesz-e az ellátás, ha még egy szakdolgozót munkába állítunk, érdemes-e valakit odahelyezni. Könnyű rávágni, hogy persze, de ez a 0-24 órás munkaidő miatt valójában plusz 5 ápolót jelent és az már stratégiai döntés, hogy a kórház fel tud-e venni ennyi embert. Ehhez a döntéshez pedig nem árt tudni, hogy pontosan milyen eredményekre számíthatunk. A modellezéssel tehát a működési folyamatok is optimalizálhatók.

Miket modelleznek még a tervezés során?

A szimuláció folytatásaként a belső szakmai működés tervezése, a gyógyító (és minden egyéb-gazdasági, műszaki, informatikai) szervezet működésének megtervezése, összehangolása a soron következő feladat.

Erre azért van szükség, hogy a Dél-budai Centrumkórházban a megnyitás pillanatától már gyakorlott, minden feladatra felkészített munkatársak dolgozzanak.

A szimuláció segíti a felkészülést, hatékonyabbá teszi a kollégák oktatását, az eddigi eredmények újabb szinten történő hasznosítását.

Dél-budai Centrumkórház - felnőtt bejárat - látványterv Forrás: Dél-budai Centrum Projekt

A szimuláció nem lassítja le a tervezést?

Ez része a tervezési fázisnak, de nem csak annak. Jelenleg a tervezés vége felé járunk, a finomhangolás zajlik, de a különböző elemzések még jó ideig nem zárulnak le. A működési folyamatok szimulációja akár az üzembe helyezésig is eltarthat, mert ezzel számottevő időt takaríthatunk meg majd a használatba vételkor.

Amikor sürgetik a projektet, hogy mikor lesz már kész, meg hogy miért nem kezdték még el az építkezést, mindig elmondom: ehhez a kórházhoz 1,2 millió lakos tartozik majd Dél-Budapest és Pest megye nem kis részéről, Érdtől Szigetszentmiklósig. Nem engedem, hogy bárki kapkodjon, amikor ennyi ember egészségéről, sőt, életéről van szó.

A szimuláció a hazai kórházépítészetben még nem terjedt el, de Magyarországon a DBC esetében törekednünk kell a modern technológiai logikák hasznosítására is. Minél alaposabb munkát végzünk, minél inkább kikristályosodnak a módszereink, annál könnyebb helyzetben lesznek a későbbieken megépülő centrumkórházak.

A legtöbb embert mégiscsak az érdekli, hogy mikorra épül fel a kórház. Mennyire akadályozza a projekt megvalósítását a háborús szankciók miatt kialakult gazdasági helyzet?

Megyünk szépen előre, fázisról fázisra. Az épület tervezése – amelyen mintegy 250 szakember dolgozik – a végéhez közeledik, formálódik a belsőépítészeti kép, jó ütemben halad a kórház üzemeltetésének műszaki tervezése, folyik a telek előkészítése az építkezés fogadására Dobogón. A körülmények nem akadályozzák a jelenlegi munkát és biztos vagyok abban, hogy mire elkezdődik az építkezés, addigra a gazdasági problémákat is megoldja a kormány. A centrumkórházaké a jövő, hosszútávon ezek hálózata teszi biztonságossá a közellátást – ezért olyan fontos a DBC felépítése. Ezzel a kormány is tisztában van; ezért is lett nemzetgazdasági szempontból kiemelt állami beruházás és ezért kapunk meg a kezdetektől minden támogatást. A Dél-budai Centrumkórház a nemzeti vagyont gyarapítja, ezért komoly politikai üzenete van annak, hogy a kormány jelen körülmények között is támogatja a beruházás megvalósulását.